152916. lajstromszámú szabadalom • Eljárás érces és nem-fémes ásványi anyagok flotációs szeparálására

152916 3 műveletet igénylő előállítási módja mellett szintén az ,a hátránya, hogy csak erősen savas (pH= =1—3) közegben mutat jó szelektivitást. Az ismert szénhvürogén-szulfonát alapú flotálószerek e hátrányát igyekezett kiküszöbölni a 5 151 517 sz. magyar szabadalom, amelynek értelmében semlegesített ásványolaj szulf onátokat vagy kátrány olaj párlatok szulf onálása útján kapott antracénolaj-, ill. krizénolajszulfonátokat 20—25% vegyes növényi olajsavval vagy teli- 10 tétlen növényi olajjal kombinálnak, így semleges (pH = 6,5—7,5) közegben használható flotációs gyűjtőreagenseket kapnak. Ezek azonban az eddigi gyakorlati tapasztalatok szerint szelektivitás tekintetében kevésbé előnyöseknek bizo- 15 nyúltak és nagymennyiségű elain vagy más növényi olajszármazék felhasználását teszik szükségessé, .ami nagymértékben fokozza a ílotációs vegyszer költségét. Az ásványolajszulíonátokból eddig készített 20 gyűjtőreagensek közös tulajdonsága tehát az, hogy minden esetben az ásványolaj párlatok, vagyis a legfeljebb 20, főként 12—18 szénatomos, elsősorban nafténes jellegű szénhidrogénekből álló olajfrakciók kénsavas finomítása 25 során, a savgyanta elkülönítése után a savas olajban maradó és annak semlegesítésekor kinyerhető, semlegesített szulfonált szénhidrogéneket, a legfeljebb 20 szénatomos szulfoszappanokat használják fel kiindulóany ágként. Ugyan- 30 csak közös és pedig nem előnyös tulajdonságuk ezeknek az ismert ásványolajszulfonát-alapú flotációs gyűjtőreagenseknek, hogy általában csak savas közegben alkalmazhatók jó hatásfokkal; ez a hátrányuk csak különleges és rend- 35 szerint költséges adalékok, pl. 20—25%-ot meghaladó mennyiségű telítetlen növényi olaj vagy olajsav, ill. elain hozzáadásával küszöbölhető ki. Meglepő módon azt találtuk, hogy ezeknél az ismert termékeknél sokkal előnyösebb, nagy 40 szelektivitású, gazdaságosan alkalmazható, savas és semleges közegben, széles pH-határok között egyaránt jó eredményeket adó flotációs gyűjtőreagenst állíthatunk elő az eddig ilyen célokra egyáltalán nem alkalmazott, 2 0-n ál nagyobb 45 szénatomszámú szénhidrogéneket tartalmazó ásványolaj lepárlási maradékok, még pedig a paraffiríbázisú vagy lényegileg paraffinbázisú ásványolajok atmoszférikus lepárlási maradékaként kapott, vazelin és részben vazelinolaj gyár- 50 tására felhasznált pakura kénsavas finomítása során melléktermékként keletkező szulfonált származékok, még pedig nemcsak a szulfoszappanok, hanem elsősorban az ilyen célra még a kisebb molekulasúlyú kiindulóanyagok esetében. 55 sem alkalmazott savgyanta felhasználásával. A paraffinbázisú vagy nagyobbrészt paraffinbázisú ásványolajok atmoszférikus lepárlási maradékát képező pakura legnagyobbrészt miagasforrpontú (kb. 325 C° felett), nagymolekulájú 60 (legalább 20 szénatomos) nyílt szénláncú szénhidrogéneket tartalmaz; az ennek .kénsavas finomítása során képződött savgyanta semlegesítése és célszerűen mosása útján kapott termiek a pakura könnyen gyantásodé, kénsavval el- 65 roncsolható alkotórészei mellett legalább 25%ban szintén ilyen nagyobb molekulájú szulfonált származékokat tartalmaz. Ez a pakurából nyert és semlegesített savgyanta képezi a találmány szerinti flotációs gyűjtőreagens előállításának egyik kiindulóanyagát, míg másik, hasonló jellegű kiindulóanyagként a pakura kénsavas finomítása során az említett savgyanta kiülepítése és elkülönítése után, a semlegesített savas olajból alkohol hozzáadásával kicsapott, ugyancsak nagyobb molekulájú, legalább 20 szénatornos szénhidrogének szulfonátjaiból álló, +30 C°— +40 C° körüli dermedéspontú szulfoszappanok képezik. Ezekből a pl. vazelingyártás során kapott szulfonált pakurafeldolgozási melléktermékekből a flotációs gyűjtőreagens előállítása a találmány értelmében a következőképpen történik : Az elkülönített savgyantát a szabad savtartalom csökkentése céljából célszerűen előszöir vízzel mossuk, majd 50 C° körüli vagy ennél magasabb •hőmérsékleten alkálilúg- vagy ammóniaoldattal részlegesen vagy teljesen semlegesítjük, a képződött szervetlen sókat hideg, célszerűen 20 C° alatti hőmérsékletű vízzel kimossuk és a kapott semlegesített, 6,5—7,5 pH-ér'tékű szulfonált terméket elkülönítjük. A savgyanta kiülepítése és elkülönítése után a savas olaj semlegesítésekor keletkezett, az olajból alkohol hozzáadása útján leválasztott szulfoszappan-elegyből az alkoholt és a jelenlevő víz számottevő (kb. 5—10%-ot meghaladó) részét légköri nyomáson, levegő kizárásával (ez a zavaró mellékreakciók, mint a polimerizációs és kondenzációs folyamatok elkerülése érdekében célszerű) iedesztilláljuk. A fenti két művelet során kapott, túlnyomó részt legalább 20 szénatomos szénhidrogénekből származó semlegesített szulfosavakat tartalmazó, vízben és olajban nem oldódó, de emulgeálható termékek vizes emulzióit használjuk fel a találmány értelmében flotációs gyűjtőreagensként. A savgyantából és a szulfoszappianokból kapott termékek külön-külön is emuigálhatók vízben és alkalmazhatók gyűjtőreagensként, előnyösen azonban e kétféle termék elegyének vizes emulzióját használjuk. Az így készített vizes emulzióhoz, ill. az emulgálandó kiindulóanyaghoz önmagukban ismert és a flotációs eljárások során szokásos további adalékokat, mint habképzoszert, a viszkozitás befolyásolására alkalmas ásványi olajokat vagy különleges hajtások elérése érdekében más ismert flotációs .segédreagenseket, a pH-értéket kívánt módon befolyásoló vegyszereket stb. is adhatunk. A találmány szerinti flotációs reagens fő előnyei a nagy szelektivitás, valamint a semleges és savas közegben egyaránt jó használhatóság. Semleges közegben, amint az alábbi példák is mutatják az üveggyártás céljaira szolgáló kvarchomok vasoxidtartalma 0,4%-ról egy flotálási műveletben 0,03—0,05%-ra csökkenthető. További előny, hogy a fajlagos vegyszerszükséglét a találmány szerinti gyűjtőreagens esetében lé-