153835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibiotikumok előállítására

153835 8 sem természetes nitrát oldatban nitrát-reduk­ciót nem mutat; Streptomyces spheroides a Nitrát-agart 4 nap alatt csekély mértékben nit­ritté redukálta, míg Streptomyces 58383-nál erősen pozitív nitrit képződés észlelhető. Kénhidrogén képződés: 21 óra múltán ferde­agar kultúrák nagyon gyenge növekedést mu­tattak erős H2 S fejlődés mellett; 14 nap múl­tán sima felületű kolóniák fejlődtek, mimellett a táptalaj elszíneződik sötétkéktől sötétbarna színűvé. Tirozin-agar: mind az öt törzsnél a tirozináz reakció pozitív. 14 nap múltán könnyű növe­kedés. A levegő-micéiium és az alsó rész fehér. Pigmens képződés 7 nap múlva nincs. 14 nap múlva a pigmens beige-szürke színű (3 ec-ge színárnyalat) (ellenőrzés színárnyalata 1—['•> db). Szénforrás felhasználása: xilózt, arabinózt, rhamnózt, glükózt, fruktózt, szukrózt, laktózt, raffinózt, (::::) mozitolt, celiobiózt, trehalózt, citrátot, maleátot és szukcinátot felhasználják. Nem használják fel az inulint, maltózt, manni­tot, szorbitot, acetátot, formiátot, oxalátot és tartarátot. Megjegyezzük, hogy a Streptomyces niveus és Streptomyces spheroides a Streptomyces haze­liensistől eltérően az inulint, maltózt, manni­tolt és szorbitot használják fel, mimellett pár­huzamos kísérletek azt mutatták, hogy az utób­bi törzzsel ellentétben citrát vagy szukcinát táptalajon nem fejlődnek. Streptomyces niveus íormiátot, oxalátot, tartarátot és nátriumcitrá­tot értékesít. Nitrogén felhasználása: L (+) arginint fel­használnak, de metionint, szarkozint, kreatint, aminoizovajsavat, taurint és betaint nem. Antibiotikum termelés: Streptomyces haze­liensis tenyészettel Sugordomycint nyerünk, de semmilyen körülmény között sem novobiocint. Streptomyces spheroides és Streptomyces niveus azonban egyaránt novobiocint termel, de nem Sugordomycin antibiotikumot még oly táptala­jon sem, melyen a Streptomyces hazeliensis ki­zárólag Sugordomycint termel. Összefoglalva megállapíthattuk, hogy a Strep­tomyces hazeliensis alakilag mind a Streptomy­ces niveustól, mind a Streptomyces spheroidestől különbözik, miután a sporofórák csúcsán nem képeznek dugószerű hurkokat, melyek a Strep­tomyces niveusra jellemzőek és miután nincse­nek jelen a sűrű kompakt gömbhöz hasonló spirálisok, melyek viszont a Streptomyces sphe­roides jellemzői. Míg a Streptomyces niveus és Streptomyces spheroides az agar táptalajt rövid időn belül jellemző módon szétszaggatja és hasítja, e je­lenséget a Streptomyces hazeliensisnél rendsze­rint nem észleltük. Streptomyces niveus az agartáptalajokon oldódó pigmentet termel, míg a Streptomyces spheroides nem termel pig­mentet. Másrészt a Streptomyces hazeliensis rendszerint pigmentet termel, mégpedig a Strep­tomyces niveusnál erősebb mértékben. Azt is megállapítottuk, hogy a táptalajok —• melyekben Streptomyces hazeliensist tenyész­tünk — összetétele a következő tényezőket be­folyásolja döntően: a) a termelt antibiotiku­mok mennyiségét, b) a termelés gyorsaságát és c) a termelt antibiotikum elegy minőségét. 5 A palaokokban vagy a fermentáló tartályok­ban levő fermentált oldat tartalmát a szokásos ,,cup plate" agardiffúziós eljárással határozzák meg a Staphylococcus aureus testmikroorganiz­mus segítségével. (D. C. Grove and W. A. Ran-10 dalle, Assay Methods of Antibiotics. A Labora­tory Manual, Medical Encyclopedia Inc. New York 1955 pages 7—16). Az antibiotikumnak ama mennyiségét, mely 1 ml vizes pui'feroldatban 13 mm átmérőjű 15 gátlászónát eredményez, önkényesen egy akti­vitás egységnek vesszük. A kolóniák átmérője 8 mm. A (3) képletű tiszta antibiotikum aktivi­tása 5500 egység pro mg. A legelőnyösebb nitrogénforrás az antibioti­£0 kumok termelésére a zöld- vagy sárgaborsó­dara. A szójababliszt, kukorica, a „distillers solubles" (a kukoricaszeszgyártás száraz szem­csemaradványa és oldódó része), gyapotmagliszt, kókuszfehérje liszt, lenmagliszt, és „Soluferm" £5 (a kukarica erjedés oldódó száraz maradékai és szemcséi) is jó kitermeléseket eredményeztek, ezek azonban rendszerint a borsóval elért ered­ményeknél kisebbek. Kis mennyiségű ferro­szulfát, csonthamu, vagy a kukoricalekvár szá­:-0 raz maradékának a borsóhoz való adagolása nem növelte az antibiotikum kitermelést, vi­szont kalciumkarbonát és dikáliumíoszfát hozzá­adása a kitermelést növelte. Szénhidrátnak a természetes nitrogénforrás-35 hoz való adagolása különböző hatást fejtett ki. Bizonyos szénhidrátok akadályozzák az anti­biotikum képződését. Más szénhidrátok csak akkor eredményeztek jó antibiotikum kiterme­lést, ha a szén és nitrogén aránya bizonyos 40 meghatározott érték volt. Valamely szerves sav nátriumsóját 0.25%-os mennyiségben a sárga­borsó-talajhoz adagolva az az antibiotikum kép­ződését teljesen meggátolta. Ennél a kísérlet­nél 3% sárga borsódarát, 0,1% kalciumkarbo-45 nátot és 0,1% dikáliumfoszfátot tartalmazó alap­táptalajt használtunk. Szénhidrátok beadagolásának az antibiotiku­mok termelésére gyakorolt hatását 2% sárga­borsódarát tartalmazó alaptáptalajok esetén E0 alanti (1) táblázat szemlélteti. 1. táblázat Alaptáptalaj adalék S. aureus egység pro 1 ml 55 összoldat 7 nap múlva 1% kukorica­keményítő 180 '•'o mannit 120 1% glicerin 50 Ö0 2% glicerin nyomok 1% maltóz 55 1% arabinóz 4 1% rhamnóz 12 1% laktóz 13 65 l'Vo inozit 3 1°/, 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom