154019. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés darabos tömegárunak, különösen vízépítési terméskőnek hajóból történő gépi kirakására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1964. XI. 11. (KO—1899) Közzététel napja: 1967. IV. 22. Megjelent: 1968. II. 15. 154019 Szabadalmi osztály: 81 e 104—137 Nemzetközi osztálv B 65 g Decimái osztályozás: Feltalálók: Kövesi Gyula oki. gépészmérnök, Tóth Lajos oki. gépészmérnök, Szilágyi János oki. gépészmérnök, Zavilla Olivér oki. gépészmérnök, Budapest Tulajdonos: Országos Vízügyi Főigazgatóság Budapest Eljárás és berendezés darabos tömegárunak, különösen vízépítési terméskőnek hajóból történő gépi kirakására 1 A találmány darabos tömegárunak, különösen vízépítési terméskőnek hajóból történő gépi kirakására vonatkozik. A vízi úton történő szállításban egyes fajta darabos tömegárunak, így a folyamszabályozási 5 kőművek, partfalak, párhuzamművek, sarkantyúk stb. építésénél használatos, az előírások szerint 10—150 kg súlyhatárok közötti darabokból álló ún. vízépítési terméskőnek a gépi kirakását mindeddig gyakorlatilag használható 10 módon még nem oldották meg: a kirakás általában kézi erővel, talicskázva történik. A használatos gépi eszközök közül tulajdonképpen a vízépítési terméskő kirakására egyedül a polipmarkoló alkalmazható; ennek is 15 hátránya azonban az, hogy teljesítménye kicsiny, a hombár fenekén a kő alsó rétegét maradéktalanul csak . kézi segítséggel tudja kirakni, emellett a hajót erősen rongálja. Egyébként is csak ott használható, ahol a kikö- 20 tők el vannak látva vele, a vízépítési terméskövet pedig leginkább nyílt folyószakaszra kell szállítani és vagy ott kirakni a partra, vagy egyenesen a mederbe szórni. Ehhez pedig markolót alkalmazni igen nehézkes lenne (pl. 25 külön úszójárművön kellene a markolórudat a helyszínre szállítani stb.). Ujabb módszerekkel is próbálkoztak. Az egyik szerint vízépítési terméskövet is olyan építésű hajóval szállítanak, amely voltaképpen bunke- 30 rek sorozatával van kiképezve: a bunkerek alatt pedig szállítószalag fut végig a hajótest fenekén. A bunkerek alsó elzáróreteszét kinyitva, a kő elvileg ráhullik a szállítószalagra, amely kiviszi a követ a hajótest végére. A berendezés azonban vízépítési terméskő szállítására nem alkalmas. A kő ugyanis csak kezdetben hullik ki a bunker fenekén a szállítószalagra, utána hamarosan beboltozódik és már csak kézzel rakható ki, ami ez esetben igen sok veszéllyel és balesettel jár. További nagy hátránya ennek a berendezésnek, hogy a megrakott hajó súlypontja a magasra épített bunkerekben nagyon magasra kerül, ami hajóstabilitás rovására megy. A másik módszer a hajót a középen végigfutó szállítószalag mellett kétoldalt befelé billenthető félcellák sorczatából alakítja ki. A kő közepén közvetlenül a szállítószalagra ül, amely fémtagos kivitelű. A kirakás a szállítószalag megindításával kezdődik, következésképpen a végig nagy — 1,5—2,0 m — magasságban terhelt szalag igen nagy kezdeti indítóenergiát kíván meg. Miután a szalag a követ közvetlen környezetéből kiszállította, a kő hamarosan itt is beboltozódik. Ezen a félcellák befordításával is alig lehet segíteni, ha mégis sikerül, akkor viszont hosszirányban boltozódik be, mivel az egymáshoz közelebb került cella-válaszfalak a kő útjának szelvényét leszűkítik és a be-154019