153216. lajstromszámú szabadalom • Berendezés talajszint alatti hasadékok mérésére

153216 3 4 gathatóan kapcsolódnak és pl. nézetben rombuszformát adnak két lelapított éllel. A két lelapított felületet az alap és a fedőlap adja. Az •alaplap egy vezetőcső útján -egy huzalhoz vagy rudazathoz van kapcsolva és így a berendezés a rés bármelyik mélységébe helyezhető és ott megtartható. A fedőlap pl. mérőhuzallal egy mérőberendezéshez csatlakozik. Ezt a berendezést alaplapjával lefelé a résbe leengedjük. A mérés elve azon alapszik, hogy a berendezésnek a diagonális hosszváltozásai egymással összefüggésben állanak. A berendezés felső éle oly mértékben közelítheti meg az alsó élt amíg a vízszintes átlók irányában' a berendezés az őt képező táblák hosszának kétszeresére nem nő. A berendezés tehát a táblák hosszának kétszeresét kitevő szélességű rések mérésére alkalmas. A berendezés előnye, hogy a felső élnek az alsó él felé való elmozdulása minden mechanikus segédberendezés nélkül történik egyedül a táblák súlyának hatására. A berendezés ellentétes irányú mozgása a mérőhuzal húzásával érhető el és a vezetőcsövön elrendezett ütközőlappal van határolva. A berendezés külső élein, amelyek két-két tábla mozgatható kapcsolatánál vannak, enyhén hajlított csíkok vannak elrendezve, amelyek fémből vagy más, pl. műanyagbólr készülhetnek és így az élek a résfalba nem ütközhetnek. ^ A táblákon vezetőrudak pl. fémrudak vannak elrendezve, amelyek a rés hosszirányában a mérőberendezésből kinyúlnak. Ezáltal érhető el, hogy a berendezés a résben nem fordulhat el és így pontos szélességmérés válik lehetővé. A berendezést a rés tengelye fölött elrendezett állványon, pl. kecskeláb segítségével engeSjük a résbe és ezen az állványon található osztók<^rön keresztül van a huzal vagy rudazat keresztülvezetve. Ennek az az elpnye, hogy a résnek a függőlegestől való eltérését meg tudjuk határozni. Ezt a találmány szerint úgy érjük el, hogy a rés szélességének mérésekor a huzaleltéréseket, ami megfelel a rés tengelyének" a függőlegestől való eltérésével az osztókörön a huzalnak a középponttól való eltérésével határozhatjuk meg. Egy másik kiviteli alak szerint a berendezés úgy van elrendezve, hogy két alaplapjukkal egymáson fekvő csonkakúpot ad. A mérés elve itt is azonos. Erinek a kiviteli alaknak az az előnye, hogy a berendezésnek a résben való hosszirányú vezetéséhez vezetőrudakra nincs szükség. A találmányt részletesen a rajzok alapján ismertetjük, amelyeken a találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. Az 1. ábra a találmány szerinti berendezés egy részletének elölnézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti oldalnézet, a 3. ábra az 1. és 2. ábra szerinti rész felülnézete, a 4. ábra a berendezésnek mérőhelyzetben való elölnézete, míg az 5. ábra a találmány szerinti berendezést mérőállvánnyal mutatja. Amint azt az 1. és 4. ábra mutatja 1 alaplap 2 vezetőcsővel derékszögben, mereven össze van kötve. Az 1 alaplap felett a 2 vezetőcső irányában eltolható 3 fedőlap -helyezkedik el. Ez zsarnírszerű 4 csuklók útján négy darab 5 tábla segítségével az" 1 alaplappal van összekötve, úgyhogy elölnézetben két lelapított élű rombuszforma keletkezik. Az 5 tábláknak egymástól való csuklós kapcsolatától függően, valamint az 1 alaplaptól és az eltolható 3 fedőlaptól függően, a 3 fedőlap egészein az 1 alaplapig vezethető. A berendezésnek szélességméréshez a 15 résbe való behelyezésekor ez a mozgás abban a pillanatban szüntethető meg, amelyikben a külső éleken elrendezett behajlított 6 szalagok a rés 21 falait érintik. A 3 fedőlap lesarkításának megakadályozására egyvezetokosár szolgál, amelyik a 3 vezetőlappal mereven össze van kötve. A berendezésnek akkor van a legcsekélyebb oldalkiterjedése, amikor a 7 vezetőkosár a 8 ütközőlaphoz ér, amelyik a 2 vezetőcsővel van szilárdan összekötve. Az 5 táblákra felerősített 9 vezetőrudak segítségével érhető el, hogy mérésnél a berendezés hossztengelye a 15 rés hossztengelyével párhuzamos helyzetet foglal el. A berendezést 10 huzal tartja, amelyik 11 fülnél van a 2 vezetőcsővel öszszekötve. A 3 mérőlap mozgását 12 mérőhuzallal ellenőrizzük, amelyik a 10 huzallal párhuzamosan fut. A 12 mérőhuzalnak a 3 fedőlaphoz . való kötését egy nagy 13 gömbvaskengyel biztosítja, amelyik a 3 fedőlapra csavarral vagy 14 kacsos kötéssel van rögzítve. Az 5. ábrán a mérőberendezést működés közben ábrázoltuk. Feltételezzük, hogy a 15 rész a függőleges 16 tengelytől erősen eltér és a» fe-^ mék közelében enyhén kiöblösödik. A mérőberendezés a 10 huzal útján 17 csörlővel van öszszekötve, mimellett a berendezés a 18 állványon felerősített osztott 19 csiga segítségével a 15 rés függőleges 16 tengelyébe van vezetve. A "mérendő 20 résmélység elérése után az ugyancsak az osztott 19 csigán át vezetett, a 10 huzal mellett futó 12 mérőhuzal, amely 22 do- < bon van feltekercselve és a berendezés leengedésekor a 10 huzallal azonos hosszban tekercselődik le, tovább lazul. Ekkor a 3 fedőlap a 2 vezetőcső hosszában eltolódik addig, míg a berendezés külső élén található hajlított 6 csíkok a rés 21 falát érintik. Ezt az eltolódást követi a 12 mérőhuzal, amelyik a 3 fedőlappal 13 gömbvaskengyellel van összekötve. A megfelelő táblázatból a 12 mérőhuzal letekercselődő hossza és á 10' huzal letekercselődő hosszának különbsége alapján meghatározható a rés szélessége. A 15 résnek a függőleges 16 tengelytől való feltételezett eltérésekor a 10 huzal a berendezésnek a • mérőhelyzetbe való állításakor nem fut már a 24 osztókör (tárcsa) 23 centrumán keresztül. Az eltérés erre a célra felállított táblázatból leolvasható, amely a mindenkori mé-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2