153818. lajstromszámú szabadalom • Egy- vagy többpólusú, elő- és főérintkezős automata túláramkapcsoló

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1965. XI. 22. (EE—1206) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1964. XI. 27. Közzététel napja: 1967. II. 22. Megjelent: 1967. XI. 15. 153818 Szabadalmi osztály: 21 c 28—53 Nemzetközi osztály: H 02 c Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Burkhard Günter mérnök, Berlin-Baumschulenweg, Boxleidner Herbert konstruktőr, Berlin-Wilhelmsruh, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Elektro-Apparate Werke Berlin-Treptow, Német Demokratikus Köztársaság Egy- vagy többpólusú, elő- és főérintkezős automata túláramkapcsoló 1 A találmány tárgya egy- vagy többpólusú, elő- és főérintkezős automata túláramkapcsoló, amelynél az érintkezők a rövidzárlati áram elektrodinamikus hatására nyitnak. A főérintkező kapcsolókarja, amely az állóérintkező elem tartójával áramhurkot képez és az érintkezőnyomást adórugóval szemben elforgathatóan van elrendezve, kikapcsolási mozgásánál reteszelést old ki, amely a főérintkező kapcsolókarjából és az ugyancsak elforgathatóan elrendezett előérintkező kapcsolókarjából álló érintkező rendszert bekapcsolt állásában tartja. Az: ilyenfajta elrendezések önmagukban a legelőnyösebbek automata túláramkapesolók céljára, mert ezeknél egyszerű eszközök segítségével magát az elektrodinamikus erőhatást használják föl a kikapcsolásra és az érintkező rendszer kireteszelésénél a viszonylag lomha külső hatásra történő kapcsoló-kioldást elkerülik. Egy ilyen fajta ismert automata túláramkapcsol'ónial a kapcisotö működtetésére szolgáló elektrodinamikus rendszer az elő- és főérintkezőkön át egymás után kapcsolt két vezető hurokból áll, amelyeknek hárorn párhuzamos elrendezésű hurokszára van és a középső hurokszár az elő- és főérintkező kapcsolókarjából áll. Az állóiérintkezőik előtt elrendezett első hurok elektrodinamikus erőhatása itt az érintkező nyomás növelésére szolgál, míg a második huroké a harmadik szárként kiképzett főérintkező kapcsolókar nyitását végzi, amely emellett a mozgó előérintkezőt helyzetében tartó reteszt szabadít fel. Ez az elrendezés azonban a hárorn hurokszár következtében költséges és nagy tér-S fogatú kapcsolót eredményez. Ennek az elrendezésnek további hátránya abból adódik, hogy a mozgó előérintkező csak akkor tud nyitni, ha a főérintkező kapcsolókarja egy reteszt kiold és a végleges érintkező bontás és ezzel a 10 rövidzárlati áramkorlátozás számára lényeges villamos ívkiépződés csak az előérintkező érintkezőerőt szolgáltató rugójának feszültségmentesítése után következik be. Ennek következtében azonban a kapcsoló önideje az áramkorlátozás-15 sal szemben ható mértékben megbosszabbodik. Hogy ezt a kikapcsolási késedelmet elkerüljük és az áramkorlátozást hatásosabbá tegyék, egy másik ismert elrendezésnél arra tértek rá, hogy megtartva a f»érintkezőnek az érintkező 20 nyomást adó rugóval szemben való elektrodinamikus nyitását és a bekapcsolási állás ezáltal végzett egyidejű kireteszelését, az előérintkezőt is ezáltal nyitják, előnyösen az áram szűkületi elektrodinamikus erők nyitják. Ilyenkor a fő-25 és előérintkezők kapcsolókarjait térbelileg egymás fölött rendezik el és az előérintkező kapcsolókarja különálló, a főérintkező' kapcsolókarjával kapcsolatban lévő érintkezőtartóhoz van csuklósan erősítve. Az előérintkező számára 30 az érintkező nyomást egy további, az érintke-153818