153560. lajstromszámú szabadalom • Kefeszerkezet és előtétrendszer hullámos áramú járműmotorhoz

5 153560! 6 motorhoz, amelynél a részkefék mindenkor két további, azaz tovább osztott részkefére vannak felosztva; a 4. ábra oly kefeelrendezés, amelynél a tartó táskák közötti válaszfalak szokásos módon vannak kivitelezve; az 5. ábra baloldala a találmány szerint kivitelezett kefeelrendezés; és a 6. ábra egy találmány szerinti, az 5. ábrához képest még javított kefeelrendezés. Az 1. ábra szokásos szélességű tömbkefét mutat, amely normális módon egészen ötig terjedő 1—5 kommutátorszegmenset hidal át, és ezáltal a mindenkori szegmensfeszültség négyszeres haránt feszültségét kapja. A kefe és az 1 és 5 szegmensek (stégek) között a harántfeszültség hatására kialakuló érintkezőhidak körül ekkor megfelelően nagy Iq harántáram folyik. A 2. ábra szerinti kefeszerkezetnél minden egyes szénkefe legalább két A, B részkefére van felosztva. A 2. ábra szerinti kefeszerkezetnél minden egyes részkefe a legkedvezőtlenebb esetben is csak három kommutátorszegmenset hidal át. Egy kefe káros faairántfeszültsége tehát legfeljebb a szegmensfeszültség kétszeresét érheti el. A harántáraim különösen nyugodtan álló kommutátornál még lényegesen erősebben csökken, minthogy az közöli tői eg a harántfészül tség négyzetével változik. A 3. ábra tovább felosztott részkefékkel való kivitelezést mutat be, amidőn a további részkefék Al, A2 és Bl, B2 hivatkozásokkal vannak megjelölve. Minden egyes további, azaz tovább osztott részkefe ez esetben a megadott helyzetekben csupán az egyszeri szegmensfeszültséggel van igénybe véve, vagy pedig semmiféle harántfeszültséggel sem. A 2. ábra szerinti kivitelnél az A és B részkefék elé ohmos D ellenállások vannak kapcsolva, A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál az előtétellenállások háromszorosa van felhasználva, amidőnis a Dl és D2 ellenállások különböző nagyságúak. Az Al és A2, illetőleg Bl és B2 részkefék közötti különbözeti feszültség általában oly határok között marad, amelyek armatúramentes kefék alkalmazásánál és a kefékre való áramátvitelhez alkalmas nyomóujjaknál lehetővé teszik, hogy pótlólagos Dl ellenállások nélkül kijöjjünk, aimidőnis a kefék hosszirányú ellenállása a nyomóujjak érintkezési ellenállásához hozzáadódik. Ezzel szemben pótlólagos D ellenállások bekapcsolását a 2. ábra szerinti kefeelrendezésnél, valamint a D2 ellenállások bekapcsolását a 3. ábra szerint felosztott keféknél nem lehet mellőzni, minthogy itt lényegesen nagyobb különbözeti feszültség hat és a különbözeti áram, hiányzó előtétellenállások esetén, csaknem a különbözeti feszültséggel négyzetes arányban megnövekedne. Ezeknek az ellenállásoknak a különbözeti áramok kielégítő korlátozására oly nagyoknak kell lenniök, aminek a hasznos áram elosztására káros visszahatásai lehetnek. Az előtétellenállások növekedő nagyságával ugyanis a hasznos áramoknak a kefékre való oly elosztását kényszerítjük ki, amely az összeroppanó érintkezőhidak természetes szétválasztását meg-5 akadályozza és ezért megnövelt szikraképződéshez, valamint anyagpusztuláshoz vezet, ba minden egyes keféhez a 2>. ábra szerint, vagy minden egyes Al-(-A2, illetőleg Br+B2 kefepárhoz 3 3. ábra szerint egy saját ohmos D, ille-10.. tőleg D2 ellenállást rendelünk hozzá. Abból a célból, hogy ily visszaihatásokat csökkentsünk, egy polaritás egyenlő potenciálú öszszes keféit, vagy villamosan egy egységet képező kefepárjait egy gyűjtőgyűrűvel egy cso-15 ppirttá kapcsoljuk össze és egy közös, a motoron kiv/ül elrendezett ellenállással kötjük össze. Egy kefe érintkezőleemeléseinél most már a terhelés ingadozások a csoporton belül a gyűjtőgyűrűvezetéken át, csaknem, akadálytalanul kiegyen-20 ütődhetnek.. Ez a kapcsolás a 7. álbrán elvben van feltüntetve. Példaként egy négypólusú motort választottunk. F-fel a főpólustekercsélések, W-vel a segédpólus-tekercselések, és SÍ, S2-vel a főpólustekericselés söntellenállásai vannak 25 megjelölve, amelyek a fordulatszám. szabáÍyo>zásra szolgálnak. Ezeken kívül hullámos áramú motoroknál általában még egy rögzített söntellenállás is van, amelynek a főmező által •előállított transzformatórikus feszültséget kissé r_0 csökkentenie kell. A motoron kívül elhelyezett D, illetőleg D2 ellenállások a 8. ábra szerinti kivitelnél R ohmos ellenállások és induktív ellenállások kombinációjából állanak, Az utóbbiakat akkor lehet 35 a leggazdaságosabban méretezni, ha azokat T áramosztókként alakítjuk ki, amint azt a 8. ábra szemlélteti, minthogy tekercseiken úgy váltakozöáraimok, mint egyenáramok is folynak. A hasznos egyenáramok által a két áramelosztó 40 ágiban előállított erőfluxusok ekkor kölcsönösen megszüntetik 'egymást, úgyhogy viszonylag kis vasmagot lehet alkalmazni. A lehetséges kefetartó konstrukciók részletei a 4—6. ábrákból vehetők ki. A 4. ábra oly szo-45 kásos tartót szemléltet, amilyent eddig kettős kefékhez használtak. Mindkét kefe ekkor a h táskákban foglal helyet, amelyeket egy közbenső fal választ el, amely fémes lemezekből és szigetelőanyagból való i közbetétből áll. Ilyen tartó-50 szerkezetek elvileg alkalmasak a találmány keretében, ha a h táskákba az A és B részkeféket behelyezzük és a h táskák úgy vannak irányítva, hogy a részkefék a kommutátorhoz képest sugárirányban helyezkednek el. Minden egyes 55 .részkefékhez ekkor egy saját nyomóujjat kell hozzárendelni, amelynek minimálisak a méretei és, túlnyomóan függőleges erőket visz át. A 4. ábra szerinti kivitelnél azonban viszonylagos nagy különbözeti feszültség lép fel, minthogy az 60 a távolság az A és B részkefék között elég nagy. Abból a célból, hogy ezt a hátrányt kiküszöböljük, az 5. ábra szerinti kiviteli alaknál az A és, B részkefék táskái között egy kizárólag hőálló, csúszóképes és kopásálló szigetelőanyag-65 bői levő f közM vaai alkalmazva, amely a tás-3