152917. lajstromszámú szabadalom • Eljárás épületszerkezetek - azok nedves állapotában is elvégezhető - víz, agresszív vizek, vizes oldatok, kőolaj és kőolajpárlatok elleni szigetelésére

3 152917 4 épülő részben hidrofil adalékanyag keverékéből kémiai úton is kötő irreverzibilis bevonatot képezünk. A találmányunk szerinti eljárás során gyantaként 130—2000 epoxi-ekvivalensű epoxi-gyantát és 100—40'0 arninszámú dimer zsírsavpoiiamidot és/vagy szintetikus zsírsavpoliamidot epoxi-ckvivalens és aminszám alapján számított mennyiségben keverünk össze. A találmány szerinti eljárás részben azért teszi lehetővé vizes felületeken is a közvetlen szigetelő bevonat kialakítását, mert a szigeteléskor előállított szigetelőmassza felületi feszültsége a benne levő különböző amidszármazékok, mint felületaktív komponensek hatására igen kiesi. A felületi feszültséget csökkenti az is, hogy a felületaktivitás növelése céljából 0,5— 25% zsírsavamidot keverünk a szigetelőmaszszá'ba. Az épületszerkezet vizes felületén a szigetelőbevonat tapadását és víz, agresszív vizek, vizes oldatok, kőolaj és kőolajpárlatok elleni szigetelését biztosítja, hogy hidrofil adalékanyagként 2—25% mennyiségű fenolokat, illetve polifenolokat keverünk az epoxi-poliamid rendszerű gyantához, melyek abban a szigetelőréteg képzése során részben beépülnek. Ezek a felületaktív komponensekkel együtt a szigetelőanyagot elkészítése után erősen hidrofil tulajdonságúvá teszik és a Hardy—Harkins-elv alapján biztosítják a bevonat kontinuitását az épületszerkezet vizes felületén is. A szigetelőibevonat felhordása után a bevonatban levő poli fenolok, a különféle zsírsavamidok és epoxi-vegyületek reakciójából térhálós szerkezetű, a felülethez kitűnően kötő, rugalmas, vízhatlan, agresszív vizeknek, vizes oldatoknak, kőolajnak és kőolajpáriatoknak ellenálló bevonat keletkezik. A találmány szerinti eljárással készített szigetelésnél a bevonat és az épületszerkezet felülete között — ellentétben az eddig ismert összes szigetelési eljárásokkal — nemcsak fizikai úton —• adhézióval — létesül kapcsolat, hanem kémiai úton is. Az épületszerkezetek — például beton vagy téglafalak, szilikát- vagy egyéb kristályszerkezetek — határfelületén ugyanis a kiegyenlítetlen rácshelyeken a primeren orientáltan abszorbeálódó felületaktív komponensek az épületszerkezetek felületével kémiai kötést is létesítenek és a keletkezett bevonat irreverzibilis. A találmány szerinti eljárásnál oldószer és/vagy szervetlen töltőanyag hozzáadásával a bevonatot képező anyagot felhordás előtt önthető, kenhető, festhető vagy szórható állapotba hozzuk és az épületszerkezetre legalább 0,2 mm vastag szigetelőréteget hordunk fel. A töltőanyag tulajdonságaitól és mennyiségétől függően rugalmas vagy rugalmatlan bevonat is készíthető. Töltőanyagként ásványanyagok, perlit, azbeszt, kvarc stb. is bekeverhető. A találmány, szerinti eljárást részletesen kiviteli példákon ismertetjük. 1. példa: Betontartály vízszigetelő bevonatához 225— 260 epoxi-ekvivalens értékű, 1,16 fajsúlyú, 20— 28 C° olvadáspontú epoxigyantából 60% testtartalmú oldatot készítünk, 10% butilalkoholból, 15% butilacetátból, 75% xilolból álló hígító segítségével. Ezután 16% folyékony poliamidgyantából, 8% zsírsavamidból, 50% folyékony útikátrányból — amely 4% fenolt, 4,5% naftalint és 3,5% antraoént tartalmaz — és 26% xilolból oldatot készítünk. A két oldat 1 : 1 arányban történő összekeverése után a bevonóanyag 4 órán belül a bevonandó épületszerkezeti anyagra — jelen esetben a betontartály betonfelületére — felhordandó. A felhordás a példa esetében ecsettel több — legalább két — rétegben történik. A felhordás vastagsága 2—3 mm legyen. Az így felhordott bevonat az épületszerkezet felületén 48 órán belül teljesen száraz, elasztikus, flexibilis, vízálló, fényes, fekete, igen jól tapadó bevonatot ad, amely nemcsak víznek, agresszív vizeknek, hanem vizes oldatoknak is kiválóan ellenálló. A bevonat igen jó villamos szigetelő tulajdonságokkal is rendelkezik. 2. példa: Tetőszerkezet szigetelésénél az 1. példa sze>rint elkészített oldatokból 50—50 súlyrészt keverünk össze, majd az így nyert anyaghoz 25 súlyrész leafing T 2 jelű alumínium pigment-paszta és 25 súlyrész xilol szuszpenzióját keverjük. Az így nyert szigetelőanyagot szórópisztollyal a szigetelendő tetőszerkezetre 0,2 mm vastagságban felhordva, ezüst színű, az ibolyántúli sugaraknak jól ellenálló, rugalmas, flexibilis, kiváló vízzáró tulajdonsággal rendelkező, jól tapadó bevonatot biztosítunk úgy a betonon, mint téglán, valamint eterniten és fémen. 3. példa: Betonból készített tartály látandó el olyan védelemmel, amely kénsavnak, nátronlúgnak és ammóniáknak ellenáll. Ebben az esetben 870 epoxi-ekvivalens értékű, 1,51 fajsúlyú, 100 C° olvadáspontú dihidroxi-, difenilolpropán alapú epoxigyantából 65% testtartalmú xilolos oldatot készítünk. Ezután olyan oldatot állítunk elő, amely 16% dimer zsírsavpoliamidot, 6% dietiléntriamm-epoxigyantaadduktumot, 10% poliaminoimidazolint, 20% krezolt, 45% toluolt és . 3% aerosilt tartalmaz. Az így nyert oldatokat 1 :1 arányban a helyszínen elegyítjük, majd 50%-os mennyiségben grafittal keverjük össze. Az összekevert anyag felhordása a beton felületére Viakolókanállal történik. A felhordás egy vagy több rétegben legalább 3—4 mm legyen. Körülbelül 48 óra elteltével kemény, kénsavnak, nátronlúgnak, ammóniáknak, víznek és vízgőznek ellenálló bevonatot kapunk. A bevonat benzinnek, olajnak is ellenáll. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2