153588. lajstromszámú szabadalom • Eljárás haszonállatok, főleg sertések táplálására

7 153588 8 rozni és ezt a teljes etetési időt "9 különálló etetésre felosztani. A találmány egy előnyös •változata szerint ugyancsak hízósertések etetésénél 5 kg-os élősúlytól a vágósúly eléréséig a teljes etetési idő naponta fcb. 13,5 pere, és ezt a teljes etetési időt egyenként 90 imp-es kilenc etetési időre osztjuk fel. Továbbmenően a találmány, szerinti eljárást lényegesen megjavítjuk azáltal is, hogy az állatnak minden egyes etetésnél több takarmányt adunk, mint amennyit a rendelkezésre álló etetési idő alatt magához tud venni, és az etetési idő befejezésekor ezt a takarmánytöbbletet rövid idő alatt (hirtelen) elvonjuk. Ezzel az eljárással elérjük, hogy az állat testhez tartozó anyagait rendkívül erősen stimuláljuk. Ugyancsak lényeges jellemzője a találmánynak az a körülmény is, hogy az egyes etetési idő kezdetét és végét az állatoknak akusztikai, optikai elektromos vagy mechanikus jelzéssel jelezzük. A találmány szerinti eljárást főleg sertéseknél, de szarvasmarháknál (kérődzők), birkáknál, kecskéknél és szárnyasoknál is alkalmazhatjuk. Az ingerlést a találmány előnyös foganatosítási módja szerint úgy érjük el, hogy bizonyos idő betartása 'mellett növeljük az: etetések száimát, etetésekként csökkentjük az evési időt és az evési tevékenységet .megszakítjuk, mielőtt az állat a vályút kiürítette volna. A leírt intézkedések eredményeként biztosítjuk, hogy az állat a nap folyamán felveendő takarmánymennyiséget kis adagokban fogyasztja el. Mivel az etetés mindenkor ugyanabban az időben és ugyanabban az időbeli elhatárolásban történik, az egész emésztő-rendszer működését megjavítjuk, mely a testhez tartozó anyagok 'működését szabályozza, ezeknek az anyagoknak a minőségét javítja, és mennyiségét növeli. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a tápláléknak az emésztésihez szükséges fermentumokkal, hormonokkal és mikroorganizmusokkal történő homogén összekeverése végbemegy, az emésztési tevékenység fokozódik, az emésztésihez szükséges energia-ráfordítás csökken és a nem értékesíthető tápanyagok veszteség-aránya ugyancsak kisebb lesz. A fentiekben említett és az emésztési rendszer működését befolyásoló intékedéselkhez kapcsolódik a takarmánnyal megtöltött vályúnak evés közben történő elvonása is, aminek különös jelentősége van. összehasonlító kísérletek bebizonyították, hogy a takarmány elvonással összekötött evési inger az anyagcserét különösen kedvezően befolyásolja. Etetési kísérlet során három, egyenként 100 sertésből álló csoportot állítottunk fel. Valamennyi állat kiinduló súlya nagyjából azonos 20 volt. A csoport: Háromszori adagolt etetés. B csoport: Kilencszeri adagolt etetés. C csoport: Kilencszeri etetés, takarmány elvonással. A C csoportnál az evési idő az egyes etetések során azonos volt a B csoportéval. Az etetést azonban úgy állítottuk be, hogy az evési idő befejezésekor még takarmány maradt a vályúban, melyet az állattól elvontunk. 10 15 25 20 35 Az etetési idők a következők voltak: A csoport: Háromszor 13 perc = naponta 39 perc. B csport: Kilencszer 90 mp = naponta 13,5 perc. C csoport: Kilencszer 90 mp = naponta 13,5 perc (az evési idő befejezése után a takarmány elvonásával). Az állatok száma Kezdeti Végső Napi Hízlalási Teljes takarmány súly súly növekedés idő ráfordítás kg kg g nap kg A cs. 100/98 B cs. 100/98 C cs. 100 25,2 25,4 25,1 120,362 120,1562 120,200 638 690 819 149 138 116 361,8 340,7 288,9 Az A és B csoportban a kísérlet során két állatot betegség, illetve elhullás -miatt ki kellett emelni. A fenti kísérleti eredmény világosan bizonyítja, hogy a B csoportnál alkalmazott gyakoribb etetés egyidejű hízlalási idő megrövidítés és a napi nagyobb súlygyarapodás mellett a takarmány-felhasználás csökkenését eredményezte. A takarmányban • elért 'megtakarítást egyrészt az energiafelhasználás csökkenésével kell magyaráznunk, melyet az evési tevékenység időtartamának megrövidítésével értünk el. Etetési kísérletek során megállapítást nyert, hogy adagolt etetés és 14 perces etetési időnél az evési teljesítmény egy adagnál nem egyen-50 letes, hanem csökkenő. Az etetési idő meghosszabbításával nő az evési tevékenységhez szükséges energia-ráfordítás. Ha egy étkezés 1 kg takarmányból áll és az állatnak ennek a mennyiségnek az elfogyasztásához 14 percre 55 van szüksége, úgy az első két percre kb. 400 g, a második percre pedig már csak 100 g elfogyasztott táplálék jut. Az egyes étkezéseknél az energia költségei a felvett takarmány-menynyiséghez viszonyítva az utolsó részben lénye-60 gesen meghaladják azt az energia-költséget, imely a takarmány első részénél adódik. Másrészről az a stimuláció, amit bizonyos etetési idők betartásával érünk el, takarmány megtakarításban és teljesítménynövekedésben 65 jelentkezik. 4