153255. lajstromszámú szabadalom • Bendőszoda

153255 szonda vagy csővég oldalirányban fekszik, mely körülményt az áöaít torka irányából sem megfigyelni, sem pedig irányítani nem lehet, a szonda hatástalanná válik, mivel a szonda nyílásai, melyek a gáz eltávozásának biztosítására 5 szolgálnának, a pépes, illetve halbos bendőtartaiomban fekszenek és azok a nyílásokat elzárják. Végül ismert olyan szonda is, melynek végén a végnyüást elzáró billentyűvel összekötött és vezeték útján felfújható ballon van. 10 Ha a ballont a szonda falából kiüregelt vezetéken keresztül kívülről felfújják, a billentyű kinyílik és a •ballon úszótestként úgy működik, hogy a nyitott bevezető Vég a gázzal telített részen legyen. A bendő felfúvódása esetén ható 15 halbos erjedés esetén azonlban nem lehet éles elhatárolást tenni a pépes és a halbos gyomortartalom között, így ebben az esetiben az úszótest nem alkalmazható hatásosan, ill. használata esetén nincs biztosítva, hogy a belépő- 20 nyílás a gáztérbe kerül. A találmány célja mindezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölése és olyan bendőszonda kialakítása, .mely egyszerű eszközökkel és könynyű kezelhetőséggel a bendőből a gázok haté- 25 kony eltávolítását, illebve a bevitt folyadékoknak jó elosztását biztosítja. Olyan bendőszondából kiindulva-, mely a bevezető Végén zárt, majd az ezt követő részen í0 oldalnyílásokkal ellátott rugalmas hajlékony csőből áll, a találmány lényege az, hogy a cső bevezető végét nehezékkel és. kb. 1 méter átmérőjű spirállá képezzük ki, az oldalnyílásoknak a bevezető végtől való távolsága pedig kb. 35 0,7—1,5 méter. Míg- ez ideig arra törekedtek, hogy a vezető véget, mely után közvetlenül valtak az oldalnyílások elhelyezve, egyenesítsék fel, hogy így a pépes, illetve halbos gyomortartalom szintje fölé jussanak, a találmány sze- 40 rinti megoldásnál a bevezető vég nehezékkel van ellátva és így az mindaddig lesüllyed, míg a bendő fenekéhez nem ütközik A s7ondának további lenyomása során a cső kb. 0,5 m sugarú ívet alkot, mivel az előalakítás követkéz- 45 tóben a cső mindemkor megfelelő spirál alakját igyekszik felvenni. Ebben az esetben, mivel a garattorkolat minden esetben magasabban van, mint a szonda lenehezített és u gyomor fenekére lesüllyesztett bevezető vége, a kialakult 50 csőív nem feküdhet oldalirányban, hanem felfelé irányuló helyzetben marad. Ennek eredményeként azután a cső oldlalnyílásai a bendő felső részén messze, a garattorkolat szintje felett maradnak és így az ott felgyülemlett gázok a 55 csövön keresztül minden további nélkül távozhatnak. Másrészt viszont lehetővé válik nyomás útján hialbeloszlató szereket, illetve folyadékokat bejuttatni. Ezek a folyadékok azután a gyomortartalom felületiére szóródnak és így 60 egyenletes szétoszlásúk biztosítva van még abban az esetben is, ha a gyomorban már nincs keverési mozgás. Emellett a találmány szerinti szonda rendkívül egyszerű és olcsó szerkezetű, mivel semmi különleges eszköz sem szükséges 65 a bendő belsejében a szükséges ív kialakításához. Az oldalnyílások esetleges eldugulásának elkerülésére és adott esetben a csőből való kilépés után a kedvezőbb folyadékeloszlás biztosítására az oldalnyílások elhelyezése égy vonalban a spirál külső oldalán történik. A' találmány szerint a bevezető vég lezárására és nehezítésére fémtestet alkalmiazunk, mely a csővéget körülzáró kenusából és ezzel egyibeosavarozott legömbölyített fedélből áll, melyek között a cső feszítőszárrlal, peremmel vagy hasonló eszközzel van leszorítva. Emellett a fedélen lezárható tisztítónyílást is alkalmazhatunk. A rajzokon a. találmányt példakénti kivitelben ábrázoljuk, melyen az 1. ábra a bendőszonda bevezető végének metszetét ábrázolja, a 2. ábra pedig a bendőbe bejuttatott szonda vázlatos rajza. A találmány szerinti szonda műanyag 1 csőből áll, melynek hossza 1—3,7 méter között váltakozhat. A megfelelő kialakítás következtében a cső kb. 1 méter átmérőjű spirállá igyekszik felcsavarodni. A 2 csővégen fémtest van, mely a csővéget körülfogó 3 kónuszból és az ezzel egybecsavarozott legömbölyített 4 fedélből áll. A kónuisz és a fedél közé a csőből kialakított 5 feszítőszárak vannak beszorítva. A 4 fedélen 6 tisztítónyílás van becsavarható 7 rugóval. Az 1 csövön a spirál külső oldalán 8 oldalnyílások vannak, melyek közül a legközelebbiek a 2 csővégitől 0,7 m, a legtávolabbiafc pedig 1,5 m távolságra vannak. A szondát a garaton keresztül juittetjuk a bendőbe, mindaddig, amíg a súlyánál fogva a pépes rétegen keresztül süllyedő 3, 4 fémtest a gyomorfenékbe nem ütközik. A szonda további lenyomása során viszonylag nagy átmérőjű spirálként való elhelyezkedésre való törekvése következtében az kb. a bendő alakjának megfelelő ívet vesz fel, mely nem fekszik oldalra, hanem felfelé irányuló helyzetében megmarad, mivel egyrészt a 3, 4 test útján a gyomor fenekén, másrészt pedig a garattorkolaton keresztül rögzítve van. Így a 8 oldalnyílások a kívánt módon a gyomornak abban a gázzal telt részében vannak, mely a garattorkolat szintje fölött van. Meg kell jegyezni, hogy a 2. ábrán a bendő felfújt állapotában van szemléltetve. Szabadalmi igénypontok: 1. Bendőszonda á bevezető végén zárt, de az ezután levő részen oldalnyílásokkal ellátott, rugalmas hajlékony csőből kialakítva, azzal jellemezve, hogy a cső (1) bevezető végén lenehezítő test (3, 4) van és a cső kb. lm átmérőjű, legalább egy menetű spirálként van kialakítva, az oldalnyílások (8) pedig a csőnek a bevezető végétől számított 0,5—2 m, előnyösen 0,7—1,5 m közötti szakaszán vannak elosztva. 2. Az' 1. igénypont szerinti bendőszonda kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az oldal-2