153407. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőolaj másodlagos kitermelésére áteresztő olajtartalmú földalatti rétegekből

3 153407 4 is gazdaságosabbnak bizonyul. Az ismert megoldások további hátránya, hogy nem teszik lehetővé a rétegben maradt olaj gyakorlatilag teljes mennyiségének kitermelését. A találmány szerinti eljárásban víz-azK*lajban típusú emulziókat használunk, amelyekkel nagy kitermelési hatásfokot tudunk elérni. Bár a víz-az-olajban emulziók nem elegyíthetok sem a rétegben levő nyersolajjal, sem a kiszorítóanyaggal, előnyös tulajdonságaik révén lényegileg mégis összeférnek mindkettővel. A kolloidális dugóanyag viszkozitása fokozatosan csökkenthető nagy viszkozitástól a kiszorító fronton kis viszkozitásig a dugó hátsó végén. A találmány eljárás olaj másodlagos kitermelésére áteresztő olajtartalmú földalatti rétegekből, amely eljárás során az olajtartalmú földalatti rétegbe egy vagy több mélyfúráson keresztül az elárasztani kívánt földalatti réteg pórustérfogatának legalább 1—20 térf.%-át kitevő mennyiségben dugót sajtolunk be, majd egy olyan közeget sajtolunk a rétegbe, amely az előbbi dugót egy vagy több kitermelő küt felé szorítja ki. A találmány értelmében úgy járunk el, ihogy az olajtartalmú földalatti rétegbe víz-az-olajban típusú emulzióból álló olyan dugót sajtolunk be, amelynek viszkozitása a kiszorító fronton legalább azonos a rétegben levő nyersolaj viszkozitásával, A kőolaj a rétegből egy vagy több termelő kúton át jut ki, amikor a nyersolajat a víz-az-olajban emulzió kiszorítja. A víz-az-olajban típusú emulzióból álló dugót célszerű olaj-a-vízben típusú emulzióból álló dugóval követni a víz besajtolása előtt, hogy fo&ozzük az összefélhetőséget a dugó hátsó végén. Az „összeférhetőség" kifejezést itt az „elegyíthetőséggiel" szinonim, értelemben használjuk, azzal a különbséggel; hogy a diszperz fázis lényegében elegyíthetetlen azzal az anyaggal, amelyet az oldható olaj vagy az emulzió folytonos fázisával szándékozunk érintkezésbe hozni. A találmány szerinti eljárásban aakalmazott emulziók könyen mozgók és stabilisak a rétegben levő ionok hatásával szemben. Ezek a dugóanyagok legkedvezőbb működésük érdekében adalékokat tartalmazhatnak, például fcorrőzióinMbitorokat savanyú olajmezőkön, és bakbériumölő anyagokat ott, ahol ez szükséges. Az emulziók két egymással lényegileg nem elegyedő anyagból és egy emulgátorból készülnek. A nem elegyedő anyagok közül az egyik rendszerint poláris, a másik nem poláris. A találmány céljára alkalmas nem poláris anyagok például alifás vagy aromás szénhidrogének és elegyeik, például ásványi eredetű olajok, továbbá állati és növényi olajok, és előnyösen sótlan nyersoiarjok és azok frakcionált termékei lehetnek. Klórozott oldószerek, mint etilénklorid, diklóretiléter és propiléndiklorid szintén használhatók. A legelőnyösebb poláris anyag a víz. Egyéb alkalmas poláris anyagok a kis molekulájú alfefeolok, például metanol és etilénglikól, észterek, például etilaoetat és metilformiát, ketonok, például aceton és metiletilketon, és amidok, például formamid és aoetamid. A találmány szerinti' eljárásban használt különféle kolloid rendszerek kialakításához alkal-5 mas felületaktív anyagok, emulgálószerek nem ionosak, katkaiosak vagy anionosak, és vízben vagy olajban oldhatók lehetnek. Felhasználhatók vízben és olajban oldható felületaktív anyagok keverékei is. Előnyösebbek az olajban old-10 ható felületaktív anyagot tartalmazó emulziók. Ilyen felületaktív anyagok például: nátriumglieerilrnonolaurát-szulfát, dilhemlnátri-umszukcinát, hexadecilnaftalinszulfonát, dietilénglikolszulfát, glioerindiszulfoaoetát-monomirisztát, p-toluidin-15 szulfát-laurát, p-klóranilinszulfát-laurát, nátriumszulfáto-oleiletilanilid, trietanolaminmirisztát, N-metiltaurinoleamid, pentaeritritmonosztearát, poKglicerinmonolaurát, trietanolaminoleát, morfolinsztearát, hexadeciltrimetilammó-20 niumklorid, n-dodeoildietilónglikolszulfát, monobutufenilfenolnátriumszultfát és trietanolaiminlaurát, ill. trietanolaminoleát vagy polietüénglikolmonolaiurátok, ül. -mirisztátok. Kőolajszéhhidrogént és vizet tartalmazó emulzió haszna-25 lata esetén előnyösebfo az amionos felületaktív anyagok, így nagyobb szénatomszámú, olajban oldható alkilarilmomoszulfonátok, elsősorban al-Mlnaftilmoaoszulfonátok nasználata, amelyekben az alkilgyök mintegy 10—20 szénatomot '-0 tartalmaz. A dialkilszukcinátok nátriumsói szintén igen alkalmasak ezeknek az emulzióknak az elkészítésére. Kívánatos, hogy a szufccinátszármazékok alkilgyöke mintegy 6—10 szénatomból álljon. 35 Nem poláris fázisként klórozott szénhidrogént tartalmazó emulziók előnyösen nem ionos felületaktív anyagok felhasználásával, például a 3,9-dietiltridekamol-6 nátriumszulfát-száiimazaékával vagy a 7-etil-2-metilundekanol-4 nátriurn-40 szulfát-származékával készülhetnek. Amin-emulgátorok, például l-mdroxietil-2-heptadeceni3glioxalidin, előnyösek ott, anol a víz a rétegben savas, vagy •viszonylag sok kalciumot vagy nebézffémiont tartalmaz. 45 A használt felületaktív anyag'típusa függ a réteg hőmérsékletétől és a rétegben levő víz és a dugóanyag készítéséhez használt víz: keménységétől, sótartalmától és pH-játói. Hiábavaló lenne felületaktív anyagként például nátrium-50 oleátot használni egy viszonylag sok kalciumvagy magnéziumiont tartalmazó rétegben, minthogy a kicsapódott kalcium- és magnéziumszappanok eltömnék a réteget. 'Hasonlóképpen, ahol a nyersolaj természetes felületaktív anya-55 got tartalmaz, ugyanolyan iontöltésű felületaktív anyagot kell használni, nehogy oldmataiflan reakciótermék váljék ki. Előnyös, ha az emulziókészítésre használt víz lágy. Felhasználható azonban közönséges ke-60 meny vízvezetéki víz vagy akár viszonylag sós víz is olyan felületaktív anyagokkal, amelyek megtartják 'hatásukat a szennyező ionok jelenlétéiben. A találmány szerint felhasznált emulziók az iparban más emiuMók készítésére álta-65 Jánosán használt módszerekkel készülnek; ilyen