153876. lajstromszámú szabadalom • Eljárás képerősítőcsövek elválasztórétegének készítésére

MAGYAR .NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ÄDALMI j 153876 LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1965. III. 08. (TA—843) Közzététel napja: 1967. II. 22. Megjelent: 1967. XI. 15. Szabadalmi osztály: 21 g 1—16 Nemzetközi osztály: H ßl j Decimái osztályozás: Feltaláló: Dr. Kardos Ferenc tud. főmunkatárs, Budapest Tulajdonos: Távközlési Kutató Intézet, Budapest Eljárás képerősítőcsövek elválasztórétegének készítésére Lumineszkálá anyagok segítségévél — megfelelő berendezésiben alkalmazva azokat — a szem számára láthatatlan sugárzásokat láthatóvá tehetjük energia átalakítás segítségével. Sugárzás mentén energia terjed, melynek nagysága arányos a sugárzás rezgésszámával, illetve fordítottan arányos: a hullámhosszal. Az emberi szem számára a sugárzásoknak csak egy keskeny sávja a „fény" látható, melynek hullámhossz tartománya ca. 0,4 /x és 0,75 p, hulllámbosszak, mint határok között van,. Ezeken a határokon kívül eső sugárzás láthatóvá tétele elvileg úgy történhetik, hogy a sugárzás energiájával olyan lumineszkáló anyagokat gerjesztünk, melyek az említett látható sávban emittálnak. Tekintve, hogy az energia átalakítása mindig veszteséggel jár, a, gerjesztő sugárzás hullámhosszánaki rövidebbnek (rezgésszámának nagyobbnak) kell lenni, mint a fényé. Látható sugárzássá lehet alakítani olyan sugárzást is, melynek hullámhossza nagyobb mint a fényé, ilyenkor azonban a sugárzás energiájához' hozzá kell adni energiát, hogy a lumineszkáló anyagot gerjeszthesse. Ez az eset áll fenn pl. az: ún. infravörös képátalakítók működésénél, míg az energia pótlás nélkül működő átalakítók egy legközismertebb példája a r önt g en-készül ék. Mindkét esetben előfordulhat, hogy a lumineszkáló anyag (= fénypor) gerjesztéséhez ren-10 15 25 30 delkezésre álló energia kevés ahhoz, bogy a fénypor jól világítson. „Jó" világítás alatt itt azt kell értenünk, hogy a, fénypor annyi fényt emittál, mely elegendő egy fényképfelvétel különösebb nehézségek nélküli elkészítéséhez, vagy még inkább elégséges, ahhoz, hogy az emberi szem a fényporból készült képernyőn végbemenő ''emisszió változásokat megfigyelhesse, továbbá, hogy a megfigyelést esetleg világos (nem elsötétített) helyiségben is el lehessen végezni. A fénypor emissziójának növelése több — ismert — módon törtérahetik, melyek közül legkézenfekvőbb a gerjesztő — átalakítandó — energia növelése. Konkrét esetben pl. a Röntgen-képernyőn keletkező képet világosabbá tehetjük azáltal, hogy a röntgensugárzás energiáját növeljük. Ennek a módszernek határt szab részben a 'készülékek, anyagok tulajdonságai, a költségek: ugrásszerű növekedése, és főként a sugárzás erősségévei együtt növekvő veszélyesség is. A kép megfigyelhetőségének további javítása céljából tehát más utat kellett keresni. Fényporos képernyőkön keletkező kép erősítésére szolgálnak az: ún. képerősítők. Bár a gyakorlati alkalmazásban rendszerint olyan képek erősítéséről van szó, melyek láthatók, elvileg teljesen mindegy az, hogy a képernyőn keletkező kép az optikai sugárzásnak melyik tartományába esik. Nézzük meg mi a működési elve 153876