153771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliacetálok stabilizálására
3 ponenshez való mólviszonya, valamint kondenzációs foka a találmány szerinti stabilizátorok hatása szempontjából alárendelt jelentőségű. A mólviszonyt, ill. kondenzációs fokot a stabilizátor bedolgozási technológiájától függően választjuk meg. Relatíve sok; szabad —NH— és kevés metilol-csoportot tartalmazó kondenzátumok, vagyis messzemenően kondenzált termékek, vagy csekély formaldehid moláris felesleggel előállított termékek önmagukban, a polimerek feldolgozásánál lehasadó formaldehid szempontjából jobb akceptorhatással rendelkeznek és önmagukban is termikusan stabilisabbak, mint a relatíve sok metilol-csoportot tartalmazó termiékek. A felsorolt előnyök azonban legalább is részben elesnek azáltal, hogy a kevés metilolcsoportot tartalmazó termékek főként vízben való oldhatósága rendkívül csekély, ezáltal a polimerrel való homogenizálás is nehezen folytatható le, vagy bonyolult oldószervisszanyeréssel van egybekapcsolva. A kondenzációnál alkalmazott komponensek mólviszonya tág határok között változtatható. Célszerűen olyan kondenzátumokat használunk fel, amelyekben a formaldehid másik komponenshez, ill. másik komponensekhez való' mólviszonya 1,5—3,5:1. A kondenzátumok .beadagolását a polimerre számítva 0,01—5% nagyságrendben végezzük. Lehetséges azonban nagyobb arányban is adalékolni, ezáltal azonban a poliacetálok: tulajdonságait erősebben befolyásolhatjuk, mely egyes alkalmazásterületeken határozottan előnyös, lehet. Megfelelő stabilizáló hatás kialakítására általában 3%-nyi stabilizátor beadagolása elegendő. A legtöbb esetben azonban ennél csekélyebb, 2% alatti részarány is megfelelő. Az ilymódon stabilizált termékeknek jó hőállósága van és a feldolgozás során egyáltalában nem, vagy csak lényegtelen elszíneződést mutatnak. A találmány szerinti stabilizátorokat más ismeirt oxidáló-, fény- vagy hőstabilizáló szerrel való keverékben is felhasználhatjuk. A találmány szerinti eljárás különleges előnye, főként módosított kondenzátumok felhasználása esetén, abból adódik, hogy egy keverék kondenzátum beadagolásával olyan hatást lehet elérni, amely az ismert eljárásokban csak több adalék beadagolásával volt lehetséges. Így pl. a fenolokkal vagy karbonsavaniidokkal módosított kondenzátumok a termikus stabilizáló hatással egyidejűleg antioixidánsként és siklatószerként is felhasználhatók. A találmány szerint alkalmazható kondenzátumok közül az éterezett vagy észterezett termékek különlegesen hatékony termikus stabilitási effektust mutatnak. így pl. valamely éterezett kondenzátummal stabilizált poliformaldehidet még 230—235 C°-on is szag fellépése és buborékkéipződés nélkül lehet csigaprésen extrudálni. Az alábbi plédákban ecetsavanhidridde] észterezett 0,5 redukált viszkozitású (140 C°-on 0,6%-os dimetilformarnidban meghatározott viszkozí tásérték) poliformai dehi det stabilizálunk. 4 A stabilitás mértékét egy meghatározott menynyiségű polifoirmaldehidből lehasadt formaldehid térfogat mérsévei levegőatmoszférában 22 C°-on. határoztuk meg. 5 1. péda: 1 súlyrész melammt és 2,6 súlyrész 30%-os vizes formaldehidet összekeverünk és: a keveré-10 ket 7,2 pH értékre állítjuk be. A keveréket 30 C°-ra melegítjük fel, M>. V2 óra hosszat ezen a hőmérsékleten tartjuk és végül vákuumos porlasztó' szárítóban száraz: porrá dolgozzuk fel. 100 súlyrész; poliformaldehidet 200 súlyrész 15 előbbi módon nyert kondenzátum. l%r os vizes oldatával homogenizáljuk. Ezt követően a keveréket 110 C°-on 30 Torr nyomáson szárítjuk. A stabilitási mérések eredményét az 1. táblázatban szemléltetjük. 20 2. példa: 1 súlyrész melamin és 1,9 súlyrész; semlegesített 37%-os vizes formaldehid keverékét 0,5 25 súlyrész etanolaminnal elkeverjük, mimellett az etanolamint 15 perc leforgása alatt adagoljuk be a 70 C°-ra felmelegített keverékbe. A beadagolást követően a terméket ismét 55 C°-ra hűtjük le, 0,65 súlyrész formaldehidet adunk í0 hozzá és 30 percig 70 C°-on hőkezeljük. 100 súlyrész: poliformaldehidet 200' súlyrész előbb előállított kondenzátum 1,5 súlyrészt tartalmazó vizes oldatával nedvesítjük, átkeverjük és a vizet 30 Torr nyomáson vízfürdőn ledesz£5 tiltatjuk. A stabilitás vizsgálatok eredményét az; 1. táblázat tartalmazza. 3. példa: 40 1 súlyrész diciandiamidot 1,9 súlyrész 30%-os vizes formaldehiddel és 0,025 súly%, 1 n nátronlúggal elkeverünk és 50 percig forraljuk, A vizet végül vízlégszivattyúval elérhető vákuum-45 ban lepároljuk. 100 súlyrész: poliformaldehidet a fent kapott kondenzátum 2 súlyrész anyagot tartalmazó oldatával nedvesítjük. A poliformaldehid nedve^ sítésére 100 súlyrész oldatot használunk fel. 50 Végül a dimetilformamidot 400 súlyrész: desztillált vízzel nuccson kimossuk és a stabilizátort tartalmazó poliformaldehidet vákuumban megszárítjuk. A stabilitás vizsgálat eredményét az 1. táb-55 lázat tartalmazza, 4. példa: 1 súlyrész melamint, 3,2 súlyrész 30%-os vi-60 zes formaldehidet és 4 súlyrész: n-butanolt, 30 percig keverés közben forrásig, melegítünk, majd 25 percig1 visszafolyató hűtő alatt forralunk. Észtenező-feltét segítségével az: oldatból a vizet leválasztjuk. 65 100 súlyrész poliformaldehidet, 200 súlyrész, 2
