153693. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés stúdiótechnikai szintméréshez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG OKSZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1964. X. 22. (MA—1399) Közzététel napja: 1966. XI. 22. Megjelent: 1967. IX. 20. 153693 Szabadalmi osztály: 42 g 1 Nemzetközi osztály: G 01 h Decimái osztályozás: Feltaláló: Scheidl Antal oki. villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Magyar Rádió, Budapest Kapcsolási elrendezés stúdiótechnikai szintméréshez 1 A stúdiótechnikai hangfrekvenciás szintmérők feladata, hogy stúdió műsorfelvételeknél és műsoradásnál a rögzítésre ill. adásra kerülő műsort állandóan ellenőrizzék. Ezért ezekkel a mérőberendezésekkel szemben igen magas kö- 5 vetelményeket támasztanak. Az eddig alkalmazott hordozható szintmérőberendezések nem feleltek meg a követelményeknek. A főbb paraméterek közül különösen az integrációs idő, a dinamikaátfogás és a mű- io szer túltengése tekintetében kellett engedményeket tenni. Éppen ezek a jellemzők azok, amelyek a műsorátvitel ellenőrzése szempontjából a legnagyobb szerepet játszanak. Például 60 msec integrációs idő esetén ve- 15 gyes impulzusszerű és tartós jelek átvitelénél (beszéd, zenei műsor átvitel) a mérőrendszer 6 dB-lel kisebb szintet indikál, mint az egyébként azonos felépítésű, de 10 msec integrációs idejű szintmérő. Ez műsorfelvételnél, mágne- 20 ses hangrögzítés esetén a szalag túlvezérléséhez, ezen keresztül pedig a torzításhoz vezet. Műsoradás esetén, amikor a fentemlített komplex jel kerül a modulációs vonalra, a mérőrendszer hibájából nagyobb szint jut a modu- 25 lációs vonalra, ami az adó túlvezérlését eredményezheti. Az 50 dB dinamikaátfogásra felvételtechnikai szempontból van szükség. Egy műsor helyes dinamikaarányokkal történő felvételéhez 50 ajánlatos, hogy a hangmérnök előtti szintmérő 50 dB dinamikaátfogással rendelkezzék. Az eddigi stúdiótechnikai szintmérő kapcsolási megoldások általában egy lineáris erősítőt és egy mérőfokozatot foglaltak magukba. A szükséges bemenőjel-mutatókitérés függvénykapcsolat megvalósítását (logaritmizálást) a mérőfokozatban végezték. A mérőfokozatnak így nagy dinamikaátfogás esetén igen nagy vezérlőfeszültségre volt szüksége, amelyet csak nagyáttételű feltranszformálással tudtak elérni. A feltranszformálás következtében pedig a mérőfokozat bementére transzformált forrásellenállás, ami az integrációs időre van befolyással, nagy értéket vesz fel. A mérőfokozat viszonylag nagy impendanciáról történő táplálása, rögzített visszafutási idő esetén az integrációs idő növekedését vonja maga után. Ezért a megvalósított dinamikaátfogás és az integrációs idő között célszerű kompromisszumot kellett kötni. Ebből adódott, hogy a korábbi megoldásokkal a szükséges magas követelmények nem voltak kielégítve, amennyiben 60 msec-nál kisebb integrációs időt és 30 dB-nél nagyobb dinamikaátfogást nem tudtak megvalósítani. Ezeket a hátrányokat küszöböli ki a találmány szerinti berendezés, amely a következőkben ismertetendő módon valósítja meg az 153693