153613. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegesíthető töltet agglomerálására

153613 oldódnak .vízben és vizes oldat alakjában hozzáadhatok a többi komponenshez. Az oldat körülveszi a szemcséket, és azokat összéarősíti száradás vagy az alkálivegyület vízben való átkristályosodása folytán, például nátriumkadbo- 5 nát esetében. Ezek az eljárások azonban nem jelentenek komoly javulást, mert ismeretes, hbgy az alkálivegyületek önmagukban csekély •mechanikai ellenállást mutatnak, úgyhogy a 'szemcsék között csupán gyenge kötést biiztosi- 10 tanak. Ezen túlmenőién amikor vízből kristályosadnak át, 30 C° és 35 C° közötti hőmérsékletien már megolvadnak a körülményektől függően, és így az üvegesíthető töltet ezen a hőmérsékleten már elvieszti a kohézióját. Ennek 15 folytán az üvegesíthető töltet alkalmatlanná válik kemencében való előhevítési-e, aminek következtében a hövisszanyerés bizonyos műveletei lehetetlenné válnak. A találmány érteimiában az üvegesíthető töl- 20 tet alkáli vegyületeinek legalább egy részét oldott hidroxidok alakjában alkalmazzuk, és a töltetet olyan atmoszférával érintkeztetjük, amely legalább egy savas gázt tartalmaz. Gázként előnyösen használhatunk széndioxidot vagy 25 kénoxidokat vagy c gázok elegyét. Az oldódott 'hidroxid az elegyítés folyamán körülveszi a komponensek részecskéit, és eSz már kellő egyenletességet biztosít a töltet számára; ezen túlmenően, amikor a töltetet savas gázzal hoz^ so zuk érintkezésbe, a gáz vegyül a hidroxiddal, az alkálifém megfelelő sóját képezve. Jóllelhet ismeretes, hogy a töltetben alkálisókat, így karbonátokat és szulfátokat lehet felhasználni, sohasem állapították meg, hogy ezek a sók je- 35 lentős mértékben megnövelik az elegy kohézióját. Ezzel szemben a találmány szerinti eljárás lehetővé teszi jó kohéziójú és megnövelt niedhaniikai elienállóképességű módosított elemek előállítását. 40 Anélkül, hogy magyarázatunk bármilyen vonatkozásban is korlátozná a találmány oltalmi •körét, feltételezzük, hogy a savas gáznak a töltetben levő alkálihidroxiddal való érintkezésié közben a gáz egyéb komponensekkel is reagál 45 olyan módon, hogy a szemcsék között nagy mechanikai ellenállóképességű kötőanyag képződik. Az az atmoszféra, amellyel az üvegesíthető töltetet érintkeztetjük, célszerűen legalább 2— 50 3% savas gázt tartalmaz. Ez a mennyiség elegendő ahhoz, hogy a reakciók kellő gyorsasággal lejátszódjanak, és a töltet számára jó agglomeráládást biztosítsanak. Gázatmosztféraként előnyöslen használhatunk égési gázokat, így fcemenicefüstgázokait. Ezek mindig tartalmaznak 55 bizonyos mennyiségű savas gázokat, amelyek jól mtegfeleinek a leírt eljárás alkalmazása szempontjából. Emellett e gázok gyakran tartalmaznak olyan hőmennyiséget is, amely hasznosan g0 adható át a töltetnék. Célszerűen legalább 20% alkálivegyületet alkalmazunk hidroxid alakban, amelyet előnyösen •25% hidroxidot tartalmazó oldat alakjában adagolunk a töltethez. „5 Megállapítottuk, hogy jó eredményekhez lehet jutni, ha elég tömény oldatokat használunk, ámbár megfelelő kohéziót lehet biztosítani hígabb oldatokkal is. Á savas gázban dúsított atmoszférával való érintkeztetés előtt a töltetet célszerű viszonylag Ms menetű elemekké, így szíemesékké, lemezekké, golyókká vagy brikettekké alakítani. Ilyen módon olyan töltethez jutunk, amelyet nagyon könnyen lehet kezelni és kemencéibe adagölni, az elemek alakját a felhasznált kezelő és kemencébe adagoló eszközöknek megfelelően választjuk meg. A találmány megértése céljából néhány kiviteli példát adunk meg. Agglomerálási kísérleteket végeztünk síküveg gyártására szolgáló üvegolvasztó kemencében való megolvasztásra szánt üvegesíthető töltettel, amely a következő komponensekből állt: 735 kg homok, 190 kg dolomit, 40 kg mészkő, 10 fcg földpát, 17S kg nátrium-karbonát, 60 kg nátrium-hidroxid. A nátriurcHhidroxidoit 120 liter vízben feloldva adtuk a töltethez. Ezután .az anyagokat összekevertük, és a keverékből megfelelő présben kis lapokat alakítottunk ki 5—10 cm élhosszúsággal és 3—.5 mim vastagsággal. Ezeket a lapocskákat zárt tartályba, adagoltuk, amelyen tiszta széndioxid^áramot vezettünk keresztül; az érintkeztetés időtartama kb. 2 perc volt. A széndioxiddal érintkeztetett töltetből néhány mintát vettünk, és azokat ellenállási próbának vetettük alá. E célból a lapocskákat DIN li2-.es szitára helyeztük, és a szitát rezgőhatásnak tettük ki; különböző időtartamok után mértük a mintának azt a hányadát, amely dezaggregáiődott, és így áthullott a szitán. A szitán 5 perc sziitálás után átlagosan 2,1%, 10 perc szitálás után 2,4% és 15 pere szitálás után 2,6% mennyiségű frakció hullott át. Összehasonlítás célj.ából ugyanazzal a préssel hasonló leimezkéket készítettünk üvegesítendő töltetből, és a lemezkéket azonos vizsgálatnak vetettük alá. A Sizitán 5, 10 és 15 perc után áthullott frakció 77,6%-ot, 89%-ot, ül. 92%-ot tett ki. Másik üvegesíthető töltetet készítettünk az alábbi komponensekből: 735 kg homok, 190 kg dolomit, 40 kg mészkő, 10 fcg földpát, 125 kg nátrium-karbonát, 100 fcg nátrium-hidroxid. A nátriunnhidiroxidöt 100 liter víziben oldva adtuk a többi komponenshez. A komponenseket összekevertük és megfelelő préssel néhány