153649. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanidinszármazékok előállítására

153649 közötti termelési bányáiddal megy végbe, ami az ipari gyakorlatban igen kedvező az ilyen­fajta reakcióknál. Az ' eljárás további előnye, hogy nem képződnek a végső lépésben kelle­metlen és az ipari -megvalósítást körülményessé tevő merkaptánok melléktermékként és így nem merülnek fel problémák az ilyen mellék­termékek elnyeletése és hovafordítása körül. Ezért az e reakciókon alapuló ipari eljárás igen számottevő gyakorlati előnyökkel jár. így tehát a találmány tárgyát elsősorban olyan új eljárás képezi az N^fenilalkiI-N',N"­-dialkil-guanidinek előállítására, amelynek so­rán valamely fenilalkilizociándihalogenidet egy primer alkilaminnal reagáltatunk a megfelelő N-fenilalkil-N',N"-diialkil-guanidin-izohalogenid képzése köziben. A találmány szerinti eljárás különösen elő­nyösen olymódon vihető ki, ha a kiinduló­anyagként alkalmazásra kerülő fenilalkilizo­ciándihalogenid mindkét halogénatomja klór­atom; lehet azonban e két halogénatom bróm­atom is, bár ebben az esetben az eljárás vala­mivel kevésbé mutatkozik előnyösnek. A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő izociándihalogenid alkilcsoportja egyenes vagy elágazó szénláncú lehet: ez az alkilcsoport elő­nyösen legfeljebb 6, különösen előnyösen leg­feljebb 4 szénatomot tartalmaz. Az eljárás leg­előnyösebb kiviteli alakja esetében ez az alkil­csoport metilén, így tehát a legelőnyösebb ki­indulóanyag valamely benzilizoeiándihalogenid. Az izociándihalogenid kiindulóanyag fenil­csoportja adott esetben helyettesítve is lehet. Ez a fenilcsoport egy vagy több helyen lehet helyettesítve; helyettesítőkként pl. halogénato­mok, alkil-, alkoxi-, trifluormetil- vagy nit.ro ­csoportok szerepelhetnek; az itt említett alkil-és alkoxicsoportok pl. 1—4 szénatomot tartal­mazhatnak. Különösen előnyös helyettesítők a klór- és brómatomok és/vagy metilcsopoi'tok lehetnek. Az alkalmazásra kerülő primer alkilamin bá­zis alakjában kerülhet előnyösen felhaszná­lásra; ezt az alkilamint célszerűen feleslegben alkalmazzuk, alkoholos, pl. metanolos vagy eta­nolos közegben. Az alkilamin alkilcsoportja előnyösen legfeljebb 8, még előnyösebben leg­feljebb 4 szénatomot tartalmazhat; ez az alkil­csoport telített vagy telítetlen, egyenes, el­ágazó vagy gyűrűs szénláncú, helyettesített vagy helyettesítetlen lehet. így tehát e csoport pl. metoxietil-, allil-, •ciklohexil- vagy furfuril­csoport, különösen előnyösen pedig metil- vagy etil csoport lehet. Az amin- lehet azonban di­amin is, mint pl. 1,2-diammoetán vagy 1,3-di­ammopropán; ez esetekben a (II) reakció­egyenletben szereplő két R1 csoport egymással összekapcsolódik és termékként oly guanidín­származékot kapunk, amelyiben egy nitrogén­tartalmú ciklusos csoport van jelen. A reakció különösen előnyösen megy végbe, ha a reakcióközeg valamely alacsony forr­pontú, a reakció szempontjából közömbös oldó­szert, mint pl. étert vagy benzolt tartalmaz. A találmány szerinti reakció nagy mértékben exoterm jellegű és így ilyen esetekben az oldó­szer elősegíti a hő kedvező eloszlását. A találmány szerinti eljárás különösen elő-5 nyösen alkalmazható a fent idézett korábbi szabadalmi leírásban ismertetett N-benzil­-N',N"-diialkil-guanidine! k előállítására. így a találmány szerinti eljárásban kiindul óany ág­ként különösen előnyösen az alábbi izoeián-10 dihalogenideket alkalmazhatjuk: benzil-izociándiklorid, 2-me tilbenzil-izociándiklori d, 2-klói'benzil-izoeiándiklorid és 15 3-m etilbenzil-iz ocián dikl orid. További, a találmány szerinti eljárásban jól felhasználható és a jelen találmány szerint a korábban idézett szabadalmi leírásban előnyös 20 termékként említett N-benzil-N',N"-dia]ki]-gua­nidinekiké átalakítható izoeiándihalogenidek a következők: 2-brómbenzi 1- i zociándihalogeni dek, 25 2,4-diklórbenzil-izociándihalogenidek, 2-nitrobenzil-izocián dihalogenidek és 3-nitrobenzil-izoiCÍándihalogenidek. A találmány szerinti reakció során termék­;0 ként a guani dinszármazék halogénhidrogénsa­vas addíciós sója keletkezik, minthogy a fenti (II) reakcióegyenlet szerint melléktermékként hidrogénhalogenid képződik. Az így kapott hidrohalogenid-sök, különösen a hidrokloridok 15 azonban általában elfolyósodásra hajlamos ve­gyületek és ezért előnyös, ha az így kapott hidrohialogenideket valamely más sóvá alakít­juk át, a megfelelő savval vagy annak sójá­val, pl. oldatban vagy ioncserélő-oszlopon tör-40 ténő reagáltatás útján. Ilyen sóként előnyösen szulfátok, laktátok, cifrátok, tartarátok, szuk­cinátofc, oxalátok, p-toluolszulfonátok vagy ma­isatok állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás kiindulóanyagai-45 ként felhasználásra kerülő íenilalkilizociánhalo­genidek maguk is új vegyületek, amelyek első­sorban a találmány szerinti szintézisben szere­peltek értékes közbenső termékként; felhasz­nálhatók továbbá ezek a vegyületek előnyös 50 közbenső termékként további, gyógyászati szempontbői értékes helyettesített guani din­származékok előállítására is. Ezek az új fenil­alkilizoci.ándihalogenidek az. izocián dihalogeni­dek bármily ismert és ilyen célra alkalmazható 55 előállítási módszere szerint nyerhetők. így pl. előállíthatók ezek az ilyen fenilalkil­izociándi'halogenidek a megfelelő fenilalkilizo­cianid közvetlen halogénezése útján; ez a reak­ció előnyösen valamely oldószerben, pl. kloro-60 formban folytatható le. Előállíthatók továbbá e fenilalkilizocianid'halogenidek a fentebb' is­mertetett. (I) reakcióegyenletnek megfelelő módszerrel is. Ez a reakció nem csupán abból a szempontból előnyös, hogy mellőzi az izocia-6ö nidok alkalmazását és jó termelési hányadokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom