152891. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kenőolajok hidrokatalítikus finomítására

152891 « 3 • ' 4 lés befejezésekor, a finomítás megkezdése előtt másfajta olaj betáplálására térjünk át. A széndiszulfidból — amint már említet­tük — 1 t katalizátorra számítva 80—120 kg körüli mennyiséget kell a katalizátor kielégítő mértékű aktiválására felhasználni; a katalizá­tor kéntartalma az ily módon történő akti­válás után 5—10 súly% körül van. Az akti­válás gyakorlati kivitele célszerűen oly mó­don történik, hogy valamely olyan olajhoz, amely a katalizátort önmagában nem akti­válja, legalább 0,1 súly% széndiszulfidot adunk és ezt az. olajat a katalizátor felett keringtet­jük, miközben a visszakeringtetés során oly mennyiségű széndiszulfidot adunk az olajhoz, amennyi szükséges az olaj kívánt széndiszul­fid-tartalmának fenntartására; ezt a műveletet mindaddig folytatjuk, míg a kívánt mennyi­ségű széndiszulfid nem került a katalizátorral érintkezésbe. Az olaj széndiszulfid-tartalmá­nak célszerű felső határa 10 súly%; még elő­nyösebb, ha ez a széndiszulfid tartalom nem nagyobb 5 súly%-nál. Az aktiválási hőmérséklet — amint fentebb már szintén említettük — legalább 300 C° legyen. Az alkalmazandó hőmérséklet felső határát az a körülmény szabja meg, hogy túl­ságosan magas hőmérséklet esetén nem kívá­natos módon számottevő mennyiségű szén ra­kódik a katalizátorra az aktiválás során; ezért célszerű 400 C°-ot meg nem haladó 'hőmérsék­leten dolgozni. Az aktiválás időtartama attól függ, hogy milyen sebességgel vezetjük el a széndiszulfidot a katalizátor felett; előnyös azonban, ha az aktiválást legalább 24 óra hosszat folytatjuk. Az aktiválás egyéb kiviteli körülményei nem ilyen döntő jelentőségűek és ezért széles határok között változtathatók. Minthogy az aktiválást rendszerint ugyan­.abban a reaktorban folytatjuk le, amelyben a finomítás történik, célszerű, ha az aktiválás lefolytatására olyan reakciókörülményeket vá­lasztunk, amelyek alkalmasak a finomítás ezt követően történő lefolytatására is, A találmány szerinti eljárással aktiválható, önmagukban ismert katalizátorok, pl. az alábbi összetételűek lehetnek: A kobaltoxidot nem tartalmazó katalizáto­rok 4—12 súly% molibdénoxidot (M0O3) és 6—20 súly% vasoxidot (FeOs) tartalmazhat­nak, míg a fennmaradó rész alumíniumoxid. A három hidrogénező alkotórészt tartalmazó katalizátorok 3—20 súly% molibdénoxidot (M0O3), 1—12 súly% kobaltoxidot (CoO) és 4—20 súly%, vasoxidot (Fe03 ), a fennmaradó részben pedig alumíniumoxidot tartalmazhat­nak, mi mellett a molibdénexid és a kobalt­oxid egymás közötti súlyaránya legalább 1,5 :1 legyen. Előnyös, ha a vasoxid-tartalom 10—20 súly%, a molibdónoxid-tartalom 10—20 súly%, a molibdénoxid és a kobaltoxid súlyaránya pedig legalább 3 :1. A katalizátor különösen előnyös összetételi aránya a kővetkező: molibdénoxid (M0O3) 10—11% kobaltoxid (CoO) 3,3—^,7% vasoxid (Fe2 0 3 ) 14—15% alumíniumoxid a maradék. Az ilyen katalizátorok előállítása ismert mó­don, előnyösen előzetesen már kai cinált szem­csés ' alumíniumoxid felhasználásával történ­het. Ezt az előzetes kalcinálást a szokásos kai- . cinálási hőfokon, tehát 450 C° és 650 C° kö­zött végezhetjük, előnyös azoban 650 C° fe­lett, de 900 C°-ot meg nem, haladó hőmérsék­leten kalcinálni, minthogy ezzel növekszik az ) alumíniumoxid pórusainak átmérője és a pó­rusok össz-térfogata. Ez azután megkönnyíti a katalizátornak az ezt követő, főként a vas­vegyülettel történő impregnálását.. Előnyösen vatemely alumínium-trihidrátból, különösen hidrargillitből nyert alumínium­oxidot használhatunk a katalizátor elkészíté­sére. Az alumíniumoxidot először is vasfűi)-nitrát oldatával impregnáljuk; az oldat megsava­nyítása elősegíti az impregnálás hatásosságát, A savanyítást célszerűen salétromsavval vé­gezzük, O közelébe eső pH-értékig. Az impreg­nálás oly módon folytatható le, hogy az alu­' míniumoxidot átitatjuk a vas(III)-nitrát oldat­tal, de eljárhatunk oly módon is, hogy csu­pán megnedvesítjük az alumíniumoxidot az oldattal, vagy más ismert módszert alkalma­zunk. Az ily módon impregnált alumíniumoxidot azután 110 C° hőmérsékleten megszárítjuk, ezt követően pedig 550 C°-on kalcináljuk. 'Ezután a.vasoxiddal (Fe2 0 3 ) így már impreg­nált •' alumíniumoxidot ammóniummolibdát­oldattal impregnáljuk. Az impregnálás meg­könnyítése és az alumíniumoxiddal érintke­zésbe jutó molibdénvegyület kicsapódásának megelőzése érdekében ammóniával meglúgosí­tott ammóniummolibdát-oldatot kell erre a célra alkalmazni. Ezután 110 C° hőmérsékle­ten szárítunk és 550 C-on kalcinálunk. Kí­vánt esetben az ammóniummolibdáttal történő impregnálás és a kobaltnitráttal történő im­pregnálás között a kalcinálási művelet el is hagyható, ez azonban azzal a' kockázattal jár, hogy a katalizátor kevésbé lesz homogén és aktivitása is kisebb lesz, Ha tehát kobaltot is kívánunk a katalizá­torba bevinni, akkor utolsónak kobaltnitrát­oldattal , impregnáljuk a katalizátort, utána pedig ismét szárítjuk és 550 C° hőmérsékleten kalcináljuk az impregnált anyagot. A kenőolajok hidrokatalitikus finomítása az így aktivált katalizátorokkal az aktiválási hő­foknál alacsonyabb hőmérsékleten, 150 C° és 340 Cc között, előnyösen 250 C° és 320 C° között folytatható le. A nyomás 5 atm-tól 70 atm-ig változhat; a gyakorlatban általában olyan nyomás kerül­het alkalmazásra, amely megfelel a katalitikus reformálási eljárásból kilépő hidrogénben dús gázok nyomásának, ami 20—30 atm. körül le-10 1.5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom