153742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cink kinyerésére ferritekből
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÄLMÄNY1 HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1965. X. 02. (RO—381) Spanyolors'zág-i elsőbbsége: 1964. X. 02. Közzététel napja: 1967. I. 2.3. Megjelent: 1967. X. 16. 153742 Szabadalmi osztály : 40 a 19/22 Nemzetközi osztály: C 22 b 19/22 Decimái osztályozás: 669.536.22 Feltalálók: Dr. Menendez D. Francisco Javier Sitges Dr. Fernandez D. Vicente Arregui vegyészek, mindketten spanyolországi lakosok, Castrillón (Oviedo) Tulajdonos: Compagnie Royale Asturienne des Mines, Brüsszel, Belgium Eljárás cink kinyerésére ferritekből A találmány tárgya eljárás ferritekből előforduló cink kinyerésére. Ismeretes, hogy az elektrolitikus cink előállításának legfontosabb kiindulási terméke az olyan pörkölt érc, amelyet cink-szulfid-kon- 5 centrátumok pörkölésekor kapnak. Az is ismeretes, hogy a cink elektrolitikus előállítására használt szokásos eljárásban a cink-oxidot, amelyet a cink-szulfidok pörkölésekor kapnak, kénsav vizes oldatában oldják. A kapott cink- 10 -ŰZI:1 "'.t-oldatot megtisztítják, majd a cink kinyerése céljából elektrolizáiják, amikor az elektroi.\ közben felszabaduló oxigén a kénsavat regei t-ráija, amelyet azután további cink-oxid oldására használnak. Ez a sav, amelyet „használt 15 elektroIit"-nak neveznek, 150—200 g" H2 S0 4 /1 koncentrációjú. A cink mellett egyéb fémeket, így rezet, kadmiumot, ólmot és vasat tartalmazó cink-szulfid-koneentrátumok pörkölése közben a vas 20 a többi fémmel ferrit-vegyületek képzése mellett megkötődik; e ferritek valószínűleg MeO. Fe2 O s képletűek, ahol Me egyike a felsorolt fémeknek. A cink-ferritek (ZnO.Fe2 0 3 ) a cink-oxid ki- 25 lúgozására használt vizes kénsavban oldhatatlanok, ha a cink-előállító üzemekben általánosan felhasznált körülmények uralkodnak. Minél nagyobb a vas koncentrációja a koncentrált ásványban, annál több cink megy át a pörkö- 30 léskor oldhatatlan alakba. Ennek következményeként a kilúgozáskor 1.8—20% cinket tartalmazó maradékot nyernek, amelyben a cink nagyobb része ferritek alakjában, a többi pedig mint nem pörkölődött cink-szulfid van jelen. A cink-ferritek mellett még egyéb fém-íerritek is jelen vannak, amelyek a kilúgozáskor nem mentek oldatba. A cinknek ezekből a maradékokból való kinyeréséhez különböző eljárásokat javasoltak. Az egyik szerint a maradékot tömény kénsavval pörkölik a ferritek elbontása és a cinknek könnyen oldható cink-szulfáttá való átalakítása céljából. 200—250 C°-on „használt savval" autoklávokban is lehet kilúgozást végezni és az oxidációs-redukciós viszonyokat adalékanyagok felhasználásával változtatni. A kilúgzást mérsékelt hőmérsékleteken is lehet végezni „használt savval", amikor is a ferritek elbomlását vasforgács felhasználásával könnyítik meg. Ezt követően dekantálnak, szűrnek és mosnak. Ezek közül az eljárások közül egyik sem vált be a gyakorlatban, mert a munkamód bonyolult és a berendezések költségesek, ami az ipari felhasználást megakadályozhatja. Így a javasolt módszerek közül egyesek még a kísérleti stádiumon sem jutottak túl. A színterelt szulfidérc megfelelő anyag, amelyből a cinket természetes eljárással ki lehet nyerni. Nem ez az eset azonban, amikor a cin-153742
