152984. lajstromszámú szabadalom • Turbinás áramlásmérő

3 152984 4 üreg viszont a nagyobb nyomású térrel van ösz­szekötve, s ezt a nyomást az áramlás sebességi nyomóereje is növeli. Ha a tengely elég vastag, akkor a végére ható erő kiegyensúlyozza az axiális terhelést. Közismertebb az a megoldás, ahol az első csapágytartó és a szárnykerék megvastagított magrésze a csőkeresztmetszetet leszűkíti. A szű­kítésben nagyobb lesz az áramlási sebesség, de kisebb lesz a nyomás, mint előtte és utána. A nagyobb nyomású közeg a forgórészt — az e célra kialakított ferde vállrészre ható nyomás­sal — az első csapágytartó felé szorítja és ez­zel tehermentesíti a hátsó csapágyat. Az ismertetett megoldások hátrányai: Az áramló közeg által képviselt dinamikus erő hat axiális irányban a forgó szárnykerékre, de ezt — nyomáskülönbségen alapuló —• stati­kus erőihatással ellensúlyozzák. így az axiális erőnek csak egy részét képes kiegyenlíteni. Ha­tásos tehermentesítés csak bizonyos áramlási sebesség elérése után alakul ki, holott az axiális tehermentesítés szerepe éppen a megindulást je­lentő lassú áramlásnál fontos. Ugyancsak hátrányosak a kis furatok, me­lyeknek eltömődése esetén nem alakul ki egy­általán az axiális tehermentesítés. b) A turbinás áramlásmérő impulzusszerű villamos kimenőjeleket állít elő, például induk­tív úton, váltakozó feszültségű generátorhoz ha­sonlóan, vagy kapacitív úton, pl. rádiófrekven­ciás rezgőkört modulálva. A minimális fordulatszámot befolyásolja a kedvezően mérhető jelsűrűség (frekvencia). A szükséges minimális jelsűrűséget az eddig is­mert műszereknél egyrészt az üzemi fordulat­szám növelésével, másrészt a forgórész szárny­lapátjainak végére erősített fogazott koszorúval, esetleg a forgórész-szárnylapátok számának nö­velésével oldják meg. Az ismertetett megoldások hátrányai: A szokásos üzemi fordulatszám több tízezer percenként, ami károsan befolyásolja az élettar­tamot. A szárnyak számának növelését a szárnykerék kerületén elhelyezhető szárny­mennyiség akadályozza. A szárnyvégekre erősí­tett fogazott koszorú zavarja az áramlást, nö­veli az energiaveszteséget, nehezen rögzíthető, könnyen leesik, s ezáltal működésképtelenné te­szi az áramlásmérőt. Az áramlásmérők csak egy db. impulzusérzé­kelővel rendelkeznék. A forgórész egy fordula­tára szárnyanként (vagy koszorúfoganként) egy­egy impulzust adnak. A találmány szerinti turbinás áramlásmérő­ben az említett hátrányokat kiküszöböltük. A találmány szerinti turbinás áramlásmérő • példaképpeni kiviteli alakját szemlélteti az 1. ábra. Az 1. mérőházban forog 2 szárny kerék. A <=zárnykerék körül — a mérőház 3 térságében helyezhetők el a 4 impulzusérzékelők, a szüksé­ges mennyiségben. A 2 szárnykerék mögött van az 5 örvény­gyűrű, s a 2 szárnykerék vége a bővített ke­resztmetszetű 6 térben helyezkedik el. A találmány szerinti turbinás áramlásmérő-B ben az említett hátrányokat azáltal küszöböltük ki, hogy: a) az 1. ábrán 7 nyíllal jelzett irányban áramló közeg által képviselt, $ a 2 szárnyke­rékre ható oxiális erőt két együttesen ható erő-10 hatással egyenlítjük ki. Az egyik ellensúlyozó hatás egy dinamikus erő, amit az áramló közeg egy részének 8 nyíl irányában való visszafordításával és felgyorsí­tásával érünk el a találmány szerinti turbinás 15 áramlásmérőnél. Az áramló közeg egy részének visszafordítását a 2 szárnykerék vége mögött el­helyezett ívelt hornyú gyűrű, — az ún. 5 ör­vénygyűrű végzi. Az eredeti irányban áramló közeg egy része az 5 örvénygyűrűn visszafor-20 dúlva csak a 2 szárnykerék mögötti kisebb ke­resztmetszeten tud visszafelé haladni, tehát fel­gyorsul. A visszafordított és felgyorsított közeg dinamikus erejével a 2 szárnykerék végfelüle­tére hat és azt az axiális erővel szemben visz-23 szanyomja. A másik egy nyomáskülönbségen alapuló ha­tás. A 2 szárnykerék eleje a kisebb keresztmet­szetű kisebb nyomású térben, míg vége a na­gyobb keresztmetszetű, nagyobb nyomású tér-30 ben helyezkedik el. A 2 szárnykerék végfelü­letére ható eredő nyomáskülönbség azt az axiá­lis erővel szemben visszanyomja, s az előbb em­lített örvényerővel együtt teljesen egyensú­lyozza az axiális erőt. 35 A megoldás előnye az eddig ismertekkel szemben az, hogy a dinamikus eredetű axiális erőt nem csupán a statikus jellegű — s nem mindig arányosan ható — nyomáskülönbséggel ellensúlyozza, hanem az axiális erővel az ará~ 40 nyosan ható — szintén dinamikus — örvény­erőt állítja szembe. Az örvényerő különösen kis áramlási sebességeknél játszik szerepet, míg a nyomáskülönbségi erő a nagyobb sebességeknél alakul ki. 45 b) A találmány szerinti turbinás áramlásmé­rőnél a 4 impulzusérzékelő jeladóból egynél, több is alkalmazható, olyan egymáshoz viszo­nyított elrendezési és villamos kapcsolási sor­rendben, amely biztosítja 2 szárnykerék egy 50 fordulatára eső kimenő impulzusok számának növelését. Az egy fordulatra eső kimenő impul­zusok száma itt a szárnylapátok számának és a 4 impulzusérzékelSk számának szorzata. A szárnylapátők számát és az impulzusérzékelők 55 számát, valamint egymáshoz viszonyított hely­zetét úgy kell megválasztani, hogy egyszerre csak egy lapát és éraékelő találkozzon. Egy példaképpeni kivitelt szemléltet a 2. áb­ra, ahol az otlapú 2 szárnykerélk és a 4 db 4 60 impulzusérzékelő fordulatonként 20 impulzust eredményez. A megoldás előnye az eddig ismertekkel saem­ben az, hogy alacsony üzemi forcfulatsíám mel­lett is biztosítható a szükséges 'minimális frek-65 vehcia és ezáltal a hösszii élettartam. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom