152885. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-alkil-amino-guanidinek előállítására

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1965. V. 03. Svájci elsőbbsége: 1964. V. 05. Közzététel napja: 1965. XII. 22. Megjelent: 1966. VIII. 15. (WA—144) 152885 Szabadalmi osztály: 12 o 11—18 Nemzetközi osztály: C 07 c4 Decimal osztályozás: Feltalálók: John Bemard Bream vegyész, Bedbourn, Dr. Claude -Wolfgang Picard vegyész, Welwyn Garden City, Trevor George White vegyész, King's Langley, Nagy-Britannia Tulajdonosa Dr. A. Wander AG. Bern^ Svájc ' -• Eljárás fenil-alkil-amino-guanidinek előállítására A találmány az I általános képletű új fenil-alkil-amino-guanidinek, valamint azok savas addíciós sóinak előállítására vonatkozik. Az I képletben A 2 vagy 3 szénatomos egyenes alkilén-csoportot jelent, míg Rí és R2 jelentése azonos vagy eltérő lehet, és e gyökök hidrogénatomot, halogénatomot, metil-, etil-, metoxivagy etoxi-csoportot jelentenek. A találmány szerinti új vegyületek vérnyomáscsökkentő hatásúak, és ilyen vonatkozásban felülmúlnak ilyen hatású ismert vegyületeket, így a gyógyszerválaszték gazdagítását teszik lehetővé. Az I . általános képletű fenil-alkil-amino-^ -guanidinek és azok savas addíciós sóinak vérnyomáscsökkentő hatása azon alapszik, hogy a' noradrenalin neurotransmitternek a szimpatikus idegvégződésékről való elvonását idézik elő, aminek következtében szimpatikolízis lép fel. Farmakológiailag ez az egér szívének noradrenalin-tartalmában bekövetkező csökkenés útján, valamint a macska nyakidegének elő- és utóganglionos ingerlésekor a nyakösszehúzódás elmaradása útján észlelhető. Ezeket a hatásokat a találmány szerinti .vegyületek esetében összehasonlítható' vagy csekélyebb toxicitás mellett (DL 50 i. p.; I. táblázat 3. oszlop) kisebb mennyiségek idézik elő, mint, ismert vérnyomáscsökkentők esetében (I. táblázat 5. és 6. oszlop), vagy e hatá-10 sok legalábbis összehasonlítható nagyságrendűek (I. táblázat 4. oszlop). Ezen* túlmenően a találmány szerinti vegyületek részben lényegesen jobban reszorbeálódnak, mint ismert vérnyomáscsökkentők, ami az orális és intraperitoneális toxicitás (DL 50 p. o/DL. i. p.) csekélyebb arányából következik. Míg '. ez az arány pl. guanetidin esetében 16,7/1, a 4. példa szerinti termék esetében csupán 4,3/1. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy orális adagolás esetén, megfelelően kisebb adagok is elegendők. Végül a, guanetidinaiel végzett kezelés során gyakran hasmenés"lép fel, míg a. találmány szerinti anyagok nem okoznak ilyen 15 hatást; Az I képletű fenil-alkil-aanmorguanidinekhez," illetőleg azok savas addíciós góiaioz jutunk, ha a II. képletű fehií-alkilidén-<anuno* -guanidineket, . ill! fenil-^alkenilidén-guanídihe-20 ket, ill. azok savas addíciós sóit hidrogénezzük; a II képletben A' egy az A alkilén-csoportnak megfelelő alkilildén- vagy alkenililidén-csoportot'' jelenj míg R[ és R2 jelentése megegyezik" a fentebbi meghatározás szerintivel. . A hidrogénezést célszerűen hidrogénnel, katalitikusan végezzük. A II képletű kiindulási vegyület, ill. annak savas addíciós sóit például olyan módon állíthatjuk elő, hogy egy III képletű. karbonil-vegyületet — ahol A', 30 Rí és R2 jelentése a fenti — amino-guanidin-25 152885