153286. lajstromszámú szabadalom • Védőkapcsolás félvezetőegyenirányító berendezés védelméhez

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG . ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI «iVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1965. XII. 20. (VI—495) Közzététel napja: 1966. VI. 22. Megjelent: 1967. I. 20. 153286 Szabadalmi oöztaly: 21 c 68—72 Nemzetközi osrtály: H 02 d Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Ganszky Károiy oki. villamosmérnök, (40%) Hadas János oki. villamosmérnök, (20%) Kafka Nándor, oki. villamosmérnök, (20%) Marti Sándor ökl. villamosmérnök, (20%) Budapest Tulajdonos: Villamosipari Kutató Intézet Budapest Védőkapcsolás félvezetőegyenirányító berendezés védelméhez A félvezető egyenirányító elemek (pl. diódák, tirisztorok; amelyeket a továbbiakban egyszerűen diódáknak nevezzük, minthogy a találmány szempontjából csak egyenirányító tulajdonságuk bír jelentőséggel) csak egy meghatározott maximális nagyságú feszültség egyenirányítására, ill. zárására alkalmasak. E feszültség túllépése esetén a dióda egyenirányítóképességét elveszíti, vagyis átüt. Egyenirányító berendeziésekben a diódák feszültségre történő kihasználása, másszóval a diódára jutó zárófeszültség megengedett értéke az előbb említett maximális feszültségnél kisebb azért, hogy üzem közben esetlegesen előforduló kapcsolási és más eredetű túlfeszültséget még átütés nélkül zárni tudjon. Abban az esetben, ha az_ egyenirányítandó feszültség a dióda megengedett zárófeszültségnéí nagyobb, annyi diódát leihet és kell sorosan kapcsolni, hogy az egyenirányítandó feszültség egy-egy diódára jutó része kisebb legyen annak megengedett zárófeszültségénél. Sorosan kapcsolt diódák esetében is előfordulhat azonban, hogy egy-, vagy több dióda valamilyen ok miatt átüt, záróképességét elveszíti, emiatt a megmaradt és még ép diódákra arányosan több zárófeszültség jutva, azokat a megengedettnél nagyobb igénybevételnek teszi ki, és épségüket, nemkülönben az egész egyenirányító épségét veszélyezteti. Ilyen esetben — ha más mód nincs az egyenirányító .béren -10 15 20 25 £0 dezés váltakozó feszültségű táplálását meg kell szüntetni, vagy ha az egyenirányítandó feszültség változtatására fokozatkapcsolós transzformáto*- szolgál (pl. villamos mozdonyoknál), ennek segítségével a feszültséget annyira kell csökkenteni, hogy a megmaradt jó diódákat a megengedettnél nagyobb zárófeszültség ne vegye igénybe. Utóbbi cél megvalósítására önmagában ismert megoldásnak kell tekinteni azt a módszert, amelynél az egyes diódákra kapcsolt és az egyes diódára jutó zárófeszültség nagyságával arányos nagyságú és közel azonos időbeli viál'tozású villamos jelet szolgáltató zárófeszültségérzékelő előírt jelszínt meghaladása esetén beavatkozó szerven keresztül parancsot ad a fokozatváltó műnek a feszültség csökkentésére, amit az a fokozatok gyors egymásutáni váltásával végre is hajt, de leállási parancsot a csökkentési szükséglettől függetlenül csak egy előre megválasztott transzformátormegcsapolásnál kap, amelynek feszültsége a névleges feszültségnek 25—30 %-a. E beavatkozást „független" működésnek lehet nevezni, mert a feszültséget nem a szükséges mértékben, hanem a szükséglettől függetlenül mindig, előre beállított, kis értékre csökkenti. A beavatkozó szerv által megindított és önmagától végigfutó fenti kapcsolási művelet befejezése után a kezelő személy az egyenirányítandó feszültséget a fokozatváltó segítségével 153286