153483. lajstromszámú szabadalom • Lamellás szivattyú

153483 3 amely annak axiális végrészei között helyez­kedik el, a szivattyúfcamráfoan a beijmlés és kiömlés közötti osztófalat hajlított oldalszárny nélkül alakíthatjuk ki. így tehát nem képződik ékalakú tér a lamella, az osztófal és rotor kö- 5 zött, amikor a lamellák áthaladnak az osztó­falon. A lamella axiális helyzetváltoztatását a szivattyúkamráfoól kifelé amikkor a lamella át­halad az osztófalon a lamella vezérlőszervei és az említett álló vezérlés közötti együttműködés 10 hozza létre úgy, hogy az említett lamella már az osztófal előtt egy pillanattal teljesen vissza van húzva a szivattyúkamrából, azaz teljesen be van húzva a rotorba. A lamellák központi oldalán elhelyezett lamellavezérlőszervek ered- 15 menyeképpen a. szervek viszonylag kis sebes­séggel dolgoznak, A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, atmely a találmány szerinti szer­kezet példakénti kiviteli alakját tünteti fel. -0 Az 1. ábra tengelyirányú metszet.. A 2. ábra az 1. ábra II—II vonala mentén vett metszet. A 3. ábra a lamellás szivattyú egy részériek távlati képe. 25 A 4. ábra a lamella más kiviteli alakja. Az 5. ábra a lamella ismét más kiviteli alak­jának oldalnézete. A 6. ábra az 5. ábra szerinti lamella VI—VI vonala mentén vett metszet. ' 30 Az 1—3. ábrákon ábrázolt lamellás szivattyú hengeres 1 szivattyútestből áll, amelybe csap­ágyak útján 3 rotort erősítünk be forgathatóan, A rotornak hat 4 vájata van a rotor tengelye körül egyenletesen elhelyezve. Mindegyik vá- £5 jártban kis hézaggal tengelyirányban mozgat­ható 5 lamellát helyezünk el. A szivattyútestet 6 végfal zárja le, amelyben központos 7 tuskó van, ez kis hézaggal illeszkedik a rotorba. A 6 végfal és a 3 rotor között gyűrű alakú 8 szi- 40 vattyúkamra képződik, amely a rotorral kon­centrikus. A 8 szivattyúkamrának 9 beömlő és 10 kiömlő nyílása van, amelyet a végfalban alakítunk ki a szivattyúzandó közeg számára. Továbbá a szivattyúkamrának a beömlő és ki- 45 ömlő nyílás között N 11 osztófala van. amely megakadályozza, hogy a be- és kiömlőnyílás egymással közlekedjék az osztófalon keresztül. A találmány szerinti mindegyik 5 lamellának, a tengely felé eső végeik között 12 forgó ve- 50 zérlőgörgője van, amelyet a lamellának azon az oldalán helyezünk el, amelyik oldal a rolor tergélye felé esik. A központi 7 tuskóban kerü­leti 13 vezérlőhornyot alakítunk, amelyben a 12 vezérlőgörgők mozognak avégből, hogy a rotor 55 forgása közben a lamellákat tengelyirányban mozgassák. Mint ahogyan azt a 3. ábra mutatja, a 13 vezérlőhornyot a 11 osztófal fölött alakítjuk ki bütyökszerű 14 kiemelkedéssel, amely 15, 16 60 lejtős oldalfelületek útján mindkét oldalon kap­csolódik a vezetőhorony többi részével. A ve­zetőhorony ilyen kialakítása folytán a lamellák a belépőnyílástól a kilépőnyílásig való haladá­suk során a szivattyúkamrában maradnak, a 65 kilépőnyílástól a belépőnyílásig való haladásuk során pedig a vezérlőhorony kiemelkedése ki­kényszeríti őket a szivaittyúkamrából a rotorba úgy, hogy a lamellák át tudnak haladni az osztófal fölött. A vezérlőihorony 14, 15 részeit úgy alakítjuk; ki, hogy a szóbanforgó lamella már valamivel az osztóifal előtt teljesen be le­gyen húzva a rotorba, ami által a lamella által a szivattyúkamra beöanlőnyílásától a kiömlő­nyílás felé szállított közeg mindennemű össze­nyomását kiküszöböljük a lamellának az osztó­falon való áthaladása során. Ha a lamella úgy dolgozik mint egy nyomó­szivattyú, célszerű ha a rotort 17 csatornával látjuk el minden egyes 4 vájattal szemben és a rotor forgásirányának figyelembevételével ál­lapítjuk meg, hogy melyik csatorna köti össze a vájat alsó részét a szivattyúkamrával. Ily módon a szivattyúzott közeg azonos nyomással hat a lamella mindkét végső felületére, aminek következtében a lamella kiegyensúlyozott lesz, A 13 vezetőhomyot a központi tuskóban úgy méretezhetjük, hogy a lamellák vezérlőszervei lényegileg akkor legyenek csak terhelve, ami­kor a lamellákat a 15, 16 lejtős részek tengely­irányiban, kifelé tolják a szivattyúkamrából és ismét visszatolják a szivattyúkamrába. Hogyha a lamellás szivattyú vákuum szivaty­tyúként dolgozik, a lamellák kiegyensúlyozását azzal érjük el, hogy a vájatok alsó részét egy­mással kötjük össze pl. az 1. ábra. szerinti szer­kezetnél levesszük a 18 tömítést. Így összekötve a vájatok alsó részét a nyomás kiegyensúlyo­zást biztosítjuk. A lamelláknak a fent leírt kiegyensúlyozása úgyis megvalósítható, hogy ahelyett, hogy a rotort látnánk el 17 csatornákkal, a lamellákat magukat látjuk el a szükséges összekötő csa­tornákkal. A 4. ábra hasonló kivitelt ábrázol. A 18 lamellákat két, közel axiális irányú, csőkeresztmetszetű 19 csatornával látjuk el, amely a lamellának a rotor hornyával szemben álló 20 végsíkjától indul ki és a lamella túlsó végének 21 végsíkjáig terjed. A rajzon ábrá­zolt lamella a 22' nyíllal jelzett irányban forog­hat. Az ellenkező irányban való forgásra al­kalmas lamella a 18 lamella tükörképe, ill. azonos az ábrázolt kivitellel, azzal a kivétellel hogy a 19 csatornák alsó végei az ellenkező oldalon nyitottak, a 4. ábrán ábrázolt lamella elfordított oldalán. Az egyes lamellák kiegyensúlyozásán kívül a 4. ábrán ábrázolt kiviteli alaknak még a kö­vetkező előnyei vannak. Abban az esetben ha a csatornákat magában a rotorban alakítjuk ki (1—3. ábrán a 17 csa­tornát) a rotor teljesítménye bizonyos forgási iránytól függ attól függően, hagy az egyes va­jatoknak mely oldalán helyezkedik el a csa­torna, mert a csatornáiknak az egyes vajatok­kal szemben kell elhelyezkedniük a rotor for­gásához viszonyítva. Ha a csatornákat a lamel­lákban alakítjuk ki és nem a rotorban ugyan­azt a rotorkonstrukciót alkalmazhatjuk jobb és balkéz felé való forgás esetén, amely esetben 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom