153321. lajstromszámú szabadalom • Hangtompító berendezés, főleg kazánokban fejlődő gőz kifúvatolásánál keletkező zaj csökkentésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS I Bejelentés napja: 1965. IV. 12. Közzététel napja: 1966. II. 22. Megjelent: 1967. II. 28. (Hl—194) 153321 Szabadalmi osztály: 14 g Nemzetközi osztály: F 01 j Decimal osztályozás: Hirsch Emil tervezőmérnök, Budapest Hangtompító berendezés, főleg kazánokban fejlődő gőz kifúvatásánál keletkező zaj csökkentésére A találmány hangtompító berendezésre vonatkozik, főleg kazánokban fejlődő gőz kifúvatásánál keletkező zaj csökkentésére. Gőzkazánok indító vezetékeinél, vagyis amikor a kazánt üzembehelyezik, továbbá az üzem folyamán a biztonsági szelepek lefúyásánál, nagymennyiségű gőzt kell a szabadba kibocsátani. Ekkor igen erős és kellemetlen hangjelenségek, magas..frekvenciájú sivító hangok keletkeznek, amelyek a lefúvatás alatt az erőmű személyzetét munkájukban gátolják és akadályozzák, továbbá a környék lakosságát nappal zavarják, sőt éjjel álmukból is felriasztják. Különösen lakott helyek közelébe telepített fűtőerőműveknél élesedik a probléma. Áz egész világon fokozódnak a munkavédelmi és egészségvédelmi intézkedések, amelyek előírják a zajok elviselhető mértékre való csökentését. Nemzetközi együttműködés keretében ajánlásokat dolgoztak ki, és a szocialista országok kötelező erejű szabványokat is alkottak a megengedhető. zajszintre. Így pl. az ISO (International Standardisation Organization) nemzetiközi szabványügyi szervezet több ajánlást dolgozott ki (R 131, R 140, R 266, R 357, stb.) valamely hang vagy zörej fizikai és szubjektív intenzitásának kifejezésére, akusztikai mérések ajánlott frekvenciájra, stb. Az NDK 1963. októberben megalkotta a TGL 10687 szabványát: „Schallschutz, Mindestforderungen", vagyis „Zajvédelem, minimális követelmények" címen és a DIN 1318 és 1320 is foglalkozik ilyen előírásokkal. Látni lehet ebből, hogy a probléma világszerte felmerült. _••-.• Meg kell oldani tehát a gőzkibocsátásnál keletkező zaj intenzitásának csökkentését és a sivító hangot okozó magas frekvenciáinak alacsonyabb, az emberi fülnek könnyebben elviselhető tartományra való eltolását. A külföldön gyártott és forgalombahozott, e célra kialakított hangtompítók általában két típusúak. Az egyik típus hatalmas méretű kamrát épít a tető fölé; e berendezések kb. 5-^8 tonna súlyúak. Ezen kamrák belsejében bonyolódik le az expanzió és e többrétegű kamrák levegőszigetelésé csökkenti a zajt. A berendezések másik típusánál szintén nagyméretű kamrákban expandáltatják a gőzt atmoszferikus nyomásra, de még különböző üveggyapot, ásványi gyapot, vagy salakgyapot szigetelő ^réteget is építenek be, amelyek' részben elnyelik a hangot. Mindkét berendezés jellemzője, hogy a berendezést kizárólag a csővezeték végére építik, hatalmas méretük miatt helyigényesek, drágák és igen költséges tetőmegerősítést kívánnak. A szigetelőanyag rázkódás következtében idővel elporlik és hangszigetelő hatása csökken. Hazai kísérletezések is voltak nagyméretű berendezésekkel, de ezek a kazánon elhelyezett gőzkibocsátó szerelvénynél 153321