153109. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinil-klorid kopolimerizátumainak előállítására

153109 javult fajlagos ütőmunkát és nagy hőállóságot mutatnak. Megállapítást nyert azonban, hogy az ezzel az eljárással előállított vinil-klorid-kopolimerizátumok fajlagos ütőmunkájának értékei egyide- 5 jűleg magas hőállóság esetén különböző felhasználási célokra még nem kielégíthetőek. Azt találtuk, hogy elő lehet állítani nagy fajlagos ütőmunkájú és egyidejűleg nagy hőállékonyságú vinilklorid-kopolimerizátumokat vinil- 10 -kloridnak akrilsavészterekkel vizes emulzióban vagy szuszpenzióban katalizátorok, emulgálószerek és/vagy szuszpenzióstabilizátorok jelenlétében végzett kopolimerizációja útján, ahol a vinilklorid egy részét a ko-komponensekkel is együtt előpolimerizáljuk és a fennmaradó vinilklorid-részt csak bizonyos idő eltelte után adagoljuk be. A találmány értelmében célszerűen úgy járunk el, hogy a vinil-kloridot a kiindulási vegyületek teljes mennyiségére vonatkoztatva 20 2—6 súly% olyan akrilsav-alkilénészterrel, amelynek alkilcsoportja 5—15 szénatomot tartalmaz, a kiindulási komponensek teljes menynyiségére számítva 2—6 súly%-nyi mennyiségű propilénből nyert és 1—10 súly% konjugálatlan 25 elasztomer, túlnyomórészt amorf, etilénből és alifás vagy aliciklusos diolefint beépítve tartalmazó kopolimerizátum jelenlétében polimerizáljuk. Bebizonyosodott, hogy meglepő módon a faj- 30 lagos ütőmunka már csekély mennyiségű akrilsavészternék és elasztomernek a kopolimerizátumban való jelenléte esetén .lényegesen magasabb értékeket mutat, mint a csupán vinil-kloridból és akrilsavészterből kapott megfelelő 35 kopolimerizátumok, ill. a vinil-4doridból és hasonló elasztomerekből kapott ojtásos polimerizátumok. A találmány szerinti eljárást vizes emulzióban vagy szuszpenzióban hajtjuk végre; célszerű 40 azonban szuszpenziós eljárással dolgozni. A kapott polimerizátumok mechanikai tulajdonságainak, a magas fajlagos utómunkának és az egyidejűleg jelentkező nagy hőállóságnak a ked- • vező kombinációját kapjuk eredményül, ami- 45 kor az előzőleg beadagolt komponenseket (akrilsavészter, elasztomer polimerizátum és a vinil-klorid egy része) adott hőmérsékleten egy 'bizonyos ideig, előnyösen 30 perctől 3 óráig terjedő időn át előpolimerizáljuk, és a vissza- 50 maradó vinil-kloridot később, célszerűen 30 perc — 3 óra eltelte után, előnyösen a 3. és 6. óra között később adagoljuk be. Az edény kezdetben az egész elasztomer törzs-polimert, az akrilészter komponenst és a vinil-klorid egy 55 részét, előnyösen harmadát tartalmazza. A felhasznált 'katalizátor egyidejűleg, vagy pedig közvetlenül a polimerizáció megindulása előtt adagolható be. A katalizátort a vinil-monomerek mennyisé- 60 gére vonatkoztatva 0,1—0,5% mennyiségben használhatjuk. Az eljárás kivitelezhetősége szempontjából előnyös, ha a vinil-monomereket, a vinil-kloridot és az akrilsavésztereket jól elosztjuk az 65 elasztomer törzspolimerben. Ezt a polimerizáció kezdete előtt kölcsönös duzzasztás vagy oldás útján, vagy pedig segéd-oldószerek és segédduzzasztószerek segítségével valósíthatjuk meg. Elasztomerekként az etilénnek propilénnel képezett olyan rugalmas kopolimerizátumait használhatjuk, amelyek beépülve tartalmaznak 1—10 súly% konjugálatlan alifás vagy aliciklusos diolefint, pl. hexadién-(l,4)-et vagy heptadién-(l,5)-öt, célszerűen diciklopentondiént, 1000 szénatomra számítva 1,5—15 kettőskötés-számnak megfelelő alacsony telítetlenségi fokkal, a kiindulási komponensek teljes mennyiségére számítva 2—6, célszerűen 2,5—4,5 súly% mennyiségben. Az akrilsavészter mennyisége a kiindulási komponensek mennyiségére vonatkoztatva 2—6 súly%, célszerűen 2,5—4,5 súly%. Akrilsavészterekként olyan vegyületeket alkalmazunk, amelyeknek alkohol-maradéka 5— 15, előnyösen 6—12 szénatomot tartalmaz. Különösen alkalmasak az akrilsavnak erősen elágazott láncú alkoholokkal képezett észterei, amelyek homopolimerizátumokként 0 C° alatti, célszerűen —70 C° körüli dermedési hőmérsékletet mutatnak, pl. az oxo-szintézis alkoholjainak akrilsav-észterei. Hasonlóan kedvező eredménnyel használhatók fel az alkohol-komponensben funkcionális csoportokkal rendelkező akrilsavészterek, ha a homopolimerizátum dermedéspontja —70 C° körül van. Az akrilsavészterek homopolimerizátumai dermedéspontjának definíciójával kapcsolatban az Ind. Eng. Ohem. 40. évfolyamában (1948) az 1431. oldal jobb oszlopára utalunk. Katalizátorokként az ismert monomeroldható és vízoldható gyökképzőket, így pl. dilaurolil-peroxidot vagy káliumperoxi-diszulfátot hasz.nálunk. Diszpergálószerként felületaktív anyagokat, így ismert vízoldható emulgátorokat, védőkolloidokat vagy ezek kombinációit használhatjuk. A polimerizációs hőmérséklet rendszerint 40 C° és 70 C° között fekszik. A találmány szerinti eljárással finomszemcsés polimerizátumokat kapunk, amelyeket külső lágyítók nélkül is fel lehet dolgozni hengerléssel, préseléssel, olvasztással vagy extrudálással fény-, levegő-, víz- és messzemenően oldószerálló, nagy fajlagos ütőmunkájú tárgyakká. Az alaktestek a keverék polimerizátum komponenseinek jobb kölcsönös összeegyeztethetősége következtében átlátszóbbak, mint a polivinil-Morid anyagok, amelyeket csupán elasztomerekkel módosítottak. Arra is lehetőség van, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vinil-klorid kopolimerizátumokat külsőleg öszedolgozzuk monomer vagy polimer lágyítókkal. A táblázatban az összehasonlító példák szerinti, valamint iá találmány szerinti eljárással kapott vinil-klorid kopolimerizátumok tulajdonságait fajlagos ütőmunka és Vieat-hőállóság szempontjából 'hasonlítjuk össze. 2