152896. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliszufonok előállítására
152896 6 ahol L —CO— vagy —S02—. Az első vegyületek harmadik szulfonilhalogenid-csoportot is tartalmazhatnak, ha keresztkötésű terméket kívánunk. A második vegyület kétkomponenses eljárásunkban bármily olyan aromás vegyület lehet, amely legalább két aromásán kötött hidrogénatomot tartalmaz. Az aromás vegyület lehet polinukleáris aromás szénhidrogén (pl. indén, antraoén, fenatrén vagy krizén, de előnyösen 10 olyan, amely nem tartalmaz kettőnél több aromás magot, pl. naftalin, indén vagy fluorén) vagy a H—Ar—H képletű vegyület, ahol Ar az (1), (2) vagy (3) képlet szerinti. Ha az aromás vegyületet egyetlen benzolgyűrű jel- l5 lemzi, mint amilyen az (1) képlet szerinti, en, nek legfeljebb négy szubsztituense lehet és ha a (2) vagy, (3) képletű vegyületekről van szó, mindegyik benzolgyűrű legfeljebb öt szubszrtituenst tartalmazhat (ideértve a hídképző cso- 20 portot is), minek folytán mindegyik, esetben legalább két hidrogénatom marad az aromás magon. Ha szübsztituált aromás vegyületeket választunk, ezek előnyös típusai és az aromás 25 magon levő szubsztituensek helyzetei olyanok, mint amelyeket fentebb a diszulfonilhalogenidvegyületekkel kapcsolatban leírtunk. Általában azt találtuk, hogy ha kétkomponenses eljárásunkban második vegyületként *" benzolt vagy szübsztituált benzolt használunk, a reakció igen lassú, és ezért előnyösnek bizonyul oly vegyületek alkalmazása, melyek szerkezete a (2) vagy (3) képlet szerinti. Így második vegyületként előnyösek a (2) és 35 (3) képletű vegyjilletek, melyekben Y oxigénatom, kénatom vagy más aromás diol-maradék vagy a (2) és (3) képletű vegyületek oly szübsztituált származékai, amelyek halogénatomot, egyértékű szénhidrogén-, oxiszénhidro- 40 j gén- vagy tioszénhidrogén-csopartokat vagy ezek halogénszubsztituált származékait, előnyösen halogénatomokat, 1—4 szénatomot tartalmazó alkil-csoportokat, 1—4 szénatomot tartalmazó alkoxi-csopartokat tartalmaznak az 4 ^ aromás magokban a hídképző csoporthoz egy vagy több orto-helyzetben. Általában, ha a polimerizációs reakcióban résztvevő első és második vegyületekben _Ar a (2) képlet szerinti, a termékek nem hajlékot. 50 nyak és törékenyek, és ezért előnyös, ha e vegyületek közül legalább egyben Ar a (3) képlet szerinti. ,~ A poliszulfonok kétkomponenses eljárás szSfr- 55 rinti előállításának egy előnyös foganatosítási módja értelmében Ar az első vegyületben és a második vegyületben azonos vagy különböző, az (5) képlet szerinti szerkezetét mutatja, ahol Z hidat létesítő közvetlen kötés, oxigén- 60 atom, kénatom vagy aromás diol-maradék, továbbá Z legalább az egyik vegyületben oxigénatom, kénatom vagy aromás diol-maradék és R1; R 2 , .1R3 és R4 hidrogénatom, halogénatom, 1—4 szénatomot tartalmazó alkil-cso- 65 pörtf és 1—4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoport lehet. * E vegyületek példái: difenil, difeniléter, difenilszulfid, di-(o-klórfenil)-szulfid, di-(2--metoxifenil)-éter, 2-fenoxitoluol, di-3,5-diklórfenil-éter, di-o-tolil-éter és 4,4'-difenoxi-difenilszulfon és 4,4'-diszulfonilklorid származékaik. A fent körülírt első és második vegyületek keverékeit a találmány szerinti eljárásban kívánt esetben kevert polimerekké polimerizálhatjuk. Az anyagok gondos megválasztásával a. polimer termékekben a fizikai tulajdonságok jelentékeny variálását érhetjük el. Általában előnyös az első és második komponenseket ekvimolekuláris mennyiségben használni. Azonban, ha a molekulasúly korlátozása kívánatos, ezt úgy érhetjük el, hogy egyik vagy másik komponenst feleslegesen használjuk. Alternative a molekulasúlyt oly módon szabályozhatjuk, hogy a polimerizáló elegyhez monofunkciós vegyületet adunk. Monofunkciós vegyületen olyanokat értünk, amelyek a" reakciőfeltételek mellett csak egy aktív atommal vagy csoporttal rendelkeznek. Ennek példája a 3,5-diszubsztituált benzolszulfonilhalogenid (pl. a 3,5-diklórbenzolszulfonilklorid). A találmány egy további foganatosítási módja . értelmében a polimerizációhoz használt diszurfonilhalogenid-vegyületeket részben egy vagy több oly vegyülettel helyettsíthetjük, amelyek két kar'bonilhalogenid-csoportot tartalmaznak, melyek mindegyike aromás maghoz kötött. E vegyületekben Ar az (1), ' (2). vagy (3) képlet szerinti lehet, azonban az —SC^X-csopartok helyett —COX-csoportokat tartalmaznak. Az ilyen karbonilhalogenid. vegyületek előnye általában ugyanaz, mint a diszulfonilhalogenid-vegyületeké. és a polimerizációból kapott termékek oly kevert ^ polimé-S'i'ek, amelyek a polimer láncokban —CO—• és —4&02-csopoftokat' tartalmaznak. Tág határok között változó fizikai tulajdonságú termékeket kaphatunk, ha a ' vegyületek minőségét és koncentrációját, melyek a polimerizációs reakcióban részt vesznek, variáljuk. A dikarbönilhalogenidekből származó csoportokat tartalmazó polimerek azonban általában kristályosodásra hajlamosak. Módosított ^eljárásunkban, amelyben az első és második vegyület kombinálása helyett egyetlen, fent leírt vegyületet alkalmazunk, e vegyület lehet bármely aromás vegyület, amely egyaránt tartalmaz aromásán kötött szulfonilhalogenid-csoportot és aromásán kötött hidrogénatomot, azonos vagy különböző magokon. Ennék példái a benzol monoszulfonilhalogenidjei és a többmagvú aromás szénhidrogének (melyek előnyösen legfeljebb két aromás magot tartalmaznak), továbbá oly H—Ar—SO2X képletű vegyületek, melyekben Ar szerkezete á (2) és (3) szerinti. Az ilyen vegyületek előnyös kiválasztásának szabályai ugyanazok, mint az első és második vegyületé a kétkomponenses eljárásban, más szóval különösen előnyben részesítjük az olyan ve-3
