153408. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőolaj másodlagos kitermelésére áteresztő olajtartalmú földalatti rétegekből

5 153408 6 dietilénglikolszulfát, monobutilfenilfenol-nátriumszulfát és trietanolaminlaurát, ill. trietanolaminoleát vagy polietilénglikolmonoiaurátok, ill. ^mirisztátok. Kőolajszénhidrogént és vizet tartalmazó oldlható olaj használata esetén előnyösebb az anionos felületaktív anyagok, így nagyobb szénatomszámú alkilarilmonoszulfonátok, elsősorban alMlnaftilmonoszulfonátok használata, melyekben az alkilgyök mintegy 10—20 szénatomot tartalmaz. A dialkilszukcinátók nátriumsói szintén igen alkalmasak ezeknek az oldható olajoknak az. előállítására. Kívánatos, hogy a szuktinátszármazékok alkilgyöke mintegy 6—10 szénatomból álljon. Nem poláris fázisként klórozott szénhidrogént tartalmazó oldható olajok előnyösen nem ionos felületaktív anyagok felhasználásával, például a 3,9-dietil-tridekanol-6 nátriumszulfát-származiékával vagy ä 7-ettl-2-metiluindekanol-4 nátriumszulfát-származékával készülhetnek. Amin-detergensek, például l-hidroxiétil-2-heptadecenilglioxalidin, előnyösek ott, ahol a víz a rétegben savas, vagy viszonylag sok kalciumot vagy nehézfémiont tartalmaz. A használt felületaktív anyag típusa függ a réteg hőmérsékletétől és a rétegben levő víz és a dugoanyiag készítéséhez használt víz keménységétől, sótartalmától és pH-j ától. Hiábavaló lenne felületaktív anyagként például nátriumoleátot használni egy viszonylag sok kalcium- vagy magnéziumiont tartalmazó rétegben, minthogy a kicsapódott kalcium- és magnézáumszappanok eltömnék a réteget. Hasonlóképpen, ahol a nyersolaj természetes felületaktív anyagot tartalmaz, ugyanolyan iontöltésű felületaktív anyagot kell 'használni, nehogy oldhatatlan reakciótermék váljék ki. Előnyös, ha az oldható olaj készítésére használt víz lágy. Felhasználható azonban közönséges kemény vízvezetéki víz vagy akár viszonylag sós víz is olyan felületaktív .anyagokkal, amelyek megtartják hatásukat a szennyező ionok jelenlétében. A találmány szerint felhasznált oldható olajok az iparban más oldható olajok készítésére általánosan használt módszereklkel készülnek. Lényegében az eljárás abban áll, hogy a felületaktív anyagot feloldrjuk az oldható olaj összeállítására használt nem elegyedő anyagok egyikében vagy mindkettőben. Ezután az egyik .anyagot részletekben belebeverjük a másikba a víz-az-olajban diszperzió elkészítéséhez. Ahol a rétegvíz vagy a kiszorítóvíz ionjaira érzékeny felületaktív anyagot használunk, gyakorlatilag tiszta víziből álló dugó alkalmazható a dugó anyagának a nagy iontartalmú víztől való elválasztására. A felhasznált, dugó mennyisége növekszik, bár a pórustérfogatihoz viszonyított aránya csökken a kisöprendő tározó térfogatával. Így pl. 2,5—5,0%-nyi térfogat elegendő 15—20 hektárnyi terület elárasztásához, de 5—10%-nyi térfogat kell -2—4 hektár területhez. A nyersrolaj viszkozitása, a réteg áteresztőképességének lényeges változásai és más körülmények szintén kihatnak a szükséges oldható olaj mennyiségére, így pl. több oldható olajra van szükség nagy viszkozitású nyersolaj esetében, hogy a viszkozitásesökkenés egyes fokozatai a kiszorító 5 front nagy viszkozitásától a dugó hátsó végének kis viszkozitásáig kicsinyek lehessenek. Előnyös a rétegbe a réteg pórustórfogata legalább 1—20%-ának megfelelő mennyiségű dugóanyagot besajtolni. Akár 30%, sőt több old-10 ható olaj dugó is felhasználható. A kőolajos alkotórész viszkozitása megszabja minden olyan összeállítás viszkozitását, amely ezt az alkotórészt tartalmazza. Eszerint minden nagy viszkozitású kőolajjal készült összeállítás 15 viszkozitása nagyobb lesz, mint a könnyebb nyersolajjal készült hasonló^ összeállításoké. Egy bizonyos nyersolajat tartalmazó összeállítások látszólagos viszkozitása szabályozható az összeállításban levő víz mennyiségének beállí-20 tásával. Az összeállítás viszkozitása víz hozzáadására egy ideig növekszik, de további hozzáadása csökkenti a viszkozitást. Ez az oka annak, hogy a dugóanyag viszkozitása változtatható a nyersolaj és a dugó határfelületén levő 25 nagy viszkozitástól a dugó és a víz határfelü- . létén levő kis viszkozitásig. Miután a dugó besajtolása befejeződött, kiszorító anyagot nyomunk be a rétegbe, rendszerint ugyanazokon a mélyfúrásokon keresztül, E0 hogy a dugóanyagot és előtte a nyersolajat keresztülnyomjuk a rétegen. Kiszörítóanyagként víz a legalkalmasabb, de más anyagok is használhatók, például nitrogén, széndioxid és földgáz. 35 A fent leírt alapeljárás többféleképpen módosítható, így például az oldható olaj viszkozitása fokozatosan csökkenthető a rétegben levő nyersolaj viszkozitásától a köUoidális dugó elülső végén, egészen a kiszorító anyag visz-40 kozitásáig a dugó hátsó végén. Egy másik megoldás szerint az oldlható olaj dugót egy sűrített vízből álló dugó követheti és végül egy kiszorítóv anyagot használunk az oldható olaj dugó és a sűrített dugó átnyomására a rétegen keresztül. 45 Az utóbbi megvalósításmód esetén a sűrített dugó készítésére számos anyag használható. Például cukrokat, dextránt, kaifböximetilceilulózt, aminokat, polimereket, glicerint, alkoholokat és e szerek keverékeit használhatjuk sű-50 rített vizes elárasztásban való felhasználásra. Poliakrilamidok a legmegfelelőbb sűrítőszerek, és ezekből legfeljebb csak kb. 500 ppm szükséges a legfeljebb 1'5 op viszkozitásü nyersola>jat tartalmazó rétegek: számára, ha a polimer 55 molekulasúlya kb. 1 millió. A szénhidrogénekkel elegyíthető dugóanyagok közül ismertek; á poHizobutilén és a benzolban oldott kaucsuk. Az oldható olaj dugó és a sűrített elárasztó dugó többféle kombinációban használható. 60 Rendszerint a réteg pórustérfogata kb. 1—*20%~ ának megfelelő egyesített dugótérfogatfá van szükség a jó oikjkitermeléshez. Előnyösen kb. 2—10% egyesített dugótérfogatot használunk. Az oldható olaj dugó és a sűrített dugó teljes 65 mennyisége változik az elárasztani :Kíváht üe-r S