152902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés összetett pl. bolyhos vagy plüsszerű textília előállítására

152902 3 4 A találmánynak az az alapja, hogy olyan textiliát készítsünk, amelynél a rostréteg az alapszövettel varrófonal nélkül és nagy szilárdsággal van összekötve, anélkül, hogy letűzésszerűen össze volna húzva. A találmány szerinti eljárással készült textilnél az alap és a rostréteg rosthurokkal van öszszekötve, amelyek a rostrétegből ki vannak húzva, hurokpálcikákká vagy láncöltésű varratokká alakítva és az alap hátoldalán elrendezve. A rostréteg rostjainak iránya előnyösen megegyezik az áru haladási irányával, vagy a rostok iránya ehhez képest ferde irányú. Az alap szövedék-, hurkolttextil-, fátyolbundaanyag-, habianyag- vagy ilyesféle pálya. Azonban a hossz- és/ill. harántirányú fonalak laza rétegéből is képezhető ki. A haránt- és hosszirányú fonalak úgy vannak elrendezve, hogy keresztezve egymáson fekszenek, és ezeket a rostrétegből kihúzott rosthurkok egymással és végül magával a rostréteggel kötik össze. A rosthurkokat a találmány szerinti textil készítésére szolgáló eljárásnál soktűsgép tolókás-, kanalas- vagy más alkalmas tűi húzzák ki a rostrétegből. A rostréteget alkalmas eszközök a tűk horgába nyomják, pl. egy teljesen vagy részben kefékkel borított henger, amely folytonosan vagy az ide-oda mozgó tűkkel szinkron forog, egy a tűk munkaütemével szinkron lengő és/vagy löketszerű mozgást végző sín, amelyen kefék vannak, vagy egy hasonló módon működő nyomósín, amely mint nyomófésű is lehet kiképezve. A tűk hegyükkel az alappálya felől szúrnak a rostrétegbe, visszamenetükben a megfogott rostokat áthúzzák az alapszöveten és ezekből a rostokból a tűhorogban fekvő rosthurkot képeznek. Amikor a tűk leghátulsó helyzetükbe jutottak és horgaik bezárultak, a gép az előzőleg képzett, még a tűk szárán levő rosthurkokat ezeken az új rosthurkokon átveszi. Ezen a módon a rostanyag egy része hurokpálcikák, ill. láncöltésű varratok alakjában az alappályának a rostréteggel ellentétes oldalára kerül, és ezzel a rostréteg és az alappálya között szilárd kapcsolatot alkot. Ez a kapcsolat hurokalakú, fel nem fejthető elrendezés folytán lényegesen bensőségesebb, mint amely az ismert feltűzéssel érhető el. A rostokat a rostrétegből olyan alakban is húzhatjuk ki, hogy egyenként álló rostnyalábok keletkeznek, amelyek az alapba hurkosán vannak kötve. A rostnyalábok plüss- vagy prémszerű felületet képeznek. Azzal, hogy a rostréteg bevezetési sebességét a gépbe az .alap bevezetési sebességéhez képest megnöveljük, a rostréteget sűríthetjük, sőt harántirányban bordaszerű ráncokat képezhetünk ki benne. Bolyhképző eszközöknek, pl. platináknak a tűk között alkalmazásával hosszfoordás kiképzést érhetünk el. A rostréteg két vagy több rétegből tevődhet össze, amikor is a tűk felé fekvő rostrétegben pl. a rostok lényegében hosszirányúak, míg a rostok a szélső rostrétegben az áru haladási irányára ferde irányúak. Ebben az esetben csak a ferde rostokat fogják meg a tűk horgai és kötik be a hosszirányú rostokat az említett laza fonalrétegekkel együtt. A találmány szerinti eljárással a textília különféle módon készíthető ki, pl. bolyhosítható, nyírható és kallózható. Az alap és/vagy a rostréteg teljesen vagy részben zsugorodó rostanyagból lehet. Az így elkészült textiliát azután zsugorító kezelésnek vethetjük alá. A rajzon a találmány szerinti textília készítése példaképpeni kivitelben van feltüntetve. Az 1. és 2. ábra hurokkötésű varrógép-típusú soktűsgép dolgozórészét tünteti fel hosszmetszetben, szövedék mint alappálya — beve^ zetéssel; a 3—6. ábrák az eljárással készült textília különböző kiviteli alakjait mutatják, az alappal; a 7. ábra huroköltésű varrógép^típusú soktűsgép dolgozórészét tünteni fel hosszmetszetben, hossz- és harántfoinalaknak, mint alapnak bevezetésével. Az 1. ábra szerinti huroköltésű varrógép az ezeknél a gépeknél már ismert hurokképző eszközzel van felszerelve. Ez lényegében az 5 rúdon elrendezett 1 tolókástűből, ezeknek a horgaiból, amelyeket a 12 rúdon elrendezett 2 zárodrotok zárnak, és a 13 rúdon levő 3 lelökőplatinákból állnak, amely utóbbiaknak az a feladata, hogy az 1 tolókástűknek a 6 alapból való kihúzódását biztosítsák. Az alapként szereplő 6 szövedéket folytonosan vezetjük, hasonló módon a 7 rostréteget, amelyet egy tekercsről a 8, 8' vezetőhengerek segítségével a végtelen 10 szállítószalagon át, amelyet a 8' vezetőhengerrel hajtunk, az 1 tűk dolgozóhelyére viszünk. A 7 rostrétegnek vezetése a varróhurkolóhelyre közvetlenül is, egy a varróhurkológéppel szinkron dolgozó kártoloról történhet. A tolókástűk átszúrják a 6 alapárut és, amikor legelülső helyzetüket elérték, la horgaikkal a 7 rostrétegből rostkötegeket fognak meg. A rostok a 7 rostrétegben lényegében az áru haladási irányában vagy erre ferdén fekszenek. A forgó 11 keféshengerek azokat az 1 tolókástűk la horgába nyomják, úgyhogy az 1 tolókástűk visszamenetelükkor a 7 rostréicgből rostnyalábokat visznek magukkal és a 6 . zöve^ ken húznak át. Ezek a rostnyalábok az 1 •& kástűik la horgaiban 16 rosithurkokat képeznek, amelyeken át az 1 tolókástűk leghátsóbb helyzetében, miután ezeknek la horgait a 2 záródrótok- bezárták, az előzőleg kialakított rosthurkokat platinák átvetik. így zárt hurokpálcikák, ill. láncöltésű varratok képződnek, és a találmány szerinti textília hátoldalának olyan megjelenési formája lesz, mint a hurkoltárunak. A 7 rostréteget a 14 rúdon elrendezett 4 platinákra fektetjük, és ezzel bolyhos hosszbordás alakot adunk neki, amint az az 1. ábrán látható. A 2. ábrán a 11 keféshenger helyett 17 sín (1. ábra) van elrendezve, amelyre kefék vannak 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2