153155. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polihidroximetilén vizes fázisban oldahtóvá tételére
153155 dolgozás céljaira kedvező koncentrációra" állítjuk be. A xantogenát alkálilúgok segítségével történő előállítása esetén is célszerű a xantogenátot ezt követően oldani és hígítani olyan esetekben, 5 amikor a reakció elején alkalmazott lűgmennyiség nem elegendő ahhoz, hogy jól feldolgozható xantogenát oldatot kapjunk. A találmány szerinti eljárás egy némileg módosított alakja esetében oly módon járunk el, 10 hogy a polihidroximetilént előbb szobahőfokon pl. 2 óra hosszat széndiszulfiddal kezeljük és csak ezután adjuk hozzá a bázist. Az elegyet azután szobahőfokon, mechanikai keverés közrben még 3 óra hosszat reagálni hagyjuk, majd 15 a1 reagálatlan széndiszulfidot vákuumban eltávolítjuk és a maradékhoz szükség esetén alkálilúgot adunk. Így is a polihidroximetilén-xantogenát stabil oldatához jutunk, amely vízzel hígítható. 20 Ilyenfajta oldható polimer-termékeket kapunk akkor is, ha a reakcióban résztvevő valamennyi anyagot /egyidejűleg elegyítjük. Az ilyen, polihidroximetilénből, széndiszulfidból és bázisból álló reakcióelegyet szobahőfokon, vagy 25 legfeljebb 40 C-ig'menő hőmérsékleten kb. 3 óra hosszát alaposan keverjük. A széndiszulfid feleslegét vákuumban eltávolítjuk és a maradékot alkálilúggal elkeverjük; ily módon a fentebb már leírt tulajdonságokat mutató poli- 30 hidroximetilén-xantogenát oldathoz jutunk. -A találmány szerinti eljárás kiindulóanyagaként felhasználásra kerülő polihidroximetilént polivinilénkarbonát alkalikus elsziappanosítása útján nyerhetjük; az így kapott polihidroxi- 35 metilént azután a találmány szerinti, fentebb ismertetett módon alakíthatjuk át a megfelelő xantogenát-vegyületté. A találmány szerinti eljárás egy további változata értelmében oly módon is dolgozhatunk, 40 hogy az elszappanosításit, a xantogenáttá való átalakítást és az oldatbavitelt egymás után, folyamatosan, egyetlen eljárássá egybefoglalva hajtjuk végre. A polihidroximetilént tehát nem kell előbb elkülöníteni; egyidejű .elszappanosítás 45 és xantogenáttá alakítás útján, amelyet a fentebb már leírt módszerek valamelyike szerint hajthatunk Végre, a polivinilénkarbonátból egy műveletben kaphatunk lényegileg ugyanolyan tulajdonságokat mutató xantogenát-oldatofcat, 50 mint amilyenek a polihidroximetilénből előállított oldatok. • . A találmány szerinti eljárás nagymolekulájú és kisebb molekulájú kiindulóanyagokkal egyaránt jól lefolytatható; azt tapasztaltuk ugyan- 55 is, hogy egyaránt jó minőségű termékeket állíthatunk elő, ha kiindulőanyagként 1,6-tól egészen 5,4-ig terjedő viszonylagos viszkozitású polivinilénkarbonátokat, ill. ezekből elszappanosítás útján nyert polihidroximetiléneket alkal- 60 mázunk. Alkálilúgként a találmány szerinti eljárásban célszerűen kb. 50%-os vizes káliumhMroxi^oldatot alkalmazhatunk. A tiszta polihidroximetilén-polimerizátumokhoz hasonlóan kezelhetők a találmány szerinti 65 eljárással az olyan polimerizátumok is, amelyek nem kizárólagosan, de túlnyomó részt (-CHOH-CHOH-)n szerkezetet mutatnak. Különösen előnyösen tehetők oldhatóvá a találmány szerinti eljárással az olyan polimerek, amelyek a -CHOH-CHOH- szerkezet mellett -CH2 -CHOH-szerkezeti elemeket is tartalmaznak. Ilyen polimerizáturnokat vinilénkarbonát-vinilacetát elegypolimerizátumok elszappanosítása útján állíthatunk elő. Ezeket a polirnerizátumokat szintén kezelhetjük oly módon is, hogy az elsaappanosítással egyidejűleg hajtjuk végre a xantogenáttá alakítást. A találmány szerinti eljárással oldhatóvá tett polimerizátumokat oldataikból savas kezeléssel, pl. savas kicsapás útján dolgozhatjuk el alaktestekké. Ily módon fóliák, rostok, bevonatok, szivacsok és másfajta alaktestek állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait az alábbi példák szemléltetik: 1. példa: 10 g polihidroximetilént, amelyet 2,4 viszonylagos viszkozitású polivinilénkarbonát elszappanosítása útján állítottunk elő, 200 g 50%-os káliumhidroxidoldattal elegyítünk és zárt edényben 21 C hőmérsékleten 3 óra hosszat keverjük. Ezután a káliumhidroxid feleslegét (80 g) centrifugálással eltávolítjuk. A megduzzadt maradékot 50 g széndiszulfiddal 3 óra hosszat élénken keverjük, aminek során vörös színeződés lép fel. A polihidroximetilén eközben átlátszó kocsonyás tömeggé alakul át. A reagálatlan széndiszulfidot vákuumban eltávolítjuk. A maradékot 50 g káliumhidroxiddal gondosan elkeverjük, amikoris viszkózus oldatot kapunk, amelyet vagy ebben az állapotban dolgozunk fel tovább, vagy pedig vízzel tetszés szerinti mértékben hígíthatunk. Ha az oldatot híg kénsavhoz adjuk, a polihidroximetilén változatlan alakban kiválik, ami elemzéssel és infravörös színkép alapján igazolható. 2. példa: . 10 g polihidroximetilént, amelyet 5,4 viszonylagos viszkozitású polivinilénkarbonátból állítottunk elő, szobahőmérsékleten 50 g széndiszulfid hozzáadásával zárt edényben 2 óra hoszszat keverünk, majd 170 g 50%-os káliumhidroxidoldatot adunk hozzá, azután 3 óra hosszat tovább keverjük. A széndiszulfid feleslegének eltávolítása után a polihidroximetilén-xantoge,nát tiszta viszkózus oldatát kapjuk. Híg kénsavval történő lecsapás útján az eredeti, változatlan polihidroximetilént kapjuk vissza. 3. példa: 10 g polihidroximetilént, amelyet 1,6 viszonylagos viszkozitású polivinilénkarbonátból állítottunk elő, 50 g széndiszulfiddal és 120 g 50%-os vizes káliumihidroxidoldattal zárt edényben,, 20 ' 2
