153852. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-aralkil-4-(tiazolil-2)-piperazinok előállítására

153852 5 6 X klór-, bróm- vagy jódatom ül. hidroxil­csoport mellett különösen metánszulfoniloxi­vagy p-toluolszulfoniloxi-csoportot jelenthet. Redukáló körülmények között olyan kiinduló vegyületekkel is ídolgiozihatiunk, amelyek a (II), (VII) vagy (XIII) általános képletnek felelnek meg, egy vagy két CHX-csoport helyett azon­ban aldehid-, keto-, észter- vagy más analóg csoportot tartalmaznak, amelyek az adott reak­ciókörülmények között hidroxilcsoporttá redu­kálódnak. A fentiekben „hidrogénre kicserélhető cso­port" alatt elsősorban halogénatomokat, előnyö­sen klór- vagy brómatomot, továbbá karbonil­oxigént vagy hidroxilcsoportot értünk. Telítetlen C-C-kötésként elsősorban kettőskö­tések szerepelhetnek, azonban a hármaskötések is átalakíthatók hidrogént leadó szerekkel való kezelés útján telített kötésekké. A (II) általános képletnek megfelelő kiin­dulóanyagként elsősorban a következő vegyü­letek jöhetnek tekintetbe: 3,4-metiléndioxifenil-származékok, mint pl. 2-(3,4-metiléndioxifenil)-etilbromid, l-(3,4-metiléndioxifenii)-propil-(2)-bromid, l-(3,4-metiléndioxifenil)-butil-(2)-bromid, l-(3,4-metiiléndioxiíeml)-pentil-(2)-bromid. 3-(3,4-'metiléndioxifeniI)-propílbromid, továbbá 3,4-etiléndioxifenil-származékok, mint Pl-2-(3,4-etiléndioxifenil)-etilbromid, l-(3,4-etiléndioxifenil)-propil-(2)-bromid, l~(3,4-etiléndioxifenil)-butil-(2)-bromid, l-(3,4-etiléndioxifenil)-pentil-(2)-bromid, 3-{3,4-etiléndioxifenil)-propilbromid. A bromidok helyett a megfelelő kloridok, jodi­dok vagy alkoholok, továbbá ezek észterei, kü­lönösen a metán- és p-toluolszuifonátok is al­kalmazhatók. A (III) általános képletnek megfelelő vegyü­letekként pl. a következők jöhetnek tekintetbe: N-tiazolil-(2)-piperazin, N-(4-metil-tiazolil-2)-piperazin, N-(5-metil-tiazolil-2)-piperazin, N-(5-klór-tiazolil-2)-piperazin. N-<4-metil-5-klór-tiazolil-2)-piperazin, N-(benztiazolil-2)~piperazin. Az (I) általános képletű egyenesláncú pipera­zinszármazékok elsősorban a (II) általános kép­letű vegyületeknek a (III) általános képletű (tiazolil-2)-piperazmokkal való reagáltatása út­ján nyerhetők. A (II) általános képletnek meg­felelő vegyületek nagyrészt már ismert anyagok vagy az ismert vegyületekhez hasonló módon könnyen előállíthatók. A (II) általános képlet­nek megfelelő primer alkoholok (X=OH) pl. a megfelelő karbonsavak vagy észtereik reduká­lása útján, a szekundér és tercier alkoholok a megfelelő ketonok redukciójával vagy szerves fémvegyületekkel való reagáltatás útján állít­hatók elő. Tionilkloriddal, brómhidrogénnel, foszfortribromiddal vagy más hasonló halogén­vegyületekkel való kezelés útján juthatunk a megfelelő (II) általános képletű halogenidekhez (X=C1 vagy Br). A megfelelő jódvegyületeket pl. olymódon állíthatjuk elő, hogy a megfelelő p-toluolszulfonsavésztereket káliumjodiddal ke­zeljük. A sziulífoMitaxivegyületek az Ar—A—OH általános képletű alkoholokból, a megfelelő sav­kloridokkal való reagáltatása útján nyerhetők. A (III) általános képletnek megfelelő pipera­zinszáramzékok előállítása olymódon történhet, hogy 2-aminotiazolokat dietanolaminnal, mor­folinnal vagy bisz-(2-kióretil)-aminnal, vagy pe­dig piperazint az (V) általános képletnek meg­felelő tiazolszármazékokkal, előnyösen 2-klór­vagy 2-brómtiazolokkal reagáltatunk. A (II) és (III) általános képletű vegyületek reagáltatása az aminők alkilezésére az iroda­lomból ismert módszerekkel történhet. Oldószer néukül, a reagáló' anyagok összeolvasztásával, adott esetben zárt csőben vagy autoklávban dolgozhatunk; adott esetben alkalmazhatunk a reakció szempontjából közömbös oldószereket, mint benzolt, toluolt, xilolt, acetont, butanont vagy más ketont, metanolt, etanolt vagy más alkoholt, tetrahidrofuránt vagy dioxánt vagy ezek egymással vagy vízzel képezett elegyeit is. Előnyösen valamely savlekötőszert, pl. valamely alkáli- vagy földalkálifém, előnyösen a kálium, nátrium vagy kalcium hidroxidját, karbonátját, hidrogénkarbonátját vagy más gyenge savas só­ját, vagy pedig valamely szerves bázis, mint trietilamint, dimetilanilint, piridint vagy kino­lint alkalmazunk; szerepelhet savlekötőszerként a (III) általános képletű piperazinszármazék fe­leslege is. A reakcióidő az alkalmazott reakció­körülményektől függően néhány perctől 14 na­pig is terjedhet; a reakcióhőmérséklet 0 C° és 200 C° között, általában 100—130 C° körül le­het. Ha oldószer nélkül, kb. 120 C° hőmérsék­leten dolgozunk, akkor a reakció kb. 1/2—2 óra alatt befejeződik. Oldószer használata ese­tén olykor 12—24 órai hevítés is szükséges le­het, jó termelési hányadok elérése érdekében. A fent ismertetett eljárás egy változata ér­telmében olymódon is eljárhatunk, hogy vala­mely (XIV) általános képletű aldehidet — e képletben Ar jelentése megegyezik a fenti meg­határozás szerintivel, m pedig valamely egész számot jelent 0 és 5 között — valamely (III) általános képletű piperazinnal a katalitikus hid­rogénezés reakciókörülményei között reagálta­tunk. Az alkalmazandó reakciókörülmények megfelelnek az irodalomból ismert reduktív al­kilezési reakció körülményeinek. A (XIV) álta­lános képletű aldehidek a megfelelő (II) általá­nos képletű primer alkoholok (X=OH) oxidá­ciója vagy a megfelelő savkloridok báriumszul­fátos palládium-katalizátor jelenlétében történő hidrogénezése útján állíthatók elő. Az (I) általános képletű vegyületek előállít­hatók továbbá a (IV) általános képletnek meg­felelő aralkilpiperazinok (V) általános képletű tiazolszármazékokkal való reagáltatása útján is. A (IV) általános képletnek megfelelő aralkil-10 15 20 5.5 i0 S5 40 45 50 55 60 á

Next

/
Oldalképek
Tartalom