153763. lajstromszámú szabadalom • Tampon
153763 5 6 a tekercs fajlagos térfogatának változtatása lehetséges. Abban az esetben, ha a tampont kalanderezett fátyolból állítjuk elő, melyet a tampon végleges alakra történő sugárirányú préselése előtt villa alakú, forgatható tüskére tekercseltünk fel, a találmány célszerű továbbfejlesztése az, hogy a tampon adott súlya és a fátyol adott vastagsága esetén a még préseletlen tekercs fajlagos térfogata a tekercselő tüske átmérőjétől függ. A találmány szerinti tampon egy előnyös kiviteli alakját úgy valósíthatjuk meg, hogy kb. 12—14 mm átmérőjű tekercselő tüske felhasználásával 100—400 mm hosszúságú vattafátyolból adódó 20—60 mm átmérőjű tekercset használunk fel. A tekercsnek kb. 28—45 mm közötti átmérője bizonyult a legmegfelelőbbnek kb. 250 mm-es fátyolhossz mellett. Bebizonyosodott, hogy a tekercs összepréseletlen állapotában a vágattal kiképzett tekercselő tüske következtében átmenetileg előálló üreges tereket a tekercs fajlagos térfogatának megállapításánál figyelmen kívül lehet hagyni, mivel a kalanderezett fátyolszalag még az előnyösen 24 mm átmérőjű tüskére történt feltekercselése után is megfelelő saját rugalmassággal rendelkezik ahhoz, hogy az üreges tereket zárja és a tekercsnek a nedves közegben keletkező térfogatát csak ezután vegye fel. A találmány egy további jellegzetessége szerint a tampont nem kalanderezett fátyolból is előállíthatjuk. Ebben az esetben a találmány egy további jellemzője arra irányul, hogy a nem kalanderezett fátyolnak a szál megadott súlya és vastagsága mellett villa alakú tekercselő tüskére történő tekercselése során a préseletlen tekercs átmérőjének nagysága a tekercselő tüske átmérőjétől független marad. Ebben az esetben a tekercselő tüskét előnyösen két tűből állítjuk elő. Ilyen módon ugyanis a tekercselő tüske kihúzása folytán nem fognak a tekercsben üreges terek keletkezni, melyek a nem kalanderezett köteg szálaival gyakorlatilag nem lennének kellőképpen kitöltve. Annak érdekében, hogy a találmány szerinti tampon számára a legkedvezőbb szívóképesség és a legkedvezőbb tágulási nyomás mellett a lehető legnagyobb szívógyorsaságot is biztosíthassuk, ami menstruációs tamponok esetében igen fontos követelmény, célszerű, ha a szívószakaszokat a tamponanyag grammjára számítva kb. 2,5—25.0 cm3 fajlagos térfogattal és ugyancsak 1 gramm tamponanyagra számítva kb. 0,8—1,7 cm-es fajlagos nedves hosszal rendelkező a tampon hosszirányára váltakozva elhelyezett tágulási szakaszokkal alakítjuk ki. A tamponban a szívószakaszok fajlagos térfogatát 6,5—20,0 cm3 határok között választjuk meg a tamponanyag grammjára vonatkoztatva, míg a tágulási szakaszban a tamponanyag nedves hosszát a tamponanyag grammra számítva 0,5—1,4 cm értékek között választjuk. Mivel a szívóképesség arányos a felszívandó nedvességgel érintkező tamponfelülettel, a tampon bevezető részén olyan tágulási szakasz kialakítása látszik előnyösnek, mellyel viszonylag rövid idő alatt nagy felszívó felületet nyerünk és egyidejűleg azonnal meg tudjuk akadályozni a testüregből a váladék szivárgását. Emellett a táguló szakaszokat és a szívószakaszokat rétegesen is kialakíthatjuk. Bár természetesen a hossztengelyre merőlegesen elhelyezett tágulási szakaszokban hat a legerősebben a sugárirányú tágulási nyomás, elképzelhető a tampon olyan kialakítása is, melyben a táguló szakaszok és szívószakaszok a tampon hossztengelyével más szöget zárnak be. Olyan tampon alkalmazása esetén, melynek szívóképes anyagból álló fátyla a tampon hossztengelyére merőlegesen saját magára van feltekerve, a találmány egy további célkitűzése szerint a szalag szélességében és/vagy hosszúságában felosztott szakaszokban nagyobb vagy kisebb méretű anyagcsomókkal van kialakítva. Ezek a csíkszerű anyagcsomók előnyösen a szalag hosszirányában nyúlnak. Ebben az esetben a szerkezeti kialakítás olyan, hogy a szívóképes anyagból készült szalag szélességében és/vagy hosszúságában szívóképes anyagból álló szakaszokra van osztva. Adott körülmények között előnyös ezenfelül a szalagot és az arra utólagosan elhelyezett hosszanti részeket különböző szívóképességű anyagból megválasztani. Ilyen módon a tampon számára nagy tágulási-és szívóképességet biztosítunk, a legkedvezőbb alacsony anyagfelhasználás mellett. A találmány egy további fejlesztését jelenti, hogy a tampont legalább részben elemi szálkötegek szövik át. Ezek az elemi szálkötegek a tamponban célszerűen megközelítően keresztirányban helyezkednek el. Az elemi szálkötegek egy része, vagy legalább egy elemi szálköteg a tampon hossztengelyével azonosan, vagy azzal párhuzamosan nyúlhat a belépő végtől a tampon belseje felé és ilyen módon a tamponnak a testüregbe történt behelyezése után a szívóképességet a legkedvezőbben befolyásolja. Különösen előnyösnek bizonyult az olyan tampon alkalmazása, melyben az elemi szálkötegekkel kialakított részeken a fajlagos térfogat a tamponanyag grammjára számítva kb. 2,5—25,0 cm3 . Az elemi szálkötegeket ebben a megoldásban a készre sajtolt tamponban kiképzett lyukakban helyezzük el. Ilyen módon biztosíthatjuk, hogy a folyadéknak a tampon belsejébe történő felszívása igen gyorsan végbemenjen és a tampon szívókapacitását a lehető leggyorsabban teljes mértékben kihasználhatjuk. A találmány szerinti tampon hossza célszerűen 40—60 mm között mozog. A tampon anyaga műrost lehet, melyhez adott esetben 70% erejéig gyapotszálat is keverhetünk. A tampon bevezető részét előnyösen legömbölyíthetjük. A találmányt az alábbiakban kísérleti eredmények kapcsán közelebbről ismertetjük. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
