153334. lajstromszámú szabadalom • Optikai elrendezés fényérzékelő kivezérlésére
153334 felelő fényérzékelő érzékeny felületére vetítik (vetíti). Ily módon elérjük, hogy 1. a fénysugár elmozdító elein igen kis szögelfordulása eltolja a fényforrás képét annyira, hogy az telj<es egészében rákerül arra az optikai 5 elemire, amely a tükröt ráíképezi a hozzárendelt érzékeny felületre, ezáltal az illető fényérzékelő teljesen kivezérlődik; • 2. osak az érzékeny felület kap fényt, annak környezete nem, tehát a fénysugánelmoizdító 10 elemről visszaverődő teljes fényáramot ki lehet használni és ' 3. mivel a fénysugárelmozd'ító elem homogén kivilágítást kap, annak képe és így az érzékeny felület is egyenletesen lesz megvilágítva. 15 A találmány szerinti optikai elrendezést két példakénti kivitelen rajz alapján ismertetjük részletesebben. Az első ábra a találmány szerinti optikai elrendezést mutatja lencsékkel megoldva. A T el- 20 forduló tükrön (fénysugárelmozdító elemien) keresztül az előtte (elhelyezkedő lencse a megvilágító lámpa I izzószáláról az I' képét alkotja, mely az LL és L2 lencsék határfelületére esik. Az-- Li lencse a T tükörről az Éx érzékelő érzé- 25 kény felületiére eső TV képet, az 1^ lencse pedig a T2 ' képet állítja elő. Ha az I' kép a lkét Lj. és L2 lencse határvonalára középre esik, mindkét érzékeny felület egyforma, gyengébb megvilágítást kap, ha viszont a T elforduló tükör 30 kis szögelfordulása az I' képet szélességi •menetének felével eltolja, és az így teljes egészében az egyik lencsére esik, az ezen lencséhez tartozó érzékelő megkapja a teljes kivilágítást, a másik pedig teljesen elsötétedik. 35 A második ábra az optikai elrendezést homorú leképező tükrökkel mutat ja; az 1^ és 1^ lencsék szerepét az S]. és S2 tükrök veszik át és az -elforduló T tükör (fénysugárelmozdító elem) is homorú, így maga állítja elő az izzószál V képét 40 az SÍ és S2 tükrök határvonalán, vagy a T tükör elfordulásánál az együk i^ vagy S2 ) tükrön, amikor az Sí vagy S2 tükör a mégfelelő Éx vagy É2 érzékelő felületén állítja elő az elforduló T tükör képét és ezáltal kivilágítja az illető érzé- 45 kelő érzékeny felületét. A 3/a ábra példaképpen mutatja a két Lj és L2. lencsének lehetséges kialakítását elölnézetben oly módon, hogy a két köralakú gyűjtőlencséből egy-egy körszeletet lecsiszolunk és az 50 így kapott h síkfelületek mentén illesztjük őket össze. A leképezés 'beállítása úgy történik, hogy az I' kép nyugalmi helyzetben ezen összeillesztett választóvonalra jusson. A 3/!b. ábra a 3/a. ábra A—A vonala mentén 55 vett metszet. Szükség esetén természetesen a fényforrás és az elforduló tükör közé kollektív lencsét is helyezhetünk, mely az elforduló tükör nagyobb megvilágítását eredményezi. 60 A tükröt leképező 1^ és L2 lencsák, illetve S,i és S2 tükrök határ felületeinek egymástól való eltávolításával vagy egy sáv letakarásával az elforduló tükör tetszés szerinti szögelfordulási tartományát érzéketlenségi sávvá tehetjük. 65 Amint látható, a találmány értelmében kettős képelőállítást végzünk: a fényforrás képét a fényterelő optikai elemen át állítjuk elő és, a fényforrás által kivMgítött elforduló tükör képét a fényterelő optikai elem útján a fényérzékelő érzékeny felületén állítjuk elő. Szabadalmi igénypontok: 1. Optikai elrendezés fényérzékelők kivezérlésére pont- vagy vonalszerű fényforrással, a fényforrásból eredő fénynyalábot elmozdító optikai elemmel és a fénysugárral megvilágítható érzékeny felülettel rendelkező fényérzékelővel azzal jellemezve, hogy fénysugárelmozdító optikai eleme (T) képalkotó optikai elemiméi áll kapcsolatiban, pl. homorútükör i(2. ábra T) vagy síktükör (1. ábra T) és gyűjtőlencse (K) kombinációja, továbbá a fénysugárelmozdító optikai elemihez (T) tartozó leképező elemnek (K, "ill. 2. ábra T) a fényforráshoz (I), mint tárgyhoz rendelt képsílkjában legalább egy fényeltérítő és képalkotó" optikai elem — gyűjtőlencse (Lx, L2 ) vagy homorútükör (Su S 2 ) — van elhelyezve, amely fényeltérítő és képalkotó optikai elem határvonalának (h) egy szakasza a' fénysugár elmozdulási irányával, annak elmozdulási tartományán belül szöget zár foe — célszerűen derékszöget — és a határvonal (h) a fényforrás képének elmozdulási tartományán belül, vagy legfeljebb annak határán helyezkedi'k el, azaz a fényforrás (I) képének (I!) legalább egyik szélső helyzete éppen az említett határvonalon (h), vagy pedig a határvonalon (h) kívül, vagyis az említett fényterelő optikai elém (Lj, 1^, ill. SÍ, S2) területén kívül helyezkedik el, végül a fénysugárnak a fénysugár elmozdító optikai elemről (T) induló és a fényterelő optikai elem (Li, LJJ, ill, Si, S2) áltail eltérített útjában, a fényterelő optikai elemnek (Ll5 L 2 , il. S1; S 2 ) a fénysugár elmozdító optikai elemihez '(T), mint tárgyihoz tartozó képsíkjában helyezkedik el a fényérzékelő (Ei, E2 ) fényérzékeny felülete. 2. Az első igénypont szerinti elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az elrendezésnél a paraméterek úgy vannak megválasztva, hogy a fényeltérítő optikai elem (T) által a fényérzékelő (E^ E2 ) fényérzékeny felületén leképezett kép (Ti', T2 ') mérete a fényérzékelő fényérzékeny felületének nagyságával megegyezik. 3. Az első igénypont szerinti elrendezés kiviteli alaíkja, azzal jellemezve, hogy fényterelő optikai eleme homorútükör (Sí, S2 ). 4. Az első igénypont szerinti elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy fényterelő optikai eleme gyűjtőlencse (L1; L2). 5. A harmadik vagy negyedik igénypont szerinti elrendezés kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy két fényterelő optikai eleme van (Li, L2, 2
