153167. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új pirido-benzotiadiazepin-származékok előállítására
7 153167 8 c) Etil-N-(2-amino-4-j którbenzolszulfonil)^pipekolinát. 16,7 g nyers etil-N-(4-klór-6-nitrobenzolszulfónil)-pipékolinátot 300 ml etanolban oldunk és 20 g Raney-nikkel hozzáadásával szobahőmérsékleten, légköri nyomás alatt hidrogénezzük. 3200 ml hidrogén felvétele után a reakció befejeződött. A reakcióelegyet leszűrjük, a szüredéket csökkentett nyomás alatt bepároljuk és a maradékot etanol és víz elegyéből átkristályosítjuk. Termékként 100,5—101,5°-on olyadó fehér krisátlypkat kapunk. d) 9-klór-6,6,12-trioxo-l ,2,3,11,12,12a4iexahidro-(4H)pirído[2,l-b] [l,2l; 5]benzotiadiazepin. 10 g etil-N^(4-klór-6-nitrobenzolszulfonil)-pipekolinátot —. előállítva a b) alatt leírt módon — 300 ml etanolban oldunk és az oldatot 10 g Raney-nikkel hozzáadásával légköri nyomás alatt hidrogénezzük a hidrogénfelvétel befejeződéséig. A reakcióelegyet ezután leszűrjük, a szüredéket szárazra pároljuk be, majd a maradékként kapott olajszerű terméket 100 ml 2 n nátriumhidroxidoldattal visszafolyató hűtő alatt addig forraljuk, míg tiszta oldatot nem kapunk, amihez kb. 3 óra szükséges. Az elegyet 0° hőmérsékletre hűtjük, 2 n sósavoldattal megsavanyítjuk, a levált savat kloroformmal extraháljuk, a kloroformos oldatot vízmentes magné- < ziumszulfáton szárítjuk és 10 ml tionilklorid hozzáadásával 30 percig forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ezután a reakcióelegyet vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk be. A kapott barna színű szilárd maradékot aktívszénnel színtelenítve etanolból átkristályosítjuk. Az ily módon fehér kristályok alakjában kapott termék 258—259°-on orvad. . Ugyanehhez a termékhez jutunk, ha az etiI~N* ÍJ- (2: -amino-4-klárbenzolszulfonil)-pipekolihátot '^éjobb 2 n nátriumhidroxidoldattal hidrolizáljuk, 'm&Jd. az így kapott szabad savat vetjük alá "'ftonnMorid segítségével a gyűrűzárási reakciónak. 3. példa a) 'Etil-N-(2-mtro-4-trifluormetil-benzolszulfor)il)-pipekolmiát ' Hsß g 4-trifluormetil-2-nitrobenzolszulfonükjforid 50 ml metüenklonddal készített «sldatánoz keverés közben hozzáadunk 10 g etüpipeíóíiíiatot Az elegyet gyorsan forrásig ihevítjük, a^nVr is pl^konnaliftraröMoriä tózd' tóv-Slái. 7M^étépet' s^oMhgmé'ísétoáiéri1 T %rá~ <'Wössaat 'kevérTOk, rntp 'fóáÁífj'ű^ ' k "szüretféKeí Vízjel 'mó^&f^zrMtés'r Mtr t iumfeuífáforf' , ^árí1íjÚk és'skríaira páfoljtíE £e. Á ^zflártU mᥧaekot etafiolbór atk, ns r tá'ryt)áíWá, i 89l5—Sö^-oi? cAVá&ó fehér kristályost léapuhfc *f - "• "*r % b) Etil-N-(2-amino-4-trifluormetil-benzolszuI-fonil)-pipekolinát. • 18,5 g nyers etil-N-(2-nitro-4-trifluormetil-bemolszulfo'nü)-pipek©linátot 300 ml etanolban oldunk, kb. 20 g nedves Raney-nikkelt adunk hozzá és az elegyet szobahőfokon, légköri nyomás alatt hidrogénezzük. A hidrogénfelvétel 3000 ml hidrogén elhasználása után fejeződik be. A reakeióelegyet leszűrjük, a szüredéket csökkentett nyomás alatt bepároljuk és a maradékot etanolból átkristályosítjuk. Az így kapott termék 114—115°-on olvad. c) 9-trifluormetil-6,6,12-trioxo-l,2,3,ll,12,12a-*hexahidro(4H)pirido[2,l-b] [l,2,5]benzotiadiazepin. 10 g etil-N-(4-trifluormetil-2-nitrobenzolszul£onil)-pipekolinátot 300 ml etanolban oldunk, majd közel légköri nyomás alatt, Raney-nikkel katalizátor jelenlétében hidrogénezzük, míg a hidrógénfelvétel be nem fejeződik. A reakeióelegyet ezután leszűrjük, csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk be és a maradékot 100 ml 2 BT nátriumihidroxidoldat hozzáadásával 1 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A kapott oldatot 2 n sósavoldattal megsavanyítjuk és a képződött csapadékot kloroformmal extraháljuk. A szerves oldószeres oldatot vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, majd 2 ml tionilkloridot íadunk hozzá és 30 percig forraljuk visszafolyató hűtő alatt. (Ha a szabad sáv kloroformos oldatához az említett 2 ml tionilklorid helyett 4 g foszfortrikloridot adunk, az elegyet 2 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, az oldószert csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk és a. szilárd maradékot hígított'etanolból átkristályosítjuk, .akkor szintén a kívánt, 193'—194°-on olvadó végtermékhez jutunk.) A fentiek során kapott oldatot vízzel 'mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és szárazra pároljuk be. A maradék petróléterrel eldörzsölve, kristályosodik; 50%-os etanolból átkristályosítva 193—194° olvadáspontú terméket kapunk. ' • 4. példa: a) Etil-N-(6-klór~2-nitrobenzolszulfonil)-pipekolinát. 75 g 6-klór-2-nitrobénzolszulfonilkloridot 700 ml kloroformban oldunk, majd a kapott oldatot keverés közben, lassan hozzáadjuk 50 g e'tilpipekolinát és 95 ml trietilamin 500 ml kloro?ífo1?fflmáfcBk<yzített oldatához. Amint a reatoció• Xiiggy ÍSiÉétía''Szobahőmérsékletet vette fel, 2 n öfeósa^o1dá¥ttl,fítitó*4r óítoei mossuk, vízmentes nátriumszulfátöfi isíákatjsd^ '.majd csökkentett nyomás alatt az oldószert elpárologtatjuk. A ka"'p^^nsgllg^-^igtólíédaseiAöiíól^-deEÍtőszénnel, -'>aW-*feAes~öiléae1ft ráíiafistóffeJosapikno&z így '-^ápMtfykmeto53®t^lAÍ?&6WíEÖ^. öfanv
