153930. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új indol-származékok előállítására
153930 11 12 8. példa: a) 1500 ml absz. etanolt külső jéghűtés közben hidrogénkloriddal telítünk, majd ehhez az oldathoz hozzáadunk 92 g 1-benzil-hexahidro-4H- azepin-4-ont, ezt követően pedig 50 g fenilhidrazinnak 250 ml absz. etanollal készített oldatát adagoljuk hozzá, az oldatot két óra hoszszat forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával, hogy az egyébként exoterm reakciót teljessé tegyük. Lehűtés után leszűrjük a kivált ammóniumkloridot és a szüredéket vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot feloldjuk 250 ml vízben, az oldatot 20%-os kálilúggal meglugosítjuk és egyenként 150 ml éterrel három ízben kirázzuk. Az egyesített éteres kivonatokat ezután nátriumszulfáttal megszárítjuk, az étert elpárologtatjuk és a maradékot metanolból kristályosítjuk. 3-benzil-2,3,4,5- tetrahidro- IH- [4,5- bjindolt kapunk, amely 117— 119°-on olvad. Brockmann szerinti I. aktivitású alumíniumoxidon kromatografáljuk az anyalugokat, ily módon további anyagmennyiségeket nyerhetünk ki a benzoics eluátumból. b) 33,6 g 3-benzil- 2,3,4,5- tetrahidro- 1H-azepino [4,5- b]indolt 300 ml metanolban szobahőmérsékleten hidrogénezünk 8 g 5%-os palládiumszén katalizátor jelenlétében rázás közben mindaddig, amíg a hidrogén felvétele meg nem szűnik (kb. 21 óra). A katalizátort ezután leszűrjük és az oldatot vákuumban szárazra pároljuk, majd a maradékot éterből kristályosítjuk. 2,3,4,5- tetrahidro- IH - azepino [4,5- b]indolt kapunk színtelen, 189—192°-on olvadó kristályok formájában. 9, példa: a) 2,00 g 3-metil- 2,3,4,5- tetrahidro- IH- azepino [4,5- bjindolt feloldunk 25 ml absz. benzolban és mechanikai keverés közben hozzáadunk 1,08 g klórhangyasav-etilésztert 10 ml absz. benzolban oldva. A reakcióelegy hőmérséklete mintegy 35°-ra emelkedik és az oldat zavarossá válik. Ezt követően a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával fél órán át forraljuk. Lehűlés után az oldatot 100 ml éterrel elegyítjük és háromízben egyenként 25 ml n- sósavval, majd vízzel, végül telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk. A szerves fázist nátriumszulfáttal megszárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot 60 g Brockmann szerint III. aktivitású alumíniumoxidon kromatografáljuk. Először a szennyezéseket eluáljuk benzollal, ezek nem kristályosodnak. A kívánt 3-etoxikarbonil-2,3,4,5-tetrahidro- IH- azepino [4,5- b]indolt ezután benzol és éter elegyével eluálhatjuk, az anyag éterből 168—170°-on olvadó összecsomósodó kis tűk formájában kristályosodik. b) 2,58 g 3-etoxikarbonil- 2,3,4,5- tetrahidro-1H- azepino [4,5- b]indolt 16 ml dietilénglikol-monometiléterben oldott 2 g káliumhidroxiddal 6 órán keresztül 170°-on hevítünk. Az oldatot kihűlés után 100 ml vízzel hígítjuk, majd kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot megszárítjuk, majd szárazra pároljuk. A maradékot éterben felvesszük és kristályosítjuk. A kapott 2,3,4,5- tetrahidro- IH- azepino [4,5- hjindol 188—191°-on olvad. A példában közölt módszerrel a 3-benzil-2,3,4,5-tetrahidro- IH- azepino [4,5- bjindol ugyancsak 2,3,4,5-tetrahidro- IH- azepino [4,5-bjindollá alakítható át. 10. példa: 18,6 g 2,3,4,5- tetrahidro- IH- azepino ]4,5-b[ indolt feloldunk 500 ml absz. etanolban, majd hozzáadunk keverés közben 27 g porított káliumkarbonátot és 15,4 g dietilszulfátot, majd az elegyet 24 órán keresztül visszafolyató hűtőt alkalmazva forraljuk. Ezután az oldhatatlan sókat leszivatjuk, a szüredéket vákuumban szárazra bepároljuk, a bepárlási maradékot pedig 100 ml vízben és 300 ml éterben felvesszük. Az éteres fázist ismételten 100 ml vízzel mossuk, nátriumszulfáttal szárítjuk és szárazra pároljuk. A bepárlási maradékot feloldjuk 50 ml benzolban és 600 g alumíniumoxidot (Woelm, semleges II. aktivitású) tartalmazó kromatográfiás oszlopon adszorbeáltatjuk. Az anyag eluálását 5000 ml benzollal végezzük 1000 ml-es adagokban. Az oldószer ledesztillálása után 14,3 g maradékot nyerünk, ezt kevés éterbői kristályosítjuk. 11,7 g 3-etil-2,3,4,5- tetrahidro- 1H-azepino[4,5-b]indolt kapunk, amely 102—104°-on olvad. Ha a fenti példában dietilszulfát helyett dimetilszulfátot használunk, úgy termékként 3--metil-2,3,4,5- tetrahidro- IH- azepino[4,5-b]indolt kapunk. 11. példa: 117,4 g N1 - benzil- fenilhidrazin- hidrokloridot 1000 ml absz. etanolban oldunk, hozzáadunk 63,5 g 1-metil - hexahidro- 4H- azepin 4-ont, majd az oldatot 0°-ra lehűtjük és telítésig száraz hidrogénklorid gázt vezetünk bele erős áramban. Az oldatot ezután 3 órán át forraljuk visszafolyató hűtőt alkalmazva. Lehűlés után a kivált ammóniumkloridot leszivatjuk és a szüredéket vákuumban szárazra pároljuk. A bepárlás maradékát 750 ml vízben oldjuk, az oldatot 20%-os kálilúggal meglugosítjuk és a felszabadult bázist éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot káliumkarbonáttal szárítjuk, szárazra pároljuk, majd a maradékot 0,2 Torr nyomáson frakcionáljuk. Az előpárlat a 150° alatt forró alkatrészekből áll, ' ennek mennyisége mintegy 13 g. Ezután a főpárlatot desztilláljuk 188° és 172° között. A kapott sűrűn folyó anyagot 500 ml acetonban oldjuk és ebből éteres sósavoldattal kicsapjuk a 3-metil- 6-benzil-2,3,4,5- tetrahidro- IH- azepino [4,5- b]indol sósavas sóját. Ez az anyag 201—202°-on olvad bomlás közben. Analóg eljárással a következő szubsztituált 10 15 20 25 20 35 40 45 50 55 60 6
