153082. lajstromszámú szabadalom • Eljárás likopin előállítására

3 153082 4 C C C : N gyűrűt tartalmazzák, mint az imidazol, a piri­din és ezeknek behelyettesített származékai. Ezekből a nitrogéntartalmú anyagokból lite­renként 0,01 és 4 g közötti mennyiséget^ kell a tápközeghez adni a fermentálás megindulása­kor vagy közben, egyszerre vagy több részlet­ben. A hozzáadást előnyös a tenyésztés kezde­tén foganatosítani. Bármennyi is legyen- a hoz­záadott mennyiség és bármikor is végezzük a hozzáadást, a tenyésztést a beoltás után 6—10 napig kell folytatni, hogy a legtöbb likopint nyerjük. A tény észközeg változtat, de lényeges alkotórészei egy-egy asszimilálható szén-^és nit­rogénforrás, szervetlen sók, továbbá adott eset­ben növekedési faktorok, antioxidánsok, felület­aktív anyagok és sűrítőszerek. Asszimilálható szénforrásként felhasználhatók szénhidrátok, mint például glukóz, dextrinek, keményítő vagy állati vagy növényi olajok, mint például szalonnaolaj, szójaolaj vagy gya­^potmágolaj. Az alkalmas asszimilálható nitro­génforrások igen változatosak: lehetnek vegyi anyagok vagy bonyolult összetételű anyagok, amelyek a nitrogént főképp fehérje alakjában tartalmazzák, mint például a kazein, a laktal­bumin, a gluten és hidrolizátumaik, szójaliszt, földimogyoróliszt, élesztőkivonat, szeszmoslék, kukoricalekvár. A hozzáadott szervetlen sók közül egyesek­nek tompító vagy közömbösítő hatása lehet, mint ipéldáol az alkálifém- és alkáliföldfémfosz­fátoknak, A növekedési faktorok közül leginkább a Bj­vitamint vagy tiamint használjuk. Az antioxi­dánsok közül megemlíthetjük az N,N'-difenil­-parafeniléndiamint, a 2,2,4-trimetil-6-etoxi-l,2--dihidro-kinolint, az aszkorbinsavat és a szor­bitísavat. A felületaktív anyagok előnyösen nemionosak, mint például a szorbitol zsírsavszármazékai vagy az etilénoxid kondenzátumain alapuló ter­mékek, A sűrítők közül legáltalánosabban al­kalmazhatók a keményítő, a karboxiraetilén­cellulóz és az agar-agar. Az így készült tápközeget azután beoltjuk Blakeslaa trispora + és — alakjainak tenyé­szetével (NRRL 2456 és 2457). Az alábbi példák szemléltetik a találmány­nak a gyakorlatban való megvalósítását anél­kül, hogy azt bármiképpen korlátoznák. i 1. példa: Elkészítjük az A tápközeget a következőkép­pen: 60 g szeszmoslékot tartalmazó 500 ml vi­zet 15 percig forralunk. Lehűlése után a követ­kezőket adjuk hozzá: Keményítő \ 60 g Szójaolaj 35 ml 6 Gyapotmagolaj 35 ml Keményítőkivonat lg Káliumdihidrogénfoszfát 0,5 g 10 Mangánszulfát-monöhidrát 0,1 g Tiaman-hidroklorid 0,01 g , Az oldat térfogatát desztillált vízzel 1000 mi­re egészítjük ki, majd beállítjuk néhány csepp 10 n nátronlúggal 6,3 pH-ra, elosztjuk 300 ml-es Erlenmeyer-lombikokban 50 ml-es adagokra, 20 majd 20 percig 120 C°-on sterilizáljuk. Sterili­zálás és lehűlés után minden' lombikba 0,5 ml steril 5%-os petróleumos 2,2,4~trimetil-6-etoxi­-1,2-dihidro-kinolin oldatot adunk. A B, C, D tápközegek hasonlóan készülnek, 25 mint az A közeg, de minden lombikhoz sterili­. zálása után petróleumon és antioxidánson kívül az alább megadott mennyiségű imidazolt adjuk híg sósavval közömbösített és sterilen szűrt vi­zes oldat alakjában: B tápközeg: 0,1 ml 2,5%-os steril vizes imi­dazol oldat; C tápközeg: 0,25 ml 20%-os steril vizes imi-35 dazol oldat; D tápközeg: 1 ml 20%-os steril vizes imidazol oldat. 40 Ezután minden A, B, C és D tápközeget tar­talmazó lombikot beoltunk a Blakeslea trispora törzs + és — alakja (NRRL 2456 és NRRL 2457) 48 órás felrázott tenyészetéből 5—5 ml-rel. Ez­után a lombikokat 26 C°-os szekrényben lévő, percenként 220 fordulatú keverőállványra he­lyezzük. Két napi inkubáció után minden lombikhoz 0,5 ml petróleumot adunk. Ezután a tenyésze­teket ugyanolyan hőmérsékleten keverés köz-50 ben további 8 napig kezeljük. Ennek az időszak­nak a végén valamennyi lombikban a béta­karotin vagy likopin termelés a legnagyobb. A béta-karotin és a likopin mennyiségi meg­határozását a következőképpen végezzük: a mi-55 céliumot szűréssel elválasztjuk, vízzel mossuk, msajd éjjelen át vákuumban 35 Cf-on szárítjuk. Ezután a száraz micéliumot hexánnal extrahál­juk. Végül a kivonatot alumíniumoxidon kro­matografáljuk. A béta-karotint és a likopint éo tartalmazó frakciókat külön gyűjtjük össze. Az így elválasztott béta-karotint és likopint spektrofotometriai úton határozzuk meg, össze­hasonlítva egy standard oldattal. A fent leírt tenyészetek a következő eredmé­<SS nyéket szolgáltattak:

Next

/
Oldalképek
Tartalom