153583. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidrargillitet tartalmazó monohidrátos alumíniumércek feldolgozására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI tr m LEIRAS SZOLGALATI TALÁLMÁNY ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1965. VI. 11. (AA—542) Közzététel napja: 1966. XI. 22. Megjelent: 1967. VII. 20. 153583 Szabadalmi osztály: 12 m 7/06 Nemzetközi osztály: C 01 f 7/06 Decimái osztályozás: 661.862.273.2/273.6: 553.492: 661.832.23/836.23 Feltaláló: Nagy László oki. vegyészmérnök, Almásfüzitő Tulajdonos: Almásfüzitői Timföldgyár, Almásfüzitő Eljárás hidrargillitet tartalmazó monohidrátos aluminiumércek feldolgozására A találmány tárgya eljárás hidrargillitot tar­talmazó monohidrátos aluminiumércek feldol­gozására. Az ismert timföldgyártási elj árasok általá­ban a rendelkezésre álló alumíniumércek ösz^ 5 szetételétől függnek. Az ércek kémiai összeté­teliének vizsgálatánál elsősorban az A12 0 3 és Si02 viszonyt határozzák meg. A timföldgyár­tásnál túlnyomó részben a Bayer-féle nedves Mgos kilúgzási eljárást alkalmazzák, ennél pe^ 10 dig az érc kémiai összetételén kívül az ásvány­tani felépítést is figyelembe veszik. Az érdben levő alumíniumtartalmú komponensek az A120 3 ­-3H2 0 képletű alumíniumoxid-trihidrátból és az A12 G 3 H 2 0 monohidirátból tevődnek össze. A tri- 15 hidrátot hidrairgillitoek nevezik, a monoihidrát bőhmit vagy diaszpor lehet. A három aJumí­niumtartailmú ásványkomponens különbözősége főként a marónátronban való oldhatóság tekin­tetében mutatkozik meg. A hidrargillit alumí- 20 niumoxid tartalma 10 C° körüli hőmérsékleten, atmoszférikus nyomáson, viszonylag hígabb nátronlúggal kioldható, a bőhmit vagy diaszpor azonban csak lényegesen «magasabb hőmérsék­leten, töményebb nátronlúggial nyomás alatt 25 tárható föl. (A következőkben a két utóbbi á's­ványfajtát bőhmit névvel jelöljük.) A legfontosabb alumíniumércben, a bauxit­ban — mint a különböző Al2 0 3 -tartalmú ásvá­nyok keverékében — a hidrargillit és bőhmit 30 általában a geológiai viszonyoktól függően, el­térő mennyiségiben lehet jelen, ennek alapján hidrargillites vagy bőhmites jellegű érceket kü­lönböztetnék meg. A Bayer-féle eljárás célki­tűzése az érc leggazdaságosabb kinyerése, így a technológia is az Al2 0 3 -tartalom adta lehe­tőségeknek megfelelően fejlődött. Jól elkülönít­hető ércek esetében az alumíniumoxid-tartalom kinyerését vagy a hidrargillitnek vagy a bőh­mitnek megfelelően végzik. A legtöbb ércnél azonban éles elhatárolás nem lehetséges, mivel az összes Al2 0 3 -ta3rtalom a hidrargiMt és bőhmit Változó arányú keverékéből áll. Ilyen esetiben a hidrargillitnek megfelelő kilúgzási módszer nem vezet eredményre, mivel a bőhmit feltá­ratlan marad, ezért ismeretes módon a kilúg­zást a bőhmítnek megfelelően vezetik. A vázolt probléma megoldása céljából számos eljárást dolgoztak ki a fennálló nagy energia­ráfordítás csökkentésiére, valamint a feltáró be­rendezések átbocsátóképességének növelésére. Pl. a 2 701 7152 számú amerikai szabadalmi le­írás szerint a két különböző típusú érc együttes feltárását úgy végzik, hogy először a monohid­rátos ércet közepes mólviszony alkalmazásával feltárják, majd az oldat mólviszonyát trihidrá­tos érc beadagolásával továbbcsökkentik. A 2 701 751 sz. amerikai szabadalmi leírásban kö­zölt eljárás értelmében szintén kétlépéses eljá­rást alkalmaznak, itt első lépésben trihidrátot 153583

Next

/
Oldalképek
Tartalom