152927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N-(m-trifluormetil-fenil)-piperezin származékok előállítására
5 kristályosítjuk, az oldatot közben aktív szénen^ megtisztítva és melegen szűrve. Fehér szilárd anyagot kapunk, amelyet szűréssel elválasztunk, és vákuumban megszárítunk. 15,0 g (89%) '(metoxíkaiibonil-2-etil)-Jl-i(m- 5 -trifluormetilfenilj-^piperazm-klórhidrátot kapunk 176—177 C° olvadásponttal. A kiindulási anyagként felhasznált m-trifluormetilfenilpiperazint a következőképpen állítottuk elő. 10 200 g m-trifluormetilanilint, 132 g dietanolamint és 285 ml hidrogénbromid-oldatot (48— 50% HBr) 2 óra hosszat 180 C°-on hevítünk, majd a keveréket 3 óra hosszat 180—200 C°-on tartjuk. Lehűtésre szilárd .anyag válik ki, ame- 15 lyet előbb vízből, majd metanolból átkristályosítunk. 215 g (56%) m-trifluormetilfenilpiperazint kapunk 250—253 C° olvadásponttal. 155 g m-tefluonmetilfenilpiperazin-brómhidrátot 600 ml vízben szuszpendálunk. Jégfürdő- 20 ben lehűtjük, és fölös mennyiségű (60 ml) 50%os nátriumhidroxid-oldattal kezeljük. A kapott keveréket 100 ml dietiléterrel keverjük, és két 'rétegre választjuk szét. A vizes réteget kétszer 250 ml dietiléterrel 23 extraháljuk, az egyesített éteres kivonatokat (1500 ml) kétszer 250 ml vízzel mossuk, és vízmentes magnéziumszulfát fölött megszárítjuk. A magnéziumszulfátot szűréssel elválasztjuk, majd a szüredéket szárazra párologtatjuk. 115 g 30 m-trifluormetilfenilpiperazint kapunk szalmaszínű olaj alakjában (hozam 100%). 2. példa: 35 ; Az 1. példában leírt módon készült m-trifluormetilfenilpiperazin-brómhidrátból 200 g-ot 100 ml vízben oldva 5 percig szobahőmérsékleten kezelünk 70 ml 2n vizes nátronlúggaí és 6,08 g metilklórformiát 200 ml kloroformmal 40 készült oldatával. A kapott keveréket 20 percig szobahőmérsékleten keverjük, a kialakult két réteget elválasztjuk, és a vizes réteget ismét extraháljuk kétszer 100 ml kloroformmal. A kloroformos kivonatokat egyesítjük, 50 ml 45 vízzel mossuk, majd vízmentes (magnéziumszulfát fölött megszárítjuk. Szűrünk, majd az oldószert csökkentett nyomás alatt eltávolítjuk. A megszilárduló maradványt kétszer átkristályosítjuk etilacetátból és oiklöhexánból. 4,6 g met- 50 oxikarbónil-l-(m-trifluormetilfenil)-4-piperazint kapunk fehér, 58—60 C°-on olvadó prizmák alakjában. Ezt a bázist fölös mennyiségű metánszulfonsavval kezelve és a sót etilacetátból és diizo- 55 propiléterből átkristályosítva metoxikarbonil-1--(mJtrifluormetilfeniP4)^piperazin-metánszulfonátot kapunk 124—126 C° olvadásponttal. 3. példa: 60 100 ml vízben feloldunk 20 g m-trifluormetilfenilpiperazin^brómhidrátot, és hozzáöntjük 100 g megtört jég és fölös mennyiségű (25 ml) vizes ammónia (d = Q,88) keverékéhez. 65 ö A bázis olaj alakjában elválik; kétszer 50 ml kloroformmal extrafoáljuk, és a kloroformos kivonatokat egyesítve 50 ml vízzel mossuk. Magnéziumszulfát fölött megszárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomás alatt eltávolítjuk. A m-trifluormetilfenilpiiperazin-bázishoz cseppenként 4,7 ml akrilnitrilt, majd benziltrimetilammónium 40%-os alkoholos oldatából 1 cseppet adunk. A reakcióközeg hőmérséklete 1 óra alatt 27 C°-ról 34 C°-ra emelkedik. A keveréket lehűlni hagyjuk, és 60 óra hosszat szobahőmérsékleten' tartjuk. Az olajos keveréket két óra hosszat 50 C°-on hevítjük, majd feloldjuk 100 ml izopropilalkoholban, és hozzáadunk 5,53 ml tömény sósavat (d = 1,18). Szilárd anyag válik ki, amelyet lehűlés után szűréssel elkülönítünk. Ä terméket 250 ml izopropilalköhol és 15 ml víz elegyéből átkristályosítjuk. 15,0 g (73%) (ciano-2--etilj-l-lím-trifluormetilfenilj^-piperazm-mon'oklórhidrátot kapunk 227—228 C°-on olvadó fehér szilárd kristály alakjában. Szabadalmi igénypont: Eljárás az I általános képletű új piperazinszármazékok — ebben a képletben Q —(CH2) m — —COOR-csoportot (ebben m 0 és 6 közötti bármely egész szám lehet, R pedig alkilcsoport) vagy —CH2 —(CH 2 ) m —Ri^csoportot (ebben Rí ciano- vagy karboxilcsoport, m jelentése pedig azonos a fent megadottal) jelent —, addíciós sóik és — ha Rí karboxilcsoport — bázisokkal alkotott nem toxikus sóik előállítására azzal jellemezve, hogy a) m-trifluormetilfenilpiperazint (1) egy Hal— —Q általános képletű vegyülettel — ebben a képletben Hal halogénatomot jelent, Q jelentése pedig azonos a fent megadottal — vagy (2) ha Q —CH2 —OH 2 —T^-csoportot jelent (ebben T ciano-, karboxi- vagy CQOR-csoport), egy CH2 =CH—Ti képletű vegyülettel (ebben Ti ciano-, karboxi-, aldehid- (—CHO), alkohol(—-CH2 OH)— vagy COOR-csoport) reagáltatunk, majd ha Tx ciano-, karboxi-, aldehid(—CHO) vagy alkohol- (—CH2 OH)-csoport, a kapott terméket oxidálva — CH2 —CH 2 —COOH-csoportot alakítunk ki, vagy b) egy III általános képletű vegyületet egy IV általános képletű vegyülettel reagáltatunk — ezekben a képletekben az X és Y jelek közül az egyik hidrogénatomot, a másik —©H2— —CH2 —Hal-csoportot jelent (Hal halogénatom), vagy c) egy fent' leírt módon kapott I általános képletű vegyületet, amelynek képletében Q jelentése azonos a fent megadott jelentései egyikével, önmagában ismert módszerek alkalmazásával átalakítunk egy ugyanolyan általános képletű másik vegyületté, amelynek képletében Q jelentése azonos egy másik fent megadott jelentésével, ?
