153992. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anhidrit aktíválására és aktívált anhidrit alapú gyorskötőanyag előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1965. X. 22. Közzététel napja: 1967. IV. 22. Megjelent: 1968. II. 15. (El—230) 153992 Szabadalmi osztály: 12 m, 11/46 80 b 6—7 Nemzetközi osztály: C 01 f, 11/46 C 04 b Decimái osztályozás: 661.842.53:661.843.53 Feltalálók: Dr. Tóbiás Lóránd építészmérnök, Kovács József tud. osztályvezető, Toronyi Árpád technikus, Budapest Tulajdonos: Építéstudományi Intézet, Budapest Eljárás anhidrit aktiválására és aktivált anhidrit alapú gyorskötőanyag előállítására A kalciumszul'fát a természetben kétféle ásványi változatban fordul elő: két molekula kristályvízzel mint gipsz (CaS04 • 2H2 0) és vízmentesen, mint anhidrit (CáSC^). A gipsz „égetett", vagyis résziben, vagy teljesen hidrátvíz mentesített állapotban, vízzel összíehozíva, többé kevésbé gyorsan megköt. E tulajdonsága révén számos területen, különösen az; építőiparban, például vakolat, padözataljzlat (esztrieh) és más hasonló készítésére használják. A gipsz nem hidraulikus képességű, ami azt jelenti, hogy víz alatt nem szilárdul meg. Hátrányos tulajdonsága, hogy vízzel szemben kevéssé ellenálló és keménysége is kívánnivalót hagy bátra, emellett előállításához: tetemes hőenergia felhasználása, a kívánt gipsz minősége, szerint 130-—1200 C°-on való égetése szükséges. Már korábban felmerült a gondolat, hogy a természetben előforduló anhidritet is kötőanyagként használják fel. Az ilyen irányú igyekezet azonban kezdetben nem járt 'eredménnyé], mert a természetes anihidrit vízzel összehozva, önmagában, rendkívül lassan, gyakorlatilag nem értékesíthető idő alatt köt meg. Az anhidrit kristályszerkezete lényegesen tömörebb az egyéb gipszfaijtáknál, ezért a víz sokkal kisebb mértékben van rá oldó hatással, ami pedig a kötést eredményező, filcesen összefonódó gipsz {CaS04-2H2 0) kristályok kialakulásához elengedhetetlen előfeltétel. Különböző 10 15 20 25 20 próbálkozások történtek mind fizikai, mind kémiai módszereikkel az oldási folyamat .meggyorsítására és ezzel az; anhidrit költésének elősegítésére. Megkísérelték, az: anhidrit fajlagos felületének növelésével az oldási sebességet fokozni. A különböző őrlési és porítási módok jártak: ugyan némi eredménnyel, azonban azt tapasztalták, hogy finomra őrlés esetén, amennyiben az őrleményben a túl finom anyagrészecskék jutnak túlsúlyra, azok a megkötött anhidrit szilárdságcsökkenését okozzák. Ennek az: a magyarázata, hogy az anhidrit általában csak: 30—40%-ban hidratálódik, a hidratálatlan finom anihidrit szemcsék: pedig a megkötött habarcs szerkezeté^ ' ben kisebb szilárdságú vázat alkotnak, mint a nagyobb szemesekből álló keverékben. Megkísérelték azi anhidrit kötésének gyorsítását különböző kémiai szerekkel, aktivátorokkal elérni. Többféle szert javasoltak, önmagukban, vagy az anhidrit fajlagos felületének, növelésével együtt alkalmazva. Ilyen szerek voltak például: a nátriumlhidroszulfát, cinkszulfát, magnéziumszulfát, alumíniumszulfát. Ez aktivátorokkal az anihidrit kötésének megindítása és gyorsítása tekintetében sikerült némi eredményt elérni, azonban egyrészt a szerek bevitele; a keverékbe körülményes módon, például granuM-lással történik, másrészt a szilárdsági értékek nagyon ingadoznak. Legnagyobb hátránya az is-153992
