153098. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, foszfortartalmú szerves vegyületek előállítására
/ 153098 zik az I képlettel kapcsolatban meghatározottal — lényegileg olyan vízmentes poláris oldószerben, amelyben mindkét reagens jelentős mértékben oldódik. Ilyen oldószerre példaként a nitro-metánt, az aceto-nitrilt és a kloroformot említjük. A termék az V-képletű savas addiciós sóként elkülöníthető. Az V képletű foszfónium-sók .átalakíthatók a VI képletű foszfónium-sókká gyenge bázissal, így ammóniával való kezeléssel, és mind az V képletű, mind a VI képletű foszfónium-sók katalitikusan redukálhatok hidrogénnel vagy megfelelő redukálószerrel, így fém-borohidriddel a VII képletű megfelelő telített foszfónium-sókká vagy azok savas addiciós sójává. Az V, VI és VII képletekben a szubsztituensek jelentése azonos az I és III képletekkel kap-^ csolatban, meghatározottal. Minthogy ezek a vegyületek egyéb szintézisek közbenső termékeiként használhatók, a B1 , B2 vagy B 3 szubsztituensek pontos kémiai öszszetétele viszonylag lényegtelen, minthogy ezek a szubsztituensek a szintézisek későbbi lépéseiben lehasadnak és ríem jelennek meg a foszforánokból kapott végtermékekben. Bár különböző olyan foszfinok is felhasználhatók a jelentalálmány szerinti foszfónium-sók vagy foszforának kialakítására, amelyekben B1 , B 2 vagy B 3 például alkil- vagy szuhsztituált f erűi-gyök öt jelent, kényelmes és így előnyös e célra trifenilfoszfint használni. • Ennék megfelelően a találmány egyrészt az I képletű kationt tartalmazó foszfónium-sókat és a II képletű foszforánokat szolgáltatja. Másrészt a találmány módszert szolgáltat az I képletű kationt tartalmazó foszfónium-vegyületek előállítására, amely eljárás abban áll, hogy egy III képletű vegyületet egy IV képletű szubsztituált foszfinnal reagáltatunk, a terméket savas addiciós sóként elkülönítjük, és kívánt esetben az így kapott foszfónium-sót gyenge bázissal kezeljük, vagy katalitikusan redukáljuk hidrogénnel vagy redukálószerrél a megfelelő telitett foszfónium-sóvá, ahol R°, R1 és R 2 egyaránt hidrogénatomot jelent. A találmány továbbá módszert szolgáltat a II képletű foszforának előállítására, amely módszer abban áll, hogy egy olyan foszfónium-sót, amely az 1 képletű megfelelő kationt tartalmazza, lényegileg vízmentes körülmények ke zött erős bázissal reagáltatunk. Az alábbi példák a találmányt illusztrálják: 1. példa. l-Klór-metil-3,4-dihidro-6,7-dimetoxi-izokinolin-hidroklorid (0,5 g), trifenil-foszfin (0,95 g) és száraz kloroform (1 ml) elegyét leforrasztott csőben 10Q C°-on melegítjük 5 percen át, majd szobahőmérsékleten tartottuk 2 napig. Amikor a kapott kristály-szuszpenziót acetonnal (10 ml) kezeltük, a legtöbb kristály feloldódott. További aceton-mennyiség (40 ml) hozzáadása (3,4-dihidro-6,7-dimetoxá-l-izokinolil-metil)-tri-fenil-f oszf óniuih-klorid-hidroklorid-dihidrát (0,32 g) halványsárga kristályainak kikristályosodását idézte elő, o. p.: 197 C° (gázfejlődés). . 5 2. példa. l-Klármetil-3,4-dihidro^6,7-dimetoxi-izokinolin^hidroklorid (30 g) és trifenil-foszfin (57 g) elegyét nitro-metánnal (90 ml) kezeltük és szobahőmérsékleten félretettük 8 napra, időnként összerázva. A reakcióelegyet acetonnal (1800 ml) felvettük,, t 50 súly/térf.% hidrógén-bromiddal ecetsavban (75 ml) kezeltük, beoltottuk és félretettük, hogy hidratált (3,4-dihidro-6,7-dimetoxi-l-izakinolil-metil)-trifenil-foszfónium-bromid-dihidrobromid (61,3 g) sárga kristályait kapjuk, o. p. 218—^220 C° (gázfejlődéssel). (Feltételezzük, hogy a második hidrogén-bromid molekul egyik oxigénhez kapcsolódik, amely gyengén bázikus. 1Q0 C°-on vákuumban szárítva, a kristályvíz és egy molekula hidrogén-bromid eltávozik, és vízmentes foszíónium-bromid-mondhidrobrpmid. képződik.) Amikor vizes ammónium-hidroxidot adtunk e vegyület vizes oldatához, az (1,2,3,4-tetrahidro-6,7-dimetoxi-1 -izokinolili dén-m etil) - trif enil-foszfónium-bromid-monohidrátot kaptuk színtelen kristályok alakjában, o. p. 218—220 C°. 90 C°-on végzett szárítással a vízmentes sóhoz jutottunk. 10 15 20 25 30 35 40 45 S0 55 60 65 3. példa. A fentebbi vízmentes foszfónium-bromidot (3,0 g) nátrium-amid (nátriumból [0,51 .g] és folyékony ammóniából [50 ml] készítve) kevert szuszpenziójához adtuk. 5 perc eltelte után száraz anizolt (20 ml) adtunk a szüszpenzíóhoz, majd további 20 perc után a ammóniát lehajtottuk, és a maradék szuszpenzió hőmérsékletét száraz nitrogén-áramban 80 C°-ra növeltük. Ezután a szuszpenziót 40 C°-ra hűtöttük és nedvesség kizárása mellett leszűrtük, majd a szűredéket racém 3^etil-l,2,3,4,6,7-hexahidro--9,10'-dimetoxi-2-oxo-l lbH-benzo(a)kinolizinhez (0,79 g) adtuk. Az így kapott oldatot vákuumban bepároltuk, és a maradékot 145 C°-os fürdőn száraz nitrogén alatt melegítettük 3 órán át. A lehűlt mézgaszerű anyagot benzollal (45 ml) és vízzel (40 ml) kiráztuk oldódásig (kb. 2 óra), majd a termék benzolos oldatát vízzel mostuk és n HCl-t csekély feleslegben (kb. 12 ml) tartalmazó vízzel (30 ml) extraháltuk. A vizes extraktumot mostuk (benzollal) és vákuumban bepároltuk, és a maradék metanol (30 ml) és 50 súly/térf.%-os hidrogén-bromidos ecetsav (1 ml) keverékével készített oldatát bepároltuk. A maradékot metanollal (15 ml) felvettük, 50 súly/ térf.%-os hidrogén-bromidos ecetsavval kezeltük, beoltottuk és éterrel (kb. 10 ml) hígítottuk. Ilyen módon 1,04 g racém 2-dehidro-0-metil-pszichotrin-dihidrobromidot kaptunk, o. p. 192—194 C° (gázfejlődéssel). Ez azonos volt (infravörös spektrum) egy hiteles mintával. I
