153162. lajstromszámú szabadalom • Fényudvarmentesítő- és/vagy szűrőréteggel ellátott fényképészeti anyag
3 153162 4 A találmány célja, mint már a bevezetőben említettük, a fentiekben vázolt hátrányok meszszemenő kiküszöbölése. Ezt úgy érjük el, hogy fényképészeti anyagok fényudvarmentesítő és/ vagy. szűrőrétegeként az (I) általános képletű, amely képletben n 1, 3 vagy 5-öt jelent, tiobarbitursav mono-, tri- vagy pentametin-oxonoljainak sóit alkalmazzuk, A fenti ezüstsókat zselatinban vagy zselatin és szintetikus nagypolimérek keverékében, pl. polivinilalkohpl vagy maleinsavanhidrid-vinilacetátr-kopolimér és zselatin keverékben diszpergáljuk. A vegyületben levő savcsoportok további sóképzésre hajlamosak, így aminakkal, pl. trietUaminnal vagy más bázisokkal sókat képeznek. Az ezüstsok előállítására íhasznált oxonolszínezékeket célszerűen tioíbarbitursav ortohangyasavészterrel, ill. származékaival, mint pl. dimetilf ormamidkloriddal vagy difenilformamidinnelj vagy malondialdehid-dianilhidrogénhalogenidekfcel, ill. hasonló vegyületekkel vagy dmitrofenil-piridiniumhalogenidekkel vagy glutakbndialdehid-dianilhidrogénhalogenidékkel való kondenzációjával nyerjük. Az oxonolok ezüstsóképzési hajlama a két ezüstsóképző merkapto-csoporton alapszik, mlmellett természetesen előfeltétel az is, hogy az ezüstsók nehezebben oldódjanak, mint az ezüstbromid, ezáltal az ezüsthalogenidemulziókbain fellépő hibák elkerülhetők legyenek. Ezenkívül az oxonolszínezékeknek vizes zselatinoldatokban, adott esetben aminők, mint trietilamin és szerves oldószerek, mint metanol vagy dimetilformamid jelenlétében elegendő oldhatósággal kell rendelkeziniök albból a célból, hogy az ezüstsószínezék-diszperziók kifogástalan előállítása lehetővé váljon. A készített diszperziók optikai tulajdonságai, valamint fényképészeti fürdőkben való reakcióképességük nagy mértekben függ az ojxonolszínezékek szerkezetétől, sok esetben eloszlásuktól és egyéb esetekben idegen ionok behatásától is, amelyek pl. egyes zselatinemulziókkal bevitelre kerülhetnek. Ebből a 'célból előnyösnek látszik szulfitszegény vagy éppen hamumentes zselatinokat felhasználni abból a célból, hogy mindig magas színezéksűrűséget lehessen elérni. A színezékezüstsókat tartalmazó diszperziókat a legcélszerűbben úgy állítjuk elő, hogy oxonolokat vízben, adott esetben aminők és szerves oldószerek hozzátétele mellett oldunk vagy szuszpendálunk és rázogatás közben vagy lassú keverés közben ezeket oly zselatinoldathoz adagoljuk, amely adott esetben szerves oldószereken kívül valamely ezüstsót, pl. ezüsté nitrátot tartalmaz. Emellett előnyös az is, hogy ezüstfelesleget, pl. a szükséges mennyiségen kívül 50'%-os felesleget alkalmazunk, hogy az oxonoiakat teljesen ezüstsóikká lehessen átalakítani. Az így nyert oxonol-ezüstsószíaezéket tartalmazó diszperziókat szűrés után, adott esetben az ezüstfelesleg vizes mosással vagy halogenid hozzáadással való lecsapása útján és a metanol és/vagy amin vizes mosással, ledesztillálással vagy savas semlegesítéssel való eltávolítása után adalékként használjuk fel az . ezüstihalogemdemiulziókhoz, vagy leöntés és szárítás útján szűrőrétegként alkalmazzuk, mimel-5 lett szokásos módon további adalékokat, mint zselatint, szintetikus kötőanyagot, nedvesítőszert, keményítőszért vagy konzerválószert is bevihetünk a rendszerbe. Az ezüstsó-színezéket tartalmazó diszperziók előállításánál a kedvező 10 színezék- és zselatinkonoentrációt előzetes kísérletekkel kell megállapítani. Mivel a színezékek a zseiatinoldatok viszkozitását növelik, sőt nagyobb koncentrációk esetén mint a zselatin kicsapószerei is hathatnak, így a színezék-zse-15 latin viszony csak bizonyos határok között változtatható csupán, és mind a felhasznált színezéktől, mind a zselatin minőségétől is függ. A találmány szerinti eljárás bármely fényképészeti anyagnál alkalmazható, amelynél fény-20 udvarmentesítő és/vagy szűrőrétegek alkalmazásával a fényképészeti anyag információtartalmát növelni lehet. Az egyes ezüstsót tartalmazó színezékdiszperziók vagy azok keverékének koncentrációváltoztatásával, vagy a disz-25 perziókat tartalmazó rétegek vastagságának változtatásával lehet a mindenkor kívánt fényudvarmentesítő és/vagy szűrőréteget kialakítani. Nem lényeges a felhasználás során az sem, hogy a mindenkori fényképészeti anyagot mi-30 lyen alkalmazási célra szánták, vagy hogy az egyes anyagok milyen felépítésűek. Tehát lényegtelen az is, milyen az alapréteg, az ezüsthalogenidemulzió és a többi adalékanyag, összetétele, ül. ezek milyen technológiával lettek elő-35 állítva. A mellékelt ábrán vázolt 1—5 görbék szemléltetik a 0,5 cm szűrőrétegvastagságban felvitt, az i—5. példa szerint előállított és vízzel 1:40 arányban felhígított ezüstsót tartalmazó színe-40 zékdiszperziók fedését a különböző hullámhosszú (nm) fénysugaraknak megfelelő értékeken. .i 1. példa. 45 Szulfitszegény zselatinból előállított 65 ml 6%-os zselatinoldatba rázogatás közben egymás után f6 ml n/5 ezüstnitrátot (1,2,10-3 mól), 15 ml metanolt, 3 ml trietilamint és végül 10 ml 50 vízben szuszpendált 0,14 g (4.HT4 mól) bisz- (tioíbarbitursav) -pentametinoxolt adagolunk be. Bíborszínű színezékezüstsót tartalmazó kolloid oldatot nyerünk, amelyet szükség szerint ismét szűrve, majd megdermesztve, gyúrással és víz-55 zel tovább tisztítunk. Ebben a formában közvetlen adagolhatjuk hozzá ezüsthalogenidemulziőkhoz, vagy pedig zselatinoldatokkal vagy szintetikus kötőanyagok oldataival szűrőréteggé Öntjük le. A felhasználásra kerülő fentebbi szí-60 nezékeket úgy állítjuk elő, hogy 2 mól tióbarbitursavat 1 mól 2,4-dinitro^fenilpiridiniumkloriddal 1 liter piridinben 100 C°-on három óra hosszat melegítünk. A kapott anyagot 4 liter vízzel kifőzzük, majd metanollal, aeetonnal és 65 éterrel mossuk. A hozam kb. az elméleti 80%-a. 2'
