153890. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenotiazinszármazékok előállítására
6. példa: 3-kIór-10-[l'-(l: '-meti}-2"-í)xo-3 : '-eUl-irn.idcizol]cUl-4"-pipera?:ino-n-propil]-.fenotiazin-dihidrogénklorid 1 literes háromnyakú, sós jégkeverékkel hűtött lombikba nátriumamid folyékony ammóniával képzett szuszpenziójába fokozatosan és keverés közben 46.8 g (0,2 mól) 3-klór-í'enotiazinl adagolunk. A nátriumamid folyékony ammóniában képzett szuszpenzióját 4,8 g (0,2 mól) fém nátriumból és 220 ml folyékony ammóniából állítjuk elő. amelyhez egy spatulahegynyi Fe (NO:)) 3 • 9I-LO-t adunk. Az így kapott reakcióeiegykez végül 200 mi toluolt adunk. Az így nyert oldatot (I)-gyel jelöljük. 150 mi tokióiban 4.8 g (0,21 mól) fémnálriumot díszporgálunk. A toluolos oldatot 50 ml tokióiban oldott 58,8 g (0,21 mól) N-[^-(l-metil-2-oxo-imidazolidil)-etil]-N'-(;'-oxi-propil)-piperazinhoz adagoljuk. A kapott oldatelegyhez fokozatosan és keverés közben 100 ml toluolban oldott 40 g p-tohiolszulíonil kloridot csepegtetünk be 0---5 CD közötti hőmérsékleten. A reakeiöelegyet 2 óra hosszat a megadott hőmérsékleten tovább keverjük. Végül a kivált nátriumklovidot ieszivatjuk, amikoris az N-f/*-(l-metJl-'2-oxo-imidazolidil)-etU]-N'-[;-(p-tol-uolszulfon;H)-propil]-piperazin toluolos oldatát nyerjük. Ezt az oldatot 90 C°-on keverés közben az előbb elkészített (I) oldathoz adagoljuk. A megadott hőmérsékleten 2 óra hosszat tartó utánkeverést végzünk. Lehűtés után a kivált Na-p-íohiolszuli'onátot ieszivatjuk és a szürietet vákuumban bepároljuk. A nyert maradékot benzolban felvesszük és többízben vízzel mossuk. Mosás és a benzol ledesztilíálása után nyert maradékot vízmentes éterben oldjuk és hidegen feleslegben alkalmazott éteres sósavoldattal reagáltatjuk. A bázis kiváló dihidrogénkioridsóját Ieszivatjuk és kevés metanolt tartaímazó acetonból átkristá'yositjuk. A hozam 34 g. A termék olvadáspontja 223 CG . 7. példa: 3-klór-10-[r-(l': -mGtil-2"-oxo-3"-etil-imidazolidiI)-4'-piperazino-n-propilj-fenotiazin-dihidrogénklorid 9 g 10-(piperazinopropil)-3~klóríenotiazint (0,025 mól) 100 ml dioxánban oldunk és a kapott oldatot 5 g l-metil-3/Mrióretil-imidazoli~ don-(2) (0,031 mól) valamint 2,55 g trietilamin (0,025 mól) hozzáadása után 15 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Lehűtés után a kivált trietilaminhidrogénkloridot Ieszivatjuk és a szurletet gőzfürdőn bepároljuk. A maradékot éterben felvesszük és az éteres fázist többször vízzel kimossuk. Szárítás után az így kapott oldatból a bázist hidegen és feleslegben alkalmazott étere,-, sósavoldattal dihidrogénkloridsó formájában kiesapjuk. A só leszivaíása tiuM kc\< u aii)' tai i'iiii, < .H' i ntuii ci -í -V ' ív; ,[ 1 ' A t i.il ' i - i Í i'M 'J!i Szcbudalmi iyruyponivk: i t ] , >/ i ^ A i 1 1 >-> j \ tlJ ti ill s/ i i i k> \ í f 1 * UUJ I ( K « i \a,i C 1 -l )| ) ' )t i *, ll 1 \ i , > -,^ *- Till , lit \ 1 Ulli í "\ ~> c , > i ] _ t Jl "íi t su.ki í 1 k ji/v. n tiv (íotil i-i i) i i 1 |ill n'/\f ' /\) \ d unch (ü) millió k p > ű" u-t n ím i tko1 n>4\ ídplittaci A •> a ne A I lhi.U)kt]H ( 'tt-ÍSl oil i i ti \ tn tl\ (ül) íji hm s k< ple f u iri ! i Jiu >n s -i nn CK i ím n kinVtben R v n i ( ir ]>-( rti •>->*• 1 ii uclki k (i < nt int i ^lc1<~ íujd "ti is )L,,\ B) 3-klór-íenoííazint valamely (IV) általános képletű imidazolidon származékkal, amely képletben R és n az (I) általános képlet szerinti jelentéssel, míg X a (II) általános képlet szerinti jelentéssel rendelkezik, emelt hőmérsékleten reagáltatunk, vagy C) az (V) képletű fenotiazin-szárrnazékoi valamely (VI) általános képletű imidazolidon származékkal, amely képletben R és n az (I) általános képlet szerinti jelentéssel rendelkezik, míg Hal halogénatomot jelent. emeh hőmérsékleten reagáltatunk, vagy D) valamely (VI) általános képletű imidazolidon származékot, amely képletben Hal halogénatomot jelent, valamely (VIII) általános képletű piperazinnal, amely képletben Rj hidrogént vagy karbalkoxi-csoportot jelent, reagáltatunk és abban az esetben, ha R;_ karbalkoxi csoportot jelent, ezt hidrolízissel lehasítjuk és az így kapott (III) általános képletű iniidazolidon származékot, amely képletben R és n (I) általános képlet szerinti jelentéssel rendelkezik, valamely (II) általános képletű fenotiazin» származékkal, amely képletben X reakcióképes észter-csoportot jelent, emelt hőmérsékleten reagáltatunk, vagy E) valamely (VI) általános képletű iniidazolidon származékot, amely képletben Hal halogénatornot jelent, valamely (IX) általános képletű piperazinnal, amely képletben X a (II) általános képlet szerinti jelentéssel rendelkezik, reagáltatunk, és az így kapott (IV) általános képletű imidazolidon származékot, amely képletben R és n a (I) általános képlet szerinti jelentéssel, míg X a (II) általános képlet szerinti jelentéssel rendelkezik, 3-klór-fenotiazinnal emelt hőmérsékleten reagáltatunk, vagy F) valamely (II) általános képletű fenotiazinszármazékot önmagában ismert módon valamely (VIII) általános képletű piperazinnal reagáltatunk és ha R] karbetoxi-esoportot jelent, azt hidrolízissel lehasítjuk és az így kapott (V) képletű fenotiazin-származékot valamely (VI) általános képletű imidazolidon származékkal emelt hőmérsékleten reagáltatunk, és a kapott (I) általános képletű fenotiazinszár-15 20 25 :-.0 40 45 50 55 60 5
