153710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kerámia testeknek fémmel történő vákuumzáró forrasztására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1965. IX. 24. (TA—865) Közzététel napja: 1966. XII. 27. Megjelent: 1967. IX. 20. 153710 Szabadalmi osztály: 49 h 25—33; 21 c 1—19; 80 b 8 Nemzetközi osztály: B 23 k H 02 g C 04 b Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Hangos István tudományos osztályvezető, Geresdi László tudományos munkatárs, Pozsgay Sándor vegyésztechnikus, Budapest Tulajdonos: Távközlési Kutató Intézet, Budapest Eljárás kerámia testeknek fémmel történő vákuumzáró forrasztására i A modern vákuumtechnikában, különösen az elektroncső, félvezető és nukleáris technikában, egyre nagyobb jelentősége van a kerámiák al­kalmazásának, mind vákuumzáró búra, mind szerkezeti elemek formájában. Előnyössé teszi 5 a kerámiák használatát azok nagy mechanikai szilárdsága, hőlökéssel szembeni ellenállása, mé­ret és alakállandósága, valamint az: üvegnél lényegesen jobb elektromos és nukleáris tulaj­donságai. 10 Szükséges olyan eljárás kialakítása, mely a kerámiáknak fémalkatrészekkel való összekap­csolását megfelelő mechanikai szilárdsággal és vákuumtömörséggel lehetővé teszi. A fenti cél elérésére szolgáló eljárások egyik 15 csoportját alkotják az ún. előfémezéses eljárá­sok, melyeiknek közös vonása az, hogy kerámia felületére magas olvadáspontú fém vagy fémek: porát viszik fel és megfelelő módon történő ráizzítással biztosítják, hogy a kerámia felüle- 20 tén összefüggő fémes réteg kötődjön. Ezt gal­vanikus úton, vagy ugyancsak fémpor rávitelé­vel nedvesedést elősegítő' Cu vagy Ni réteggel vonják be. Ehhez azután a fénnfém forrasztás­nál ismert módok valamelyikével (pákával, 25 kályhában, nagyfrekvenciás hevítéssel stb.) for­rasztják hozzá a fém alkatrészeket. Ilyen jellegű eljárásokról számos szabadalom és közlemény szól. A leírt eljárások, magas ol­vadáspontú fémként a Mo-t, W-ot, Mo és Mn, 30 Mo és Fe, W és Fe keverékét alkalmazzák. Ezek csak olyan kerámiákon alkalmazhatók önmagukban, melyek viszonylag sok SiCVt tar­talmaznak, tehát jelentős üvegfázis van ben­nük. A kötés tulajdonságai és reprodukálható­sága nem mindig kielégítő és nagymértékben függ az üvegfázis mennyiségétől és, minőségé­től. Különösen nehéz a megbízható kötés létre­hozása az ún. tűzálló oxidkerámiákon, mint pl. a magas A120 3 , BeO, MgO, Zr0 2 tartalmú kerámiák. Ezen egyes eljárások úgy kívánnak segíteni, hogy a magas olvadáspontú fémhez: valamilyen, a kötést elősegítő adalékot tesznek, pl. molib­dén boridot, vagy üvegszerű anyagokat, vagy ún, aktív fémeket, Ti vagy Zr-t. Ezek az anya­gok részben nehezen hozzáférhetőek, egyesek a fémréteget túlságosan rideggé teszik, felhaszná­lásuk egyes esetekben vákuumtechnikai szem­pontból is aggályos lehet. Eljárásunk az említett nehézséget úgy kí­vánja megoldani, hogy a magas olvadáspontú fémhez, mely a legtöbb esetben Mo és Mn, ke­veréke, kötést elősegítő adalékként olyan, könnyen oxidálódó fémeket adunk, amely egy­felől oxidjai révén az: alkalmazott kerámiákkal azok felületén kémiai ill. fizikokémiai úton kö­tődnek, másfelől a magas olvadáspontú fémmel vegyületieket, ill. ötvözeteket alkotva, biztosít­ják annak kötődését is. 153710

Next

/
Oldalképek
Tartalom