153599. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mógyantával bevont vagy azzal impregnált lapszerű gyantahordozók előállítására
3 153599 4 gyártáshoz — szükséges tökéletes átitmpregniálást. Alábbiakban olyan eljárást és berendezést ismertetünk, mely kiküszöböli a fentiekben felsorolt hátrányokat, azonkívül olcsóbb, üzembiztosabb berendezéssel lehetővé teszi az univerzális — akár egyoldali, akár kétoldali — műgyanta-felviteli, illetve impregnálási lehetőséget. A berendezést az 1. ábrán sematikusain ábrázolt legegyszerűbb kiviteli formával kapcsolatban ismertetjük. Az {l)-jelű henger hosszmérete nagyobb a (2)-jelű gyantalhordozó szélességi méretéinél és forgási iránya a nyíllal megegyező. A (4)-jelű kés a hengerrel azonos hoszszúságú és radiális távolsága a henger felületétől szabályozható. A (3)J jelű szobahőmérsékletű műgyantát az (l)-henger felületére adagoljuk a gyantahordozó szélességével azonos hosszúságban. A műgyanta a henger melegétől megolvad és arra rátapadva a (4)-jlelű kés beállításától függő Vi vastagságú rétegben elforog a henger felületével cx kerületi sebességgel. A Vi vastagságú gyanta az (1) henger forgása révén érintkezésbe jut a (2)-jelű szabályozható sebességű gyantahordoizóval és arra rákenődik. A gyantahordözón keletkező gyantaréteg v2 vastagsága a gyantahordozó. c2 és a henger Ci sebességétől függően: v2 — v x c x/c 2 értékű lesz. A nemzetközileg megkövetelt 4:5% pontosságú felvitel érdekében azt kell biztosítani, hogy az (1) henger felületén létrehozott gyantaréteg vx vastagsági toleranciája ezen belül legyen.' Ha a gyantahordozó C2 sebességét a c2 sebességnél kellően nagyobbra választjuk, úgy a gyantahordozóra felvitt vastagságtól függetlenül v1 például 1 mm lehet. Ebben az esetben á +5% tolerancia betartása azt jelenti, hogy az (1) henger felülete és a '(4) kés éle +0,05 mm-re pontos kell legyen. Ez gyakorlatilag teljesíthető. Az előzőekben ismertetett megoldás hátránya, hogy a gyantahordozó nem veszi át maradéktalanul a műgyantát a henger felületéről, utóbbin egy-két ezredmilliméter vastagságú gyantahártya marad, mely idővel rákeményedik a henger felületére, majd arra újalbb réteg tapad. A henger átmérője így idővel ímegnő, tehát a henger és (4) kés közötti távolság csökken. Ezt a hibát kiküszöbölhetjük a 2, ábra szerinti megoldással: Az (l)-jelű hengerrel érintkezésibe hozunk egy szintén fűthető, azonos irányban forgó, (5)-jelű hengert, majd azzal hozzuk érintkezésbe a (2)-jelű gyantahordozót. Ebben az esetben az (5) henger az i(l) hengerről az érintkezés révén. maradéktalanul átveszi a gyantát, azt a C5 kerületi sebességének megfelelően 'megvékonyítva továbbítja a gyantalhordozó felé. A gyantahordoeó ebben az esetben, sem tudja maradéktalanul átvenni a gyantát az i(5) hengertől, tehát azon marad egy kevés gyanta. Ezt a gyantamaradékot, azonban az „x"-jelű helyen maradéktalanul átveszi az i(l) henger és visszaviszi a kiindulási helyre, tehát a (-3) gyantához. így ki van zárva aiinaik a lehetősége, hogy a hengerek felületére egyes gyiantarészecsfcak hosszú ideig tapadhassanak és arra rákeményedhessenek. A gyantamaradéknak az i(l) henger által történő átvételét megfcönnyíthetjük, ha, az (5) 5 henger felületére illeszkedő tisztító leszedő késeket alkalmazzuk. A leszedő kések az i(5) henger alkotójához szög alatt és egymást résziben átlapolva vannak elhelyezve, úgyhogy homorú élükkel az *(5) henger felületével érintkeznek. 10 Az érintkezési nyomvonalakat a 9. ábra (13)jelű vonalai mutatják. A ferde elhelyezés folytán, a kések az (5) henger felületére tapadó gyantaimairadékot csak fellazítják, de nem gyűjtik össze, ez fokozatosan eljut az (1) henger 15 felületére. A 2. ábra szerinti megoldásnál az (1) hengeren létrehozott vx vastagságú gyantaréteg vékonyítását két lépcsőben is végezhetjük; először • levékonyítjuk v5 ^re, majd azt a gyantalhordozó 20 sebességének beállításával V2-re, tehát a végleges vastagság ebben az esetben a következő lesz: v2 = vi • s= vx • . A gyanc5 Ca C2 25 taréteg átvitelét az (5) hengerről a (2) gyantahorldozóra elősegíthetjük, ha a gyantalhordozót hosszabb ívben fektetjük az (6) hengerre és megfeszítjük a gyantahordozót. A nyomást fokozhatjuk a (6) heveder vagy acélszalag, segífr-SO ségével, melyet a (8) feszítőhenger segítségével megfeszíthetünk és meghajthatunk. Ugyancsak elősegítjük a gyantaátvitelt, ha a gyantahordozót előimelegítjük pl. a (7) melegít őszerv segítségével úgy, hogy hőmérséklete maga&abb le-35 gyen az (5) henger hőfokánál. A 3. ábrán látható megoldásnál csak a gyantahordozó mozgási irányát változtattuk meg.. Ebben az 'esetben a 02 sebességet azonosra vehetjük a c5 kerületi sebességgel és a gyanta-40 hordozót hosszabb ívben fektetjük az '(5) henger felületére. Ekkor a gyantahordozó beássza a műgyantát az (5) henger felületéről és így veszi át azt. A beitatást elősegíthetjük, ha az i(5) hengerrel már érintkező gyantahordozóra nyo-45 másít gyakorolunk pl. (6) heveder megfeszitésével és vagy a gyantahordozót a (7) jelű szerv segítségével felmelegítjük az (5) hengeren levő műgyanta hőmérséklete feletti hőfokra. Az előzőekben ismertetett megoldásoknál a 50 (4) kés éle az egyetlen olyan felület, melyen a gyanta megtapadhat és ott hoísszú idő Után ugyan, de zavart okozhat. A 2. ós 3. ábra egyesítéséből kapott 4. ábra szerinti elrendezés esetén ez a hátrány is kiküszöbölhető. Ebben 55 az esetben a (3) műgyanta egy 'adagolóberendezésbe lesz öntve. Az adagolóberendezés szállító heveder párból — 9 és 9' — áll, melyek folyamatosan szállítják a műgyantát az L-4' hengerpár felületére.. A 'szállítóhevederek nieghaj-60 tása «súszókuplung vagy más állandó nyomatékot biztosító berendezéssel történik, melynek hatására a hevederek közötti műgyanta oonstans nyomással nyomódik a hengerek felületére. Az 1—,1' szabályozható hőmérsékletű henger-65 v páron a műgyanta megolvad és a hengerek for-2
