153573. lajstromszámú szabadalom • Hőátvivő huzalbordázat kompakt hőcserélő berendezéshez

MAGYAR N ÉPKÖZTARSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1966. I. 27. Közzététel napja: 1966. X. 22. Megjelent: 1967. VI. 20. (SA—1694) 153573 Szabadalmi osztály: 17 f Nemzetközi osztály: F 25 h Decimái osztályozás: Szabó József oki. gépészmérnök, Dr. Szűcs László oki. gépészmérnök, Tasnádi Csaba oki. gépészmérnök, Budapest Hőátvivő huzalfooordázat kompakt hőcserélő berendezéshez A hőcserélőgyártás 'alapproblémája olcsó, nagyteljesítményű és kis ellenállású hőcserélők készítése. Az ilyen, úgynevezett kompakt hőcserélők elkészítésében bét — sok Változatban kidolgozott és gyártott — eljárás uralkodik: a huzalból készült úgynevezett drótbordás és a lemezből sajtolással, hajlítgatásokkal, kinyomásokkal készült úgynevezett apróbordás típusú hőcserélők. A drótboridás hőcserélő főbb hátrányai: először, hogy a drót keresztmetszetiéihez képest viszonylag kis felülettel rendelkezik és így a drótborda felületnövelő hatása viszonylag kicsi; másodszor, hogy a körkeresztmetszet áramlástanilag nem a legelőnyösebb, adbtt hőátadáshoz viszonylag nagy ellenállás tartozik, végül harmadszor, a jobb bordázottság érdekében alkalmazott különböző spirális megoldások a kedvezőtlen irányú felületek miatt a várható hőátadási tényezőt tovább rontják. A lemezből készült apróbordás hőcserélők főbb hátrányai: először, hogy a lemezből készülő bordázat elkészítése bonyolult, drága présszerszámot igényel és ezért a különböző feladatok esetében szükséges különböző optimális geo- 25 metriai méretek ilyen bordázattal nem valósíthatók meg — ebből adott esetben 20—50% tlbbletberuházás is adódhat. Másodszor, hogy az apróbo-rdáiknak a préselés miatt többé-kevésbé mindig sorjás téglalap-keresztmetszete áramlás- 30 10 15 20 tani-4iőátadási szempontból még a körkeresztmetszetnél is hátrányosabb (a nyomásesés a lekerekített téglalap-keresztmetszetihez képest kib. 50%-kal több); és végül harmadszor, hogy a bordával ellátott csövek merevek, meiglhajlítlhatatlanok, ami a felhasználásban sokszor jelentős hátrány. A találmány szerinti eljárás kiindulási anyaga —1— huzal (1. ábra) általában, de nem feltétlenül körkeresztmetszetű, —3—, és cső (2. ábra). A huzalt először a 3. ábrán látható alakúvá alakítjuk, többnyire, de nem feltétlenül hidegalakítással; hengerléssel, sajtolással,, folyatással. Ezen eljárások közös lényege, hogy a huzal keresztmetszetét elnyújtott, lekerekített, sorijamentes téglalappá, ellipszissé, vagy más, áramlástani-hőátadási szempontból ideális (3. ábra) —4— keresztmetszetté alakítják. Az elnyújtott —6— szakaszok között (3. ábra) deformálatlan, vagy legfeljebb kissé, az előz§ szakasznál kevésbé megnyoimott, de el nem lan pított huzalszakaszok foglalnak helyet, periodikusan váltakozva. Az egyes ellapított szakaszok hossza általaiban, de nem feltétlenül egyforma. Ugyanez áll az el nem lapított szakaszokra is. A nyújtás természetéből következik, hogy az elnyújtott és a gyakorlatilag deformálatlan szakaszok bizonyos könnyen beállítható mértékű —14— lekerekítéssel csatlakoznak egymáshoz. 153573