153902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek olvadékbevonására poralakú poliamidokkal

s narfckészítés nehézségei abban állnak, hogy a poliaimidok nem rendelkeznek éles olvadásponttal és 1,0—1,3 fajlagos viszkozitás értékek mellett igen magas olvadási viszkozitást mutatnak. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a poliamid jó lefolyását biztosítani :äka:rjuk, a bevonandó rész magas hőmérsékletre hevítendő. Az e célból el-. érendő hőmérséklet 450'—480 C° és ezáltal nagy a hőbomlás veszélye. Azt;; találtuk, hogy az ismert örvénylő szinterezéssel, elektrosztatikus bevonatkészítő- eljárással és lángszórással izx>- és: tetreftálsav diarilészterekből és alifás dianiinokfoól inert: oldószerében előállított poliamidporok használata mellett igen jó lefolyású, sima, rendkívül jó mechanikai szilárdságú bevonatok készíthetők oly módon, hogy olyan poliamidporökat alkalmazunk, melyek előállításánál a kondenzációt láncmegszakító anyagok, hozzáadása nélkül, 100—170 C°-os hőmérsékleten, 0,5—1,0 fajlagos viszkozitásnak megfelelő molekulasúly eléréséig végezzük el. Meglepő módon 0,8-nál alacsonyabb viszkozitással rendelkező poliamid1

használata esetén is ütésálló és szívás bevonatok készíthetők, miután a poliamidot rövid ideig felolvasztottuk;. , Ámbár pl. az örvénylő szinterezésnél valamely 400 C°-ra előhevített fémrész esetében a merülési idő csak 1—1,5 mp és a lefcflyási idő mintegy 10—30 mp, mégis az ily módon nyert poliamidrétieg viszkozitása kb. 1,0 értékkel magasabb ;a kiindulási anyagénál. Ezzel szemben a sav sójából és a diaminból olvadékikomdenzációvál majd őrléssel előállított megfelelő poliamidból hasonló körülmények között olyan filmet kapunk, melynél az. olvadéfebevonat hőterbelésekor legféljiebb a polikondenzált termiek, lebomlása mérhető. A fémrész szükséges heyítési hőmérséklete az alifás poliamidoknál áltáléiban használt. 350—430 C°-o$ hőmérsiékHettantoimánynak feleld meg. A „Samesieren" elnevezéssel megjelölt elektrosztatikus bevonatkészítő eljárásnál előnyös a bevonandó részt az „örvénylő szinterezéshez" hasonló módon a bevonás előtt felhevíteni, minthogy az elektrosztatikus tapadás szobahőmérsékleten csak vékony réteg felvitelét feszit lehetővé. Eljárásunk további részleteit a példák tartalmazzák, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. példa 70 mól % izoftálsavdifanilésziter és 30 mól n

/o tereftálsavidifenilészter elfcgyét forrásban levő xdloilban oldjuk, majd alapos keverés közben, 140 C°-on ekvimforális mennyiségű hexametiléndiamin xilolos oldatát csepegtetjük be és az elegyet 6 órán át farrés köziben keverjük, majd 0,77-es fajlagos, viszkozitás érteiknek megfelelő molekulasúly eléréséig 2 órán keresztül utókondenzáljuk. A lehűtés, elválasztás 'és szárítás után kapott port üvegfrittbe töltjük, s ezen keresztül enyhe levegőáramot vezetünk oly módon, hogy 4 a poliamidpoir lebegő áüiapotlba* kerüljön és folyadékhoz hasonló módon viselkedjen. Ebbe az „örvénylő ágyba" rövid időre, 4 percen át 380 C°-on. előhevített, kezeletlen vasbádoglemezt 5 mártunk, melyet azután ismét kivieszünk, levegőn .mintegy 20 másodpercen át hullni hagyjuk, majd vízfürdőben lehűtünk. Ezután a poliamidbevionatoít késsel részben eltávolítjuk. Előkezelt vasbádog- vagy VA-aeél lemeznél a. bevonat 10 többé nam távolítható el. A bevonat felületét a . kevés rátapadó vasoxidrészecstoélktől mechanikus úton megtisztítjuk. Az ily módon nyert poliamidréteg viszkozitási számértéke fenol-tetrakfóretán elegyben mérve 1,6:2, 15 2. példa 380 C°~na előhevített vasbádoglemiezt — az 1. példában ismertetett eljáráshoz hasonlóan — az, 20 „örvénylő ágyba" mártunk, majd llsvtegőn lehűlni hagyunk. A bevonat hasonlóképpen sima és hóilyagmentes, s csekély fényességet mutat. Viszfcozitási értékszám: 1,74. 2? 3. példa 440 C°-ra előhevített vasbádoglemezt — az; 1. példában ismertetett módszer szerint — az „örvénylő ágyba" mártunk és levegőn hűlni hagy-ÍO juk. A rétegben néhány minimális nagyságú hólyagocska található. Viszkozitási szám: 2,2. 4. példa Sí Az 1. példában ismertetett polikondenzátumhoz hasonló, 0,98 viszkozitási számmal rendelkező poliamidpart készítünk: 3 órán át dietilbenzolban, 150 C°-on végrehajtott kondenzációval. 40 A fenti poliamidpofrból az 1. példában ismertedtett módszer szerint „örvénylő ágyat" készítünk, melybe 400 C°-ra előhevíteifct vasbádoglemiezt mártunk, melyet -végül levegőn lehűlni hagyunk. A leválasztott pcíliamid viszkozitási 45 száma: 1,78. A bevonat felülete sima, 5. példa Az 1. pálldában leírt pdlikondenzátumhoz, ha-50 sonló, 1,18 viszkozitási számmá! rendelkező po-Tiamidpart állítunk elő láncmegszakító anyag jelenlétében, forrásiban lévő dietilbenzollbain 173 C°-on 6 óián át végrehajtott kondenzációval. A fenti poliamidparból — az 1. példában leírt 55 módon — „örvénylő ágyat" készítünk, melybe különböző hőmérsékleteken vasbádoglemiezt mártunk: 400 C°~on: a> poliamidpor n-am olvad fel teljesen. 60 440 C°-on.: a bevonat felülete ráncos. 460 C°-on: hólyagképződés,. bomlási szag észlelhető, kráterképződés. * „lebegő állapot" = „folyékonnyá tett por" 65 (.angolul: „fluidization, fluidized mass"). 9