153649. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanidinszármazékok előállítására

153649 9 10 választjuk és csökkentett nyomás alatt bepá­roljuk; maradékként bázisos olajat kapunk, ezt 0,5 n kénsavoidattal oldjuk, oly mennyiségű kénsavat alkalmazva, hogy az oldat pH-értéfce 6,0 legyen. A kapott oldatot bepároljuk és a maradákot metanol és aceton elegyéből át­kristályosít ju; k. Az így kapott N-o-klórbenzil-N'.N"-dim.etilguanidin-szulíát 273—278°-on ol­vad. 14. példa: 6 ml o-klórbenzil-izoeiándikloridot 30 ml éteriben óvatosan hozzáadunk 30 ml ciklohexü­amin és 50 ml éter elegyéhez. A kapott kristá­lyos terméket elkülönítjük, éterrel, majd víz­zel mossuk és megszárítjuk. Metanol és éter elegyéből történő átkristályosítás után a ka­pott N-o-klórbenzil-.N',N"-diciklohexil-guanidin­hídroklorid olvadáspontja 196—198 °. 15. példa: 2 ml o-klórbenzil-izociándiklorid 8 ml éterrel készített oldatát rázás közben hozzáadjuk .10 ml 1,2-diaminoetán és 50 ml éter elegyéhez. Az elegyet azután vákuumban bepároljuk és a maradékot erős nátriumihidroxidoldaíial ke­zeljük. Ilymódon szilárd alakban kapjuk a bá­zist, ezt elkülönítjük és a szokásos módon hidrojodid-sóvá alakítjuk át. Metanol és éter elegyéből történő átkristályosítás után a kapott 2-o-klórbenzilamino-2-indazolin-hidrojodid 181— 183°-on olvad. 18. példa: 13 g 2-feniletil-izotiocianát 40 mi széntetra­kloriddal készített oldatába 0° hőmérsékleten 1 óra hosszat klórgázt vezetünk. A reakeió­elegyet azután a kis mennyiségben jelenlevő szilárd anyag eltávolítása céljából leszűrjük és a szüretieket vákuumban desztilláljuk. A kí­vánt N-2-<feniietil-izoí ciándik]orid 18 mm Hg­oszlop nyomás alatt 128—132°-on desztillál át. 3 g N-2-feniLetü-izociándikIoridot 10 ml éter­ben lassan, rázás közben hozzáadunk 70 ml etanolos 33%-os metilamin és éter elegyéhez. Az elegyet azután a jelenlevő kis mennyiségű szilárd metilamin-hidroklorid eltávolítása cél­jából leszűrjük, a szüredéket pedig vákuum­ban bepároljuk. Maradékként harnaszínű olaj­szerű terméket kapunk, ezt kis mennyiségű vízben oldjuk. Az oldathoz tömény kálium­jodidoldatot adunk, aminek hatására leválik a N-2-feniletil-iN'',:N''-dímetilguanidin-l !hidroklorid, Ezt szűréssel elkülönítjük, majd metanol és éter elegyéből átkristályosítjuk. Az így kapott termék 158—li62°~on olvad. 17. példa: 3 g 2-feniletil-izociándikloridot 10 ml étéi­ben lassan, keverés közben hozzáadunk 30 ml cikloihexilamin és 70 ml éter elegyéhez. A le-15 20 vált nyers ciklohexilamin-hidrokloridot kiszűr­jük és a szüredéket bepároljuk. A kapott ma­radékot vízzel és kis mennyiségű híg sósavval kezeljük és az ennek hatására képződött, ke-5 vésse oldódó N-2-feniletil-iN',LN"-dicikloihexil­guanidm-hidrokloridot elkülönítjük. Metanol és éter elegyéből történő átkristályosítás után ez a termék 202—205°-on olvad, 10 18. példa: 20,3 g 3-fenilpropilamint lassan, 30 perc alatt hozzáadunk 9,3 g széndiszulfid 6,1 g nátrium­hidroxid 80 ml vízzel készített oldatában való szuszjpenziójához, amelyet a hozzáadás folya­mán jéggel hűtünk és állandó keverésiben tar­tunk. A reakcióelegyet, amely eleinte egy szi­lárd terméket tartalmaz szuszpendálva, egy óra hosszat 60—80° hőmérsékleten hevítjük, majd a kapott folyékony elegyet szobahőfo­kon, élénk rázás közben etilkloroformiáttal ke­zeljük, majd további 1 óra hosszat keverjük 50° hőmérsékleten. A reakciőelegy olajos réte­gét kloroformmal kimerítően extraháljuk, a kloroformos oldatot elkülönítjük, szárítjuk és desztilláljuk. A desztillálás kezdeti szakaszá­ban gáz fejlődik, majd 120° hőmérsékleten, fél óra elteltével a 3-íenilpropil-izotioeisnátot tartalmazó frakció kezd átmenni. Ezt a ter­méket, amely 17 mm Hg-oszlop nyomás alatt 157—159°-on desztillál át, felfogjuk. 10,9 g 3-fénilpropil-izotiocianátoit 10 ml szén­tetrakloridban 0° hőmérsékleten, fél óra hosz­szat klórgázzal kezelünk. A kapott terméket azután desztillációnak vetjük alá; a kívánt 3-feniipropil-izociándikiOirid 18 mm Hg-oszlop nyomás alatt 135—136°-on desztillál át. 4,5 ml S-feniipropil-izociándikloridot 20 ml éterben lassan hozzácsepegtetünk 100 ml etanolos 33°/0 -os metilaminoldathoz. A reakció-30 35 40 45 55 60 65 elegyet .azután vákuumban bepároljuk és a kapott gyantaszerű maradékot 5 n nátrium­hidroxidoldattal kezeljük. A kívánt bázist éter­rel extraháijuk, az éteres oldatot elkülönítjük, szárítjuk és bepároljuk. Az így kapott olaj­szerű bázist a szokásos módon hidrojodid-sóvá alakítjuk, át. Az etilacetátiból átkristályosított N-3-feni: lpropil-N',N"-dimetilguanidin-ihidrojodid 94—93°-on olvad. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás N-fenilaíkil-N',aNr"-dialkil-guanidi­nek ill. savakkal képezett addíciós sóik előál­lítására, azzal jellemezve, hogy valaimely fenil­alkil-izociándihalogenidet egy primer alkil­aminnel reagáltatunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy izociándihaloge­nidként izociándikloridot alkalmazunk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy izocián­dihalogenid'ként beuzil-izociándiíhalogenidet al­kalmazunk. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom