153854. lajstromszámú szabadalom • Lépésenként változtatható csillapító elrendezés
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1966. I. 17. Közzététel napja: 1967. II. 22. Megjelent: 1967. XI. 15. (MU—335) 153854 Szabadalmi osztály: 21 a4 64—77 Nemzetközi osztály: H 04 d Decimái osztályozás: Feltaláló: Rozmaring Lajos tud. főmunkatárs, Budapest Tulajdonos: Műszeripari Kutató Intézet, Budapest Lépésenként változtatható csillapító elrendezés Mind az aktív, mind a passzív áramkörök fontos jellemzője a csillapítás, illetve erősítés, azaz, hogy két kapocspár között milyen lineáris változást idéz elő az áramkör a rákapcsolt jeleken. E fontos jellemző mérése többféle módon 5 történhet, legegyszerűbb azonban az ún. helyettesítéses módszer. A módszer lényege, hogy a mérendő áramkör helyébe ismert értékű, pontosan hitelesített, de változtatható értékű csillapító négypólust kapcsolunk és ezt addig vál- io toztatjuk, amíg a mérőkör többi mérési pontjában az előbbivel azonos állapot nem mérhető, ekkor a hiteles csillapítón éppen a mérendő értéket olvashatjuk le. Mivel a módszer egyszerű és pontos, rendkí- 15 vül széleskörűen használják az elektronikus aktív és passzív áramkörök különféle méréseinél. Ez a körülmény már önmagában is indokolja a hiteles változtatható csillapítónak, mint mérőeszközöknek az elterjedtségét és széleskörű 20 használatát. A csillapítók felépítése attól a frekvenciatartománytól függ, amelyben használni kívánjuk, s emiatt rendkívül változatos felépítésűek. Ha csak ellenállásos csillapítókra szorítkozunk, 25 ahol tehát a csillapítót ellenállásokból felépített osztók (v. osztó) képezik, akkor is igen sokféle változatot találunk. Általános törekvés ohmos osztóknál az alkalmazható frekvenciasáv kiterjesztése úgy, hogy JO az osztót egyenfeszültségen és a deciméteres hullámok tartományában is alkalmazni lehessen. Ilyen osztók többsége koaxiális felépítésű, ill. egy koaxiális tápvonal egy részében van beépítve. A nagyfrekvenciás követelmények ezt teszik szükségessé, ugyanakkor ez a tény konstrukciós nehézséget jelent, mivel a csillapítás változtatása átkapcsolással történik, a megfelelő üzembiztos koaxiális kapcsolók viszont igen bonyolultak és drágák, ugyanakkor nagyméretűek is. Emiatt, valamint a különleges ellenállások és áramköri technika miatt, az ilyen deciméteres hullámú tartományban is jól működő ellenállásos csillapítók igen nagyméretűek és drágák. A találmány szerinti megoldás újfajta kapcsolóelrendezés, valamint az ehhez illeszkedő csillapítórészek eddig ugyancsak nem alkalmazott konstrukciójával, ill. ezek együttes alkalmazásával eredményez az eddigieknél jóval kisebb térfogatot, ugyanakkor széles frekvenciatartományban (0—1000 MHz) igen jó elektromos tulajdonságokat is. A találmány szerinti elrendezés így három fő részre tagolódik. Az egymást felváltva követő kapcsoló- és söntszakaszokból felépített tápvonal-rendszer és a hozzá csatlakozó csillapító elrendezés, ahol az egyes részek (elemek) ún. at-tagként realizált négypólusok úgy, hogy a söntágak tárcsaellenállások, a soros ágak 153854
