153973. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőre keményedő műgyantának papír, textil stb. vázanyagra történő folyamatos felvitelére
3 153973 4 ger (palástja félig bemerül, a hengerrel párhuzamosan egy másik henger forog együtt, mely hozzáérve a laklkois felhordó hengerhez, magára veszi a felhordott lakik egy részét. Ennék palástján a vázanyagot folyamatosan áthúzzák, s ezáltal a felhordott lakik átkenődik a hengerpalástról a vázanyag egyik oldalára. A felvitel mennyisége a viszkozitástól és a hengerek réstávolságától függ, azonban az impregnálás nem tökéletes. Előnye ezen megoldásoknak, hogy a művelet szobahőmérsékleten történik, így a gyanta kondenzációs foka nem változik. Hátránya a nagymennyiségű oldószerfelhasználás. Az impregnálás sem tökéletes, 'mert a vázanyagba először az oldószer szívódik és kevés Msimolékulájú gyanta részecske, a többi gyanta a vázanyag felületén marad. A nem tökéletes impregnálás a villamosszigetelőanyagként való felhasználáskor kedvezőtlen eredményeket ad. Ismeretesek egyes oldószermentes eljárások is. Ilyen eljárás pl. aimidőn a gyantát porítják és a meleg vázanyagra szórják. Hátránya, hogy a gyanta porítás és po'ralakban tartása nagyon költséges (íhűtést igényel) és a felvitel nem egyenletes. Ezért nem terjedt el. Másik megoldásként próbálkoztak fűtött hengerre szilárd gyantát ráolvasztani és a hengerről a gyantát a vázanyaggal leszedni, tartós üzem így sem biztosítható, 'mert a gyanta a forró hengerre jól tapad és rövid idő alatt a henger felületlén kikondenzálódik, s egyre vastagabb, a vázanyaggal el nem távolítható réteget képez, illetve később rossz hővezető tulajdonsága miatt a megolvasztandó műgyantáitól a hengerre tapadt műgyanta a fűtött henger hőjét elszigeteli. Próbálkoztak még olyan megoldással is, hogy a műgyantából felmelegített állapotban fóliát húztak és ezt vakum segítségével a vázanyag felületére vitték. Üzembiztonságot ez a megoldás sem, áldott, mert a gyanta inhomogén tulajdonsága, valamint a gyanta olvasztás egyenetlensége miatt egyenletes és folyamatos fóliafcépzés megoldása nem volt lehetséges. Hátránya még ennek az eljárásnak, hogy impregnálás nem történt, mert a gyantafőlia a vázanyag felületén helyezkedett el. Az impregnált, vagy kent vázanyagból az oldószer 'eltávolítása és az; előkondenzálás általában azonos módszerrel történik. A technológiai követelmény az, hogy a préselésre kerülő impregnált vázanyag illó és nedves anyag tartalma minél kisebb legyen. Ezen anyagok úi. a rétegekben összerakott és kb. 160 C°-on etázspréslapok között sajtolt impregnált anyagban gáz halmazállapotúvá alakulnák. A préselt lemez szerkezetét fellazítják, hólyagosodást, tömörtelenséget, s nem utolsó sorban a villamos és mechanikai szilárdság leromlását idézik elő. Bizonyos fokú nedvesség azonban elkerülhetetlen, mely főleg abból keletkezik, hogy a kondenzációnál molekula kötések iétrejöttekoir víz válik le. Ha viszont a présben már nincs kondenzáció, úgy az impregnált vázanyag lapok sem kötnek egymáshoz. Szükséges még préselés előtt a felvitt gyantával a vázanyag rostjaiban lévő levegőt jól kiszorítani, az oldószert 5 a gyantából eltávolítani és a gyantát optimális mértékben előkondenzálni. A feladatot az eddig ismert megoldásoknál úgy oldották meg, hogy az impregnált, vagy kent vázanyágot fűtött alagútban, vagytorony-10 ban vezették, ahol a hőmérséklet hatására először az oldószer távozott el, majd a további hőntartás hatására a felvitt gyanta szükség szerint előkondenzálódott. A gázokat forró levegő befúvásával távolítottak el. 15 A berendezések teljesítménye a torony magasságától, illetve az alagút hosszától függ. Előbbinek: határt szab a vázanyag szakadási hossza, utóbbihoz nagy helyszükséglet, komp>likált aláfúvó, lebegtető berendezés és mind-20 kettőhöz nagy hőenergiamennyiség szükséges. A magas elektromos tulajdonságú (nagy villamos-átütő szilárdságú, felületellenáilású, jó dielektromos tulajdonságú, stb.) lemezeket, vagy alacsony vízfelvételi, ill. trópusálló leme-25 zekét az eddig ismert eljárásokkal és különleges drága műgyanta oldatokkal kell impregnálni, melyeknek fcondenzálási mellékterméke kicsi, a szabad illóanyagtartalom kevés. A jó beimpregnálás miatt az impregnálási műveletet E0 hosszú időtartammal kell végezni. Az idő növelésére azért van szükség, hogy a műgyanta a vázanyag rostok közé, annak szívóképessége alapján a lakkvályúban levő folyadékoszlop nyomásával tudjon bejutni. A vázanyag szívó-35 képességének növelése szilárdsági csökkentést eredményez, a lakkvályú mélységének pedig korlátot szab a szerkezeti méret és a vázanyag nedves szakítási hossza. Az eddig ismert berendezések legfeljebb 0,5 40 g/mm2 nyomást tudtak biztosítani szerkezeti megoldásukkal. A jó impregnálás érdekében rendszerint a nagyobb gyantafelvitel elérése céljából a már egyszer impregnált vázianyagot újból átimpregnálják, mivel a rétegelt lemezek 45 egy részét nagyfeszültségű villamos készülékeknél használják. Itt fontos feltétel a lemezek villamos átütősziiándsága. Tartós igénybevételnél már a legkisebb légzárvány is ionizációhoz vezet. Nagy igénybevételeknél (20 kV/mm) ko-50 lábban úgy oldották meg a problémát, hogy a vázanyagot kétszeres impregnálásnafc vetették alá, ezzel biztosítva a kondenzációs gőzök jobb elvitelét, s a gyantatartalo'm vázanyagra számított arányának megemelését. Hagyomá-55 nyos módszerrel ez úgy történt, hogy az egyszer impregnált vázanyagot még egyszer ugyanazon a berendezésen impregnálták és kondenzálták, vagy két berendezést egymás után építve egyszeri áthúzással, kétszer imp-60 regnálták. Első esetben fele teljesítmény, második esetben kétszeres berendezés hosszúság adódott. Ezt a problémát nem tudták megoldani az eddig ismert eljárások-, pl. a 150 150 sz. magyar 65 szabadalom szerinti eljárás sem, amikoris vakum. 2
