152884. lajstromszámú szabadalom • Forgórész négypólusú villamos szinkrongéphez

152884 amely 16 •csavaróikkal van a középső részhez erősítve. A kiképzett pólusú forgórésznek még többféle kiviteli alakja ismert, amelyek főként a . pólustörzs, illetve a: pólussaru kivitelében Hcü— ' lönböznek egymástól. Mindegyik elrendezésnél a. pólustekercsnek a szabadon maradó felülete általában csupasz, így jó hőleadás, kis túlmelegedés érhető el. Mindegyik elrendezésénél gondoskodni kell a tekercsre ható C röperő C2 összetevőjének felvételéről is. Erre bizonyos nagyság felett a tekercstől szigetelt és a forgórész' agyhoz erősített, ill. a pólussarukhpz is megtámasztott külön 17 támasztóelemefc szolgálnak. Gondos- 15 kodni kell arról is, hagy ezek a támasztóelemek a tekercsek szellőzését ne zavarják. Mint minden szinkron gépnél, a négypólusú szinkron gépnél is cél. a forgórészbe minél nagyobb tekercskeresztmetszet beépítése minél 20 nagyobbrnágneses vas-keresztmetszet megőrzése mellett. Minél nagyobb ugyanis a rézkeresztmetszet, annál nagyobb a forgórész' által szolgáltatott amper-menetszám változatlan melegedés mellett, illetve változatlan amper- 25 menetszám mellett annál kisebb a forgórész melegedése. A beépített nagy réz-keresztmetszettel a forgórész joule-veszteségei csökkennek, ezzel javul a gép 'hatásfoka és kisebb lehet a forgó- 30 rész táplálására szolgáló gerjesztőgép. Ezek az előnyök akkor is megvannak, ha a beépített nagy réz-keresztmetszetet nem fordítjuk a melegedés csökkentésére, hanem a tekercset teljesen szigeteljük és ezzel megóvjuk az elpisz- 35 kolódás és a felületi átívelések veszélyétől. Különösen nem szükséges a túlmelegedést csökkenteni abban az esetben, ha a tekercsnek mechanikai erőfeszítést adunk és így a melegedés ,(hatására nem következik be hődilatá- 40 eiós mozgás. Ezeket az elveket valósítja meg a találmány szerinti elrendezés. Ennél (3a., 3b. és 6. ábra) tömör 6 forgórészt alkalmazunk'. A tekercsek befogadására szolgáló 1 hornyok egymással 45 párhuzamosak és a forgórésztömb homlokoldalain is folytatódnak. A horonyba belesütött szigetelő 18 vályú és mindenütt lapjára hajlított szalag alakú 2 tekercsanyag kerül menetenként vékony' közberakott 19 szigeteléssel. 50 A réz szélességi mérete kevéssel nagyobb, mint a vályú belső szélessége, így a réz belenyomódik a szigetelésbe és ezzel, valamint a tekercs megpréselésekor és kisütésekor a menetszigetelésből kinyomódó és a hézagokat kitöltő lak- „ kai a jó hőátadás biztosítva van. Ha a tekercseket párhuzamosan kapcsoljuk — amire vékony keresztmetszet esetén lehetőség van — és a tekercselés közepét földeljük a 4. ábra sémája' szerint, akkor a leg- ßn felső menet szigetelés nélkül érintkezhet a horonyékkel, a hőleadás az ékeken keresztül is jó lesz. Az ábráiban római számmal az egyes tekercseket, valamint + és — jellel a csúszógyűrűket jelöltük. » «65 A leírt horanyelrendezésnél a tekercsanyag célszerűen olyan mechanikai erőfeszítéssel helyezhető a horonyba, hogy ennek következtében előálló rugalmas nyúlása nagyobb legyen, mint az üzemi hőmérséklethez tartozó megnyúlása volna. Ilymódon kiküszöböljük a tekercselés hődiflatációs mozgását. Az üzemi hőmérséklet hatására ugyanis csupán a tekercsben levő mechanikai húzófeszültség csökken. A forgórész érzéketlen lesz a terhelésváltozásokkal szemben. A találmány szerinti elrendezésnél a négypólusú mágneses-imező azáltal alakul ki, hogy az egyik tekercscsoport árarniránya ellentétes, mint a ,másiké. Az áramirányokat és az egyegy erővonallal szemléltetett mágneses köröket vázlatosan az 5. ábra tünteti fel. A 3a. és b. ábrában feltüntettük még a te* kercselést a röperővel szemben rögzítő 3 horonyékeket, valamint a betekercselt tömbhöz annak homlokoldalain csatlakozó 20 tengelyvégeket ,amelyeket 21 csavarok rögzítenek. Az eddigiékben leírt elrendezésnél a szinkron indításához a forgórész összefüggő tömör vasfelülete szolgálhat, melyet vékony egyenletes rétegben felvitt végtelen számú vezetőből álló tekercselésnek tekinthetünk. Ebben az esetben a 3 horonyékek acélból készülnek, célszerűen elrendezett telítő 22 furatokkal, a mágneses szóródás csökkentése céljából. Szükség esetén a horonyékek más fajlagos ellenállású fémből, pl. bronzból is kialakíthatók. Ebben az esetben a horonyékek négypólusú kalickarendszert alkotnak. A kalickarudaknak tekercsekké való összekötését a 6. ábrán feltünteti horonymetszet szemlélteti. Látható, hogy a 18 szigetelővályú'ban levő, 19 menetszigetelés közberakásával betekercselt 2 menetek folytatását a horonnyal azonos szélességű, szigetelés nélkül, de célszerűen ugyancsak előfeszítéssel . betekercselt 23 rézszalag képezi, amely a — jelen esetben színesfémből levő — 3 horonyékkel fémesen érintkezik. A 23 menetekből képezett és a tömb homlokoldalán keresztül a szemben fekvő horonyban folytatódó vezetőréteg alkotja a kalickarudak ' összekötését. Ezen elrendezésnél a horonyékek rövid darabokból készülnek és ezek kis hézaggal illeszkednek egymáshoz, ami meggátolja, hogy az indítási melegedés hatására a kalickarúdként szolgáló éksor - axiális 'irányban terjeszkedjék. A 23 menetekből képezett előfeszített réteg tehát nemcsak a homlokoldali összekötést adja, hanem az egyes ékdaraibok közti áramátmenetet is biztosítja. Tökéletes csillapító hatás elérése érdekében a teljesen hengeres forgórész felületre a 3a. ábra szerinti vékonyfalú 24 rézhenger húzható fel. ' A találmány szerinti forgórész szerkezet a következő előnyökkel rendelkezik: a) Nagy rézkeresztmetszet- beépítésének lehetősége a forgórész vas-anyagának egyidejű jó mágneses kihasználása mellett. 2