153122. lajstromszámú szabadalom • Analóg átíró egység, főképpen sokbemenetű analóg-digitál konvekterek és mintavevők számára

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1964. IX. 16. (MA—1385) Közzététel napja: 1966. IV. 22. Megjelent: 1966. XI. 30. 153122 Szabadalmi osztály: 42 m 14; 42 d—I Nemzetközi osztály: G 06 f Decimái osztályozás: Feltaláló: Biri János tudományos munkatárs, Budapest Tulajdonos: MTA Központi Fizikai Kutató Intézete, Budapest, Analóg átíró egység, főképpen sokbemenetű analóg digital konverterek és mintavevők számára Gyakori mérési féladat — különösen a nuk­leáris méréstechnikában —, hogy valamilyen információt hordozó »(pl. atomi részecskék ener­giájával, repülési ideijével arányos, amplitúdó­ban és időben véletlenszerűen érkező, rövid ideig tartó) elektromos impulzusok maximális amplitúdóját, vagy tetszőleges „ingadozó" egyen­feszültségnek 'előírt időpillanatokban felvett ér­tékét kell meghatározni. A mérés ismert módja ebben az esetben az, hogy a mérendő jelet (statisztikus impulzus sorozatot vagy tetszőleges „ingadozó" egyen­feszültséget) lineáris kapun keresztül analóg­tároló fokozathoz vezetjük. Az analágtároló fo­kozat a mérendő jel amplitúdóját (az impulzu­sok csúcsértékét vagy az „egyenfeszültség"-nek a mintavétel pillanatában felvett értékét) meg­őrzi az analógtároló fokozatot követő imérőegy­ség számára. A mérőegység mérési ideje ugyanis lényegesen hosszabb, mint a mérendő impulzus vagy a mintavételi idő. A mérőegység többnyire amplitudó-idő transzformációt követő digitális időméréssel, vagy ritkábban áram-, feszültség­súlyozásos módszerrel nyeri az analógtároló fo­kozat kimenetén tárolt feszültségnek megfelelő digitális kódot. A vázolt analóg^digitál konver­zió ideje alatt újabb impulzus nem kerülhet a mérőrendszerbe, ezért a bemeneten alkalmazott lineáris kapu a mérendő jelet adó generátort, 10 15 20 25 30 legalább a mérés tartamára, leválasztja az ana­lógtároló fokozat bemenetéről. A leírt megoldás ismert hibája azonban, hogy így az elérhető pontosság a három láncbakap­csolt egység (lineáris kapu, analógtároló foko­zat, amplitudó-idő konverter) mérési hibájának eredőjeként adódik. Ezért előírt pontosság (sta­bilitás és linearitás) biztosításához az egyes egy­ségeket ennél lényegesen szigorúbb feltételekre kell méretezni, nehogy az összekapcsolás után a megengedett hibahatárt túllépjük. Ez ia túlmé­retezés kényes áramköröket, a megbízhatóság csökkenését és nagy anyagköltséget eredményez. A szabadalom tárgyát képező megoldás a mé­rési pontosság ugrásszerű növekedését, vagy adott pontosság esetén az áramköri felépítés egyszerűsítését azáltal éri el, hogy olyan uni­verzális fokozatot, a találmány szerinti ún. „ana­lóg átíró egységet" alkalmaz (lásd 1. ábra), amely — az önmagában ismert 13 visszacsatoló fokozat kialakításától függően — képes ellátni a felvázolt hármas funkció (lineáris kapuzás, analógtárolás, amplitudó-időkonverzió) bárme­lyikét, vagy páronként kettőt (lineáris kapu­zás + analógtárolás; analógtárolás + ampli­tudó-idő konverzió) vagy — és ez a legfonto­sabb — mindhármat egymaga, még akkor is, ha egyszerre több, egymással egyenértékű al, a2, ... ak.bemenete van, és a mérés során ve­zérelhetően, tetszőleges sorrendben több mérő-153122

Next

/
Oldalképek
Tartalom