153311. lajstromszámú szabadalom • Elektrodializáló berendezés
MAGTÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÄLMÄNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1963. X 03. Közzététel napja: 1966. VII. 22. Megjelent: 1967. II. 28. (FA—546) 153311 Szabadalmi osztály: 12 h Nemzetközi osztály: B 01 k Decimái osztályozás: Feltalálók: Ehrlich Martin, főmérnök, Biesenthal, Dr. Bachmann Reinhard, oki. vegyész, Engelsdorf, Tränkel Franz, vegyésztechnikus, Bobbau, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VKB Farbenfabrik Wolfen cég, Wolfen, Német Demokratikus Köztársaság Elektrodializáló berendezés Ismeretessé vált módszer sótartalmú vizes ol- • datokból a sók eltávolítására az elektrodalízis alkalmazása. Az elelktrodalizáló kamrákban az anion- és kátiöncserélő membránokat szűrőprésszerűen egymás mögé rendezik el és az elektro- 5 dilalizáló cella két végére elhelyezett két elektródra egyenfeszültséget adnak. A membránoktól határolt minden második kamrába viszik a sómíentesítésnek .alávetendő folyadékot, míg a többi kamrán az ionok eltávolításához szükséges 10 folyadékáram megy keresztül. Emellett azonban a membránok közötti távolságot kicsire kell megválasztani, hogy az elektrodalízis útján történő sómentesítés energiaszükségletét minimálisra csökkentsék. Ezenkívül a membránok érint- 15 kezesét is meg kell akadályozni, hogy a teljes áramáthaladás a vizes elektrolitoldaton keresztül történjék. A membránok érintkezésiének megakadályozása céljából sokfajta szerkezeti megoldást dolgoztak ki. Így például a mambrá- 20 nofckal együtt szövetet vagy sima, ül. hullámosított perforált fóliát fogtak be a keretek közé. Ezeknek a módszereknek közös hátránya az, hogy legtöbbször szükségessé válik a védő,szer-, vek és a keretek közé pótlólagosan tömítést is 25 beiktatni. Ezenkívül a védőszerveknek a beiktatása többszáz kamrából álló elektrodializáló celláiba természetesen jelentősen munkaigényes műveletet jelént. A jelen találmány szerinti kiviteli alakkal az 30 említett nehézségek kiküszöbölhetők. Az elektrodializáló berendezés kereteit úgy alakítjuk ki, hogy keretszerű, áteresztőnyílásokkal ellátott síkszerű lemezből álljanak, és a lemezek lunie1 nébe perforált hullámosított membránvédő réteget iktatunk be. A védőréteg és a keretrész emellett szorosan illeszkedik egymáshoz. A védőréteg szerkezeti anyagát a kereténél vékonyabbra választjuk, azonban a réteg hullámosítása útján a védőréteg vastagsága megegyezik a, kenet vastagságával. A védőréteg nem illeszkedik az alsó és felső kerethez, abból a célból, hogy a kezelendő folyadék egyenletes elöszitódása biztosítva legyén. Mivel a kereteklen nincsen szambád nyílás, a membránokat mindig a teljes külső kereten illesztjük, így a két különböző folyadékáram elkeveredését okozó tömítetlenségék nem fordulhatnak elő. Az 1. ábrán a találmány szerinti keretrészt vázoljuk. Az ábrán a vezetőnyílásokat A-val jelöljük, B a hozzávezetést, ellenkező oldalon pedig az elvezetést jelöli. Emellett a bevezető nyílásokból csatornát hézagolunk ki abból az anyagból, amelyet az egyes keretrészek közötti membránok tömítésére használtunk fel. Ezek a membránok egyébként a keretékből kialakított kamrákat egymástói is eltömítik. Emellett szükségessé válik az is, hogy az áteresztő nyílásakait (tehát nem az előbb említett csatornákat) a membrán anyagából staincoljuk ki. Az ábra C 153311
