153658. lajstromszámú szabadalom • Eljárás furnér készítésére

153658 5 6 alkohol a rönk felületi rétegében a víztartalom­mal keveredik és az aceton idézi elő a párol­gást. E tájékoztatás alapján a szakértő más kémiai anyagokat és keverékeket is alkalmazhat e célra. Az eljárás oly módon is megvalósítható, mint az első esetben, azzal a különbséggel, hogy a felületszárítást hevített gáz segítségével hajt­ják végre. A rönköt egy szárítási zónában lehet moz­gatni, ahol nagy sebességgel meleg levegőt jut­tatnak fúvókák segítségével a felületre. Adott esetben a légszárítást a II. példa sze­rinti vegyi szárítással lehet kombinálni oly módon, hogy a folyadékot a felületre a szárítási zónába való belépés előtt fecskendezik rá. További változat szerint az eljárást az elő­zőek valamelyike szerinti felületszárítási mód­szerrel hajtják végre. A „NEOPRENE-ragasztó" helyett, azaz oldó­szerben feloldott szintetikus, vagy természetes gumitartalmú gumiragasztó helyett itt kazein­enyvet használnak, melynek kálciumtartalmát úgy állapítják meg, hogy a megfelelő ragasz­tási képesség elérhető legyen. Kazeinenyv alkalmazása esetén a szükséges nyomási idő valamivel hosszabb, mint a „NEO­PREN-ragasztó" esetében; kb. 15 perc. Más változat szerint a feldolgozandó rönk a főzéssel vagy gőzöléssel való lágyítás előtt az egyik előbb említett módon felületi szárítás alá kerül és az alátétlapot ráragasztják. Ez esetben víz- és főzésálló ragasztót kell alkalmazni, melyet a ragasztási hézag ellenálló­képességére való tekintettel szakértőnek kell megadnia, s mely a kereskedelemben kapható ragasztóanyagok közül választható ki. E célra egy „NEOPRENE-ragasztó"-t lehet alkalmazni, amihez olyan katalizátort kell hoz­záadni, ami a ragasztófőzéssel szembeni ellen­állását eredményezi. Másféle szintetikus ragasztóanyagok is, mint például karbamid-gyantaragasztók, katalizátor hozzáadásával alkalmazhatók. A keményedési idő függvényében szükséges lehet a munkadara­bok hosszabb ideig történő összenyomva tar­tása, vagypedig a keményedés idejét mele­gítéssel lehet csökkenteni, mely esetben külö­nösen a nagyfrekvenciás hevítés alkalmazható. A ragasztó megkeményedése után az alátét­lappal ellátott rönköt főzéssel vagy gőzöléssel meglágyítják, majd a rönköt a gépasztalon rögzítik és a hasítást az előbbiekben leírtak szerint végrehajtják. Bizonyos fafajtákat, mint a juhart vagy bükköt, hidegen lehet vágni és ez esetben az alábbiak szerint kell eljárni: Ebben az esetben is célszerű a rönk természe­tes nedvességtartalma miatt a felület kiszárí­tása. A szárítás bármely leírt módon végre­hajtható. Ez esetben hidegen keményedő ragasztóanya­got alkalmaznak, melyet ugyancsak szakértő a kereskedelmi forgalomban szokásos ragasztó­típusok közül választhat ki. így is alkalmazható az I. .példa szerinti „NEO­PRENE-ragasztó", vagy az V. példában meg­adott kazein-enyv. A karbamid-gyantaragasztók különböző típusai ugyancsak alkalmazhatók itt, valamint ureaformaldehidragasztó is, katalizá­torral. A ragasztó megkeményedése után a hasítást az előbbiekben leírtak szerint hajtják végre. Rétegelt furnérlemez helyett alátétlapként összeragasztott lemezeket is lehet használni, mint az az 1. ábra mutatja, előnyösen deszká­kat, melyek hornyokkal és eresztékekkel van­nak összeerősítve. Amennyiben a vágási folyamatot a ragasztó­rétegig hajtják végre, ugyanaz az alátétlap is­mételten felhasználható. Ha a vágási folyamat végén az alátétlap vagy ragasztási hézak meg­rongálódása következnék be, a következő fel­használás előtt az alátétlapra egy új furnér­lemezt lehet felragasztani. Rétegelt furnérlemez alátétlap céljára különö­sen alkalmas, mert stabil, s emellett megvan az a képessége, hogy a vágási folyamat alatt a felragasztott rönköt deformálódások ellen biztosítsa, amelyek egyébként a belső feszült­ségek miatt fellépnének. Az ilyen deformáló­dások a furnérlemezek eltérő vastagságát ered­ményezhetik. Sok esetben találnak belső (rejtett) hibákat a rönkben, például csomókat, zárt üregéket. Az előkészítés során, például a rönk egyszerű félbe­vágásakor észreveszik ezeket a hibákat, ameny­nyiben azok a rönk végén láthatók. Egy zárt üreg gyakran csak a felezés után válik telje­sen láthatóvá, s ez ideig a hasítást csak az üregig tudták végrehajtani. A találmány szerint azonban belső üreg ese­tén is lehetséges az enyvrétegig a vágás, mint ezt a 2. ábra szemlélteti, mely egy rönköt 11 belső üreggel ábrázol. A rönk részben elvágva van ábrázolva oly módon, hogy egy 13 hasíték létesítése után a megmaradó rész a két 10a és 10b részből áll, melyek azonban mindketten a 16 alátétlapra ragasztva maradnak, úgyhogy minden hasítás után két, 40 és 42 furnérlap keletkezik. Egyébként a 13 hasítéknál a vágási folyamatot félbe kellett volna szakítani. A 3. ábra a találmány szerinti eljárás alkal­mazását szemlélteti egy függőlegesen vágó vágógép esetén, 58 függőleges asztallal, egy­mással szemben fekvő 50 és 52 hasítékokkal, amelyekben a 64 befogóhorgok a rönköt mind­két oldalról rögzítik. Ennél a gépnél az 58 asztal az 54 késhez viszonyítva függőlegesen mozog, mely kést minden vágás után egy furnérlemez-vastagságnyit az asztal irányába előretolják. Függőlegesen vágó hasítógép esetében a ta­lálmány szerinti eljárás alkalmazásánál ajánla­tos, hogy a vágási folyamatnál csak viszonylag későn fogják be az alátétlapot és olyan enyv­fajtát válasszanak, melynek ragasztóképessége IC 15 20 25 20 £5 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom